Lezárult...

Ma volt az utolsó napunk amit teljesen együtt töltöttünk az „új” életünk előtt. És nagyon boldog voltam, mert békében telt el. Mintha éreznék a fiúk is a változás szelét. Lévén , hogy apa éjszakás (nagyon sajnálom, hogy ma nem lehetünk együtt normális családként) átmentem anyumékhoz. És nagyon jó volt, mert homokoztunk játszottunk elvoltunk. Szóval nagyon jó volt. Meg így legalább nem egésznap őrlődtem azon, hogy „elvesztem” benit és hogy milyen gyorsan elment ez az idő. Mikor hazajöttünk akkor kitört belőlem 30 percen keresztül sírtam. Hogy vége. Már soha többet nem lesz olyan mint volt, mert bár lesznek hétvégék az nem ugyan az (na már is folynak a könnyeim). Még emlékszem milyen volt vele haza jönni, hogy az ágyunk mellett aludt a babakocsi mozekosarában  J Emlékszem jóra és a rosszra vagyis inkább a nehézségekre. Nagyon vegyes érzelmeim vannak. Várom és már mindent elkészítettem a holnapi napra. De a lelkem sír…..  (persze még meg is kínoztam magam, mert megnéztem a baba képeit J Nagyon fog hiányozni valahogyan más mint kolival volt. Ő nála éreztem készen ál rá. Beninél nem ennyire biztos na meg ő nagyon anyás. És elképzelni nem tudom, hogy lesz meg nélkülem…… Meg, hogy mennyire nehéz lesz neki, mert sok minden nem lesz ami most van….

Nem is ragozom holnap jövök az első élményekkel, de most számomra nagyon nehéz

Ilyen volt :-)

És ilyen lett :-)

2011.09.04

Az elképesztő határát súroljuk.

Egyszerűen van az a pont amikor az ember azt mondja nem lehet rosszabb és de igen.

Szóval ma reggel elmentem kolival dokihoz. Azt mondta vírus a torka csúnya, de 4-5 nap alatt lemegy. Kedden már valszeg megy oviba. Ma 12 óta nem volt már láza. Enni még nem igen akar. Na de vissza a témához. Szóval haza értünk és mondja beni, hogy menjünk a kertbe mondom jó. Kicsit pakolászok mire magamban mi az isten ilyen fura. És akkor esett le, hogy nincs a szivattyú a helyén. Mondom , de érdekes. Elkezdtem keresgélni, de nem találtam. Gondoltam fel keltem apát mi lett vele. Áh magamban hülye parás vagyok. De mikor bejöttem kijött ő is és kérdezi mi van a szivattyúval hát mondom na mi van, mert én se tudom. És sajnos ekkor szembesültünk vele, hogy bizony valaki ellopta. Istenem ez az érzés nagyon rossz. Mikor rá jössz, hogy valaki járt a kertben 5 lépésre a lakásomtól. A kutya nem jelzett és egyszerűen elvitte. És bár a szivattyú a legkevesebb bár 3 éve vágytunk rá és 25 ezerért vettük júliusban és apának nagyon sok munkája és ideje benne volt abban, hogy működjön--- szóval tényleg nem a számít hanem az érzés, hogy „betörtek” az életterünkbe. Szokták mondani a házam a váram. És úgy érzem elvették a váramat. Tudni kell, hogy én nagyon félős vagyok és nehezen viselem apa éjszakáit hát ettől most csak sokkal rosszabb lesz…. A környék ahol lakunk nagyon jónak mondható itt. A kertünk nem túl nagy , de gyakorlatilag nem lehet belátni, mert elől tuják zárják a másik oldalon betonkerítés másik oldalról meg a szomszéd. Szóval ezt ki kellett figyelniük és azt is, hogy lujzi bent van éjjel, mert ő nem kiskutya és úgy is viselkedik , hogy félelmet keltő. (persze velünk nem csak a vadidegennel. Szenvedélyes őrző J  És ráadásul 2 hét múlva megyek dolgozni…. Természetesen most mindent megtesszük, hogy több ilyen ne forduljon elő. Riasztó, mozgásérzékelő lámpa stb,,,, ,de az érzést sokára fogom talán fogjuk elfelejteni…….

Várom mi lesz a következő csapás…

2011-09-02

Sok minden…!

Sok mindent számításba vettem és sok mindenre próbáltam magamat felkészíteni. Például, hogy benus már a 2, héten beteg lesz. Vagy arra, hogy nehéz lesz a beszoktatás. Sőt még arra is, hogy lehet vissza se néz úgy otthagy. De az valahogy eszembe se jutott, hogy lehet nem is tudom elkezdeni beszoktatni, mert beteg lesz. Szerdán volt hőemelkedése 37.5 azóta viszont semmi. Látszólag jól van. Ma ennek örömére kikértem az igazolást a házi dokitól amit vinni kell . Rá 20 percre Koli az ölembe ült és érzem nagyon lázas megmértem és 38.5. Azt hittem össze esek. Egyszerűen ez a legmerészebb álomban sem jött elő. Hogy 4 napot jár oviba és beteg lesz. Ráadásul pont most. Most aztán parázhatok, hogy beni nehogy elkapja.. Meg maga a tudat is kiborító, hogy ennyire hamar. Tavaly novemberben lett először beteg. Egész nap kint voltak az udvaron nem is bezárva  a terembe. Én ezt komolyan nem értem. Vagy 1,5 órát bőgtem. ÉS azért lenne ennyire fontos hogy a benit 5-én elkezdjem beszoktatni, mert akkor először 1órára bemegyünk együtt aztán másnaptól ő megy be 1 órára és mindennap 1 órával többre. Szeretnék ennek részese lenne. És nem azért mert apa vagy mama rosszul csinálná ezt egyszerűen én is szeretnék leválni Tőle. Ez számomra is egy fontos folyamat. És ha kihagyom akkor nem fogom tudni normálisan feldolgozni. És 12-én már megyek dolgozni. Tehát ha most ez tolódik akkor nem tudom mi lesz…

Pedig annyira jól haladtak a dolgok. Mondhatni flottul ment minden. Aláírtam a szerződés ami nagyon korrekt volt. Hívtak közben cafeteria miatt. É egyáltalán annyira kedvesek a cégnél hogy már zavarba ejtő…Betábláztam a napjaimat 12-ig, mert elég sok mindent szeretnék megcsinálni mielőtt megyek. Többek között a nagytakarítást. Ezt is szépen elosztottam napokra. De annyira ügyes voltam J, hogy ma  készen lettem a legnagyobb részével. A fürdő+konyha maradt. De a fürdőt amúgy is apa szokta. A konyhát meg 2 alvás idő alatt megtudom csinálni. Szóval még ezzel is jobban állok. Meg lett beninek is a szekrény azt is átrámoltam úgy hogy már szelektáltam a ruhákat. Koli szekrényét is rendbe tettem és az iratos fiókunkat is. Szóval nagyon sok mindennel megy vagyok amivel akartam és tök örültem és akkor jön megint a baj L Ráadásul még egy örömöm volt. A bölcsiben igen elszomorító helyzettel szembesültem. Nagyon lepukkant és az önkormányzat nem segíti őket. Így mondták minden játék jöhet. Most hogy nagytakarítottam 3 zsák játékot, mesekönyvet gyűjtöttem össze. Úgy örülök, hogy tudok rajtuk segíteni egy kicsit.

Ami még bánt hogy a beszoktatás , ovi és a elvégzendő teendők mellet ott van  a saját félelmem is. Mert azért csak 5 év után megyek vissza és megmondom őszintén nagyon félek/izgulok…

2011-09-01

Ovi!

Nos hát eljött a reggel amikor kolitól 2,5 hónap után búcsút kellet vennem. Reggel órára keltünk és ez se nekem se a fiúknak nem esett túl jól. Koli még úgy ahogy felkelt, de benus sírt fejére pakolt mindent és nem akart kimászni az ágyból. Szegény kicsikém nem is sejti, hogy ez csak a kezdet, mert 6 negyed 7 körül kell majd kelnünk… Indulás előtt Koli monda, hogy fáj a hasa. Egyértelmű volt, hogy nem fizikai hanem lelki eredetű, de beszéltem vele és már indultunk is. Mikor beértünk meglepődtem én is meg a gyerek is mert nem volt ott az ovó néni. Kint voltak a többiek az udvaron. Kimentünk és akkor mondták ma még össze vonva lesznek. Megkérdeztem, hogy marad-e ebédig vagy haza jön. De ekkora már körénk gyűltek a tárasai , barátai és már nem is igen figyelt rám. Tudtam maradni fog. Mikor elindultam utánam kiabált, hogy ne menjek ebéd után, de a ügyletes ovonénivel azt beszéltem megyek nehogy kiboruljon. És ekkor jött számomra  a nem várt esemény. Koli szépen elment én sem sírtam viszont Benike éktelen ordításba kezdet, hogy koli nem menj el, koli gyere vissza és hatalmas könny cseppek peregtek az arcán. Nagyon megviselte őt vagy 15 percig ordított. Aztán elsétáltam vele a bölcsi felé gondoltam megmutattam neki és szépen kezdett megnyugodni. A  bölcsi udvarában állt egy fa mozdony. Na innentől kezdve mondta, hogy na anya gyere menjünk bölcsibe. Menjünk már be J Végül haza jöttünk és lassan telt a délelőtt én magamtól is nagyon sokat gondoltam Kolira, de benike fél óránként jött és kérdezte, hol van Koli? Hol vagy Kolcsi? Koli nincsen? Koli nem iszik? Nagyon car volt, mert látszott rajta, hogy sóvárog utána. És mikor ebéd után mentünk érte kijött a koli a csoportból beni neki esett és ölelgette közben azt kiabálta koli koli J Nagyon aranyos volt. Számomra pedig nagyon megható volt ez a szeretett. Koli nem volt túl beszédes. Nem nagyon mesélte a napjáról, de kifáradt mert este ő szólt, hogy menjünk aludni, mert fáradt….

2011-08-29

Úton haza felé!

Talán még az életemben nem éreztem magam annyira rosszul attól hogy haza kell térnem mint most. Kettős érzésem volt. Egyrészt nagyon élveztem a nyaralást és a vele járó „más” világot. Másrészt úgy éreztem, hogy ezzel végérvényesen lezárult 5 év az életemből és, hogy indulnom kell az „új” életem vagyis helyesebben az új életformánk felé. Néha nagyon akarom és várom, hogy menjek dolgozni. Az agyammal tudom, hogy egyszerűen szükségem van rá. Viszont máskor rosszul érzem magam, mert én nem ilyen szerepet akartam betölteni az életünkben. Tudom, hogy több százezer nő illetve család él így , de én szerettem volna főállású anya lenni. Nem azért mert nem szeretek dolgozni hanem , mert ezt éreztem hivatásnak. És nem akarok bűnbakot keresni, mert csak az én hibám, hogy így alakult, de Beninél egy olyan lavina indult be amit nem tudtam visszafordítani. A nagyon sok probléma és betegség miatt egyre nehezebben bírtam lelkileg és nagyon sokat veszekedtem kiabáltam mindenkivel. Egy idő után rájöttem szabadulnom kell ebből a körből mert nem lesz jó vége. És persze érthetően innentől kezdve apa se akart 3. babát. Vagyis akarja csak nem most. Teljesen érthető és nem is hibáztatom és mint már írtam az agyammal pontosan tudom, hogy most nem lehet. De emiatt egy sor kérdés merül fel. Miért lettem ilyen? Ha ennyire erre vágytam mért nem bírtam kordában tartani az érzelmeimet? Jó anya vagyok egyáltalán? Sok kérdés amikre idővel megjön a válasz. Ami még pluszba nehezíti a dolgokat, hogy anyagilag hál istennek most nem vagyunk rászorulva arra, hogy dolgozzak ez még nehezebbé teszi, mert nincs az hogy muszáj hanem csak azért kell, mert én befásultam és elfáradtam. Miután hazaértem és láttam , hogy kezd beindulni a pörgés újra lendületet vettem és most megint bennem van az izgalom, hogy milyen lesz vajon? Sőt most az újabb cél az, hogy így is helyt tudjak állni mint Anya, Nő, Társ… Nem könnyű… Ami még dolgozik bennem, hogy vajon helyesen töltöttem-e el ezt az 5 évet?! És sajnos önmagam tudom a választ, hogy nem. Sokszor sok apróság fontosabb volt mint, hogy élvezzem a csecsemő és kisgyermekkort. Ezeket ma már tudom és mikor 3, babánk lesz nyilván ezekre már figyelni fogok, de emiatt úgy érzem nem adtam meg teljesen azt amit kellet volna.. Jó hozzá tartozik az is, hogy most úgy állunk anyagilag ahogy sose eddig. És nekem többen mondták a pénz nem boldogít. Sajnos én azt tapasztaltam, hogy de igenis boldogít. Mert amikor azért kellett küzdeni, hogy kolinak vegyünk cipőt vagy ha gyógyszer kellet és nem tudtuk megvenni akkor ebből rengeteg vitánk volt. És tudtuk nem tehet róla a másik, de mégis volt. Most , hogy jobb a helyzet a vitáink is meg tizedelődtek, mert apróságokon már nem mennek a harcok. Apa és én is kiegyensúlyozottabbak vagyunk…. Izgalom várom tehát a szeptembert 12-ét. És remélem, hogy nem életem legrosszabb döntését hoztam meg mikor úgy döntöttem, hogy vissza megyek dolgozni. Mert ezt csak is én döntöttem el. Nem voltam rákényszerítve és mindenki csak a véleményét mondta el, de a döntés az enyém volt…

2011-08-29

Nyaralás!

Szóval a többszöri lemondott nyaralásnak meg láttam az értelmét. 08.22-08.26-ig anyukámékkal mentünk volna nyaralni Csopakra. Apával kitaláltuk, hogy mivel nagyon jó időt mondanak keresünk egy helyett és elmegyünk már előtte valahova , így pótolva a lemondott nyaralást is. Végül balatonszemesre mentünk el. 08.19-től. ÉS azért írtam az elején, hogy megláttam az értelmét, mert ez a 9 nap alatt olyan időnk volt mint talán egész nyáron nem. Sose volt 30 fok alatt sőt és teljesen kihasználtuk a Balatont J És akkor a részletes élmény beszámolom!

Szemes!

Szóval péntek reggel elindultunk lévén , hogy nagyon jó idő lesz. Gondoltuk míg nem foglalhatjuk el a szobánkat addig strandolunk. Mivel nem voltunk biztos hol van a strand elsőre bement apa a szállodába ahol mondták, hogy már készen van a szobánk. Ez délelőtt 10kor volt. (amúgy 14 órakor lehetett volna elfoglalni) Ennek nagyon örültünk és be is pakoltunk. A szállodánk a Szindbád wellnes volt.

 Én ezt minden családos ismerősömnek meleg szívvel ajánlom. 3csillagos a szálloda, de nagyon gyerekbarát, túl nyomó részt családosok voltunk és egyszerűen nem tudtunk olyat kérni amit a személyzet ne teljesített volna. Iszonyúan kedvesek voltak a gyerekekkel és velünk is. Látszott , hogy erre vannak berendezkedve. Persze a 3 csillag itt-ott meglátszódott. És ezt nem azért írom, mert sznob vagyok és nem volt jó csak idén voltunk már és az összehasonlítás miatt. Szóval a medencéi és a wellnes része kicsi. Ha rossz idő lett volna és mindenki wellneselni akart volna lehet nem férünk be. Még egy volt ami feltűnő volt az a tisztaság. 4 nap alatt egyszer nem söpörtek fel, de a törcsiket cseréltek. Ja nekem még egy plusz dolog volt , hogy az infraszaunáért fizetnem kellet volna, de így inkább kihagytam. A kaják nagyon jók voltak csak néha sietni kellett hogy maradjon enni. A legjobb az volt a szállodában hogy a kerthelyisége a játszószobára nézett így mikor a fiúk már felugrottak és mentek oda be mi nyugodtan befejezhettük az étkezést, mert rá láttunk a helységre. Ez nekünk így nagyon kényelmes volt.

A szemesi strand nagyon jó volt. Kulturált szépen rendezett tiszta és számomra retro J Éppen búcsú volt a városban így minden este jó nagyot sétáltunk és a végén felülhettek a körhintára és ezt nagyon élvezték J

Ellátogattunk a Lellére is a híres strandra. Jó volt, de iszonyú nagy maga strand ezért érthetően rengeteg ember volt nekem már túl sok asszem apának és a gyerekeknek is, mert nem bírtuk sokáig.

Vasárnap ellátogatunk zamárdiba kipróbálni a kis élménygőzöst.

 Hát ez nagyon jó volt. Minden mint az igazin csak picibe. Nagy hatással volt a fiúkra. Főleg Benusra akivel meg kellet verekedni a leszállásnál. Közben persze sokat fürödtünk és pihentünk. A szobánk nagyon kényelmes volt olyan volt mint egy kis apartman volt hűtő, mikro volt benne tányér , kés , pohár. Szóval nagyon jó volt. Jövőre is szívesen vissza mennék egy hosszú hétvégére.

Aztán hétfő reggel útnak indultunk Csopakra. Végül apa úgy döntött, hogy menjük szántódról komppal így benzint, és időt spórolunk és még egy élmény a fiúknak. És így is lett tetszett nekik nagyon és hamar odaértünk.

Hétfőtől igazán nagyon meleg lett. Lényegében semmi mást nem lehetett csinálni mint fürdeni és a fürdeni. Ezt is tettük. Benussal küzdenünk kellet. Nem tudom mi történt vele, mert szemesen fürdőt még velünk a balcsiban itt meg nem akart bejönni. Így vele végig küzdenünk kellet, de azért apával mindig bevittük.

 Koli nagyon nem vágyott ránk, mert Papa, Krisztián és Niki sokkal nagyobb élvezetett nyújtott neki. Dobálták, pisztolyoztak, labdáztak Vele. És itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy Köszönetet mondjak Apukámnak. Én soha nem gondoltam volna, hogy az én Apukám ilyen szuper nagypapa lesz.

 Olyan papa lett belőle amilyet az ember csak kívánhat magának és mindenkinek. Jó volt látni hogy szereti a gyerekeket törődik velük. Eddig ennyire nem volt ilyen persze szeretette őket mindig , de ez valami más. Olyan hihetetlen türelme volt a fiúkhoz, hisztikhez mindenhez hogy elképesztő. Ő volt az első aki ment velük játszótérre, sétálni. Olvasott nekik szívesen. Autózott Benivel, Kolival kártyázott, pinpongozott, szóval ezekre nehéz szavakat találni, de nagyon jó volt és Boldog vagyok, hogy Ő az Én apukám és ő a fiúk nagypapája J

És persze Köszönöm Nikinek és Krisznek is na és persze Anyumnak is! Mind szenzációsak voltak és lehetővé tették, hogy én vagy is mi is pihenjük egy kicsit.

Itt Csopakon sok programot nem csináltunk, mert iszonyú meleg volt. Egyszer bementünk Füredre. NA az nagyon jól sikerült. Volt városnéző kisvonat természetesen erre is felültünk amit tátott szájjal nézték a fiúk, de ami ez után jött az hihetetlen volt. Füred közepén van egy tér aminek a közepén olyan szökőkút van ahonnan a földből jön ki a víz. A fiúk egy szál bugyiban rohangásztak pont úgy mint a filmekben. Iszonyúan élvezték és nagyon aranyosak voltak. Egyszer még bementünk Tihanyba na azt nagyon gyorsan lezavartuk, mert azt hittük este itt is lesz élet. Hát nem volt így csak tettük egy kört. Az utolsó 2 nap már úgy éreztem , hogy a fiúknak elég volt. Benus már nem találta a helyét sehol nem volt el 10percnél többet. Koli pedig már inkább a játszótér körül volt mint a vízben.

A nyaraláshoz még két dolgot szeretnék írni. Kolin nagyon látszik, hogy ahogy nő úgy egyre okosabb. Nagyon sok szituációban mikor vártam a hisztit egyszerűen nem jött J Mikor azt mondtuk valamire, hogy csak 1 kör vagy csak 1x akkor ezt megértette és semmi akarom még vagy még egyszer nem volt. Szemesen nagyon kiéleződött, hogy Benusnak Koli a mindene. Mindig azt csinálta amit Koli és egyik este mikor megijedt valamitől mondta Koli gyere gyere és végül kézen fogva sétáltak annyira cukik voltak J

A másik pozitív, hogy tényleg lazultunk apával. Nem volt érdekes hányóra van mikor fekszenek le ahogy esett úgy puffant. Ami nekem nagy változás volt, hogy nem kellett altatnom a fiúkat Így én sem maradt ki a beszélgetésekből, kártyapartikból. Nagyon ügyesek voltak Egy szobában aludtunk, de bevittem őket este elköszöntünk és szépen elaludtak maguktól…

2011-08-28

Átok??!

Aztán persze haza jöttünk és kezdődtek újra a szürke hétköznapok…. Az csak egy dologvolt, hogy a gyerekek elég nehezen zökkentek vissza a régi kerék vágásba, de én olyan türelmetlen lettem, hogy azt kimondani nem lehet.,…. Jó persze a fiúk is tesznek róla, mert állandóan megy a vita, verekedés, ordítás és persze a végén sírás. Számomra tök értelmetlen dolgokon. Tudom nekik nagyon fontos, de a guta üt meg amikor a 60 db autó közül pont ugyan arra van szükségük és a nagy okos fiamat sem tudom ész érvekkel meggyőzni. Beni meg mint egy kis malac úgy ordít mindenért. Már kezdet leszokni erről és most megint. Persze persze azt is tudom, hogy ő érzi az én feszültségemet, de nem tudom hol rontom el?! Próbálok igazságos lenni, de akkor tutti megbántódik valamelyik. Ha leülök olvasni akkor a másiknak rögtön kell valami,. Ha leülök mondjuk Kolival kirakózni beni jön rombol és szinte őrjöng, hogy nem vele foglalkozom… Na és hogy ez ne legyen elég. Elterveztem, hogy szerdán elmegyünk az állatkertbe. Erre benus kedd estére lázas lett. Én akkor ezt nem hittem el. De persze igaz volt… de én nem értem és igazából jól kétségbe is vagyok esve hiszen 3 hét és kezdjük a bölcsit. Most még közösségbe se jár és jul17 óta beteg. 1 hét megszakítással… Elvittem másnap dokihoz mert vele kapcsolatban asszem már túl paranoiás vagyok, de nem tehetek róla. Azt mondták, hogy vírus. A hasa puha betapintható. Ennyi. Azóta nem volt láza, de megállás nélkül ordít és folyamatosan cipelnem kell. Néha bele nyúl a szájába és mondja fáj. Lehet hólyagos??? De akkor mért nem kapott ecsetelőt?! Viszont mára egy nagyobb probléma lett. Ami az én hibámból, de csak este tűnt fel. Benus egész nap 2x pisilt . És mellette ivott rendesen. Így holnap vihetem megint dokihoz , mert jön a hétvége meg amúgy is… Szóval én komolyan nem értem mit vétettem, hogy sehová nem bírok elmenni és ha igen az csak is kizárólag orvosi rendelő… Tudom, hogy bármikor mehetek állatkertbe nem is azt bántam hanem azt, hogy itt ragadtam megint a lakásban és megint egy beteg gyerekkel. Az már csak nagyon mellékes, hogy elkezdtem fizikoterápiára járni a hátammal éppen kezdtem érezni, hogy használ hát mivel ma megint csak cipeltem benust így megint nagyon fáj. Ami nagyobb gond, hogy Koli iszonyúan unatkozik, de mivel beni nincsen jól sehová nem bírok elmozdulni. Az unatkozás meg tudjuk mivel jár. Hiszti, őrjöngés stb stb.

Remélem a sors most már megszán egy kicsit, mert úgy érzem a határaim végét járom és előbb utóbb én megyek korházba….. Nagyon elegem van!!

2011-08-11