Ovi!

Nos hát eljött a reggel amikor kolitól 2,5 hónap után búcsút kellet vennem. Reggel órára keltünk és ez se nekem se a fiúknak nem esett túl jól. Koli még úgy ahogy felkelt, de benus sírt fejére pakolt mindent és nem akart kimászni az ágyból. Szegény kicsikém nem is sejti, hogy ez csak a kezdet, mert 6 negyed 7 körül kell majd kelnünk… Indulás előtt Koli monda, hogy fáj a hasa. Egyértelmű volt, hogy nem fizikai hanem lelki eredetű, de beszéltem vele és már indultunk is. Mikor beértünk meglepődtem én is meg a gyerek is mert nem volt ott az ovó néni. Kint voltak a többiek az udvaron. Kimentünk és akkor mondták ma még össze vonva lesznek. Megkérdeztem, hogy marad-e ebédig vagy haza jön. De ekkora már körénk gyűltek a tárasai , barátai és már nem is igen figyelt rám. Tudtam maradni fog. Mikor elindultam utánam kiabált, hogy ne menjek ebéd után, de a ügyletes ovonénivel azt beszéltem megyek nehogy kiboruljon. És ekkor jött számomra  a nem várt esemény. Koli szépen elment én sem sírtam viszont Benike éktelen ordításba kezdet, hogy koli nem menj el, koli gyere vissza és hatalmas könny cseppek peregtek az arcán. Nagyon megviselte őt vagy 15 percig ordított. Aztán elsétáltam vele a bölcsi felé gondoltam megmutattam neki és szépen kezdett megnyugodni. A  bölcsi udvarában állt egy fa mozdony. Na innentől kezdve mondta, hogy na anya gyere menjünk bölcsibe. Menjünk már be J Végül haza jöttünk és lassan telt a délelőtt én magamtól is nagyon sokat gondoltam Kolira, de benike fél óránként jött és kérdezte, hol van Koli? Hol vagy Kolcsi? Koli nincsen? Koli nem iszik? Nagyon car volt, mert látszott rajta, hogy sóvárog utána. És mikor ebéd után mentünk érte kijött a koli a csoportból beni neki esett és ölelgette közben azt kiabálta koli koli J Nagyon aranyos volt. Számomra pedig nagyon megható volt ez a szeretett. Koli nem volt túl beszédes. Nem nagyon mesélte a napjáról, de kifáradt mert este ő szólt, hogy menjünk aludni, mert fáradt….

2011-08-29

Nehéz szülőnek lenni….

Amikor az ember babát vár vagyis amikor én vártam a fiúkat rengeteg mindenen gondolkoztam és elképzeltem sok szituációt vagy élet helyzetet. Valahogy az viszont nem jutott eszembe, hogy milyen nehéz döntéseket kell majd meghozni. Na jó ez nem teljesen igaz, de például nem gondoltam, hogy bátornak is kell lennie egy szülőnek. Pedig igen. Vállalni mindennek a következményét és leadni a saját vágyainkról. Persze sejti az ember milyen, de ezt igazán az tudja akinek van már gyereke.

Hogy mi ez az elmélkedés. Koli nincs jól. Még mindig lázas ez a 4. nap és nem kicsit még mindig felmegy neki 39 fölé. Pénteken voltunk egy dokinál nem talált semmit. Ma megint elvittem reménykedtem hátha kap gyógyszert, de azt mondják nem látnak semmit. A lázon kívül nincsen semmi… most annyi van, hogy írtak egy vizelet vizsgálatot és maradt a lázcsillapító. Ha nem javul szerdán vissza… És , hogy a fenti sorokba ez hogy illik bele?! Pénteken mentünk volna nyaralni azt természetesen lemondtuk. Úgy gondoltuk csak pár napról lehet szó így átraktuk e-hét péntekre, de ma döntöttem és a szívem bár fáj, de mégis úgy érzem jól döntöttem. Lemondtam. Ha koli meg is gyógyul nem biztos, hogy egy ilyen betegség után azonnal kívánná a vizet. Benus se százas így én ezt éreztem biztonságosnak! Még hó közepén elvileg megyünk egyszer így nem bánkódom. Na meg beterveztük, hogy őszi szünetbe is szeretnénk menni. Szóval be lesz ez pótolva. , de valamiért a sors ezt most úgy akarta, hogy ne menjünk….. Persze ezek kapcsán az emberben felmerülnek gondolatok , hogy milyen nehéz is szülőnek lenni  és megpróbálni a helyzetekben a legmegfelelőbb módón dönteni…

És nagyon kezdek nyugtalan lenni, hogy mi baja van. Az is eszembe jutott, hogy lehet a beni féle baj, de mindenki azt mondta az nagy fájdalommal jár. A kolinak nincs fájdalma és ma  a doki össze vissza nyomkodta a hasát és röhögcsélt tehát nem hiszem …. Remélem a vizelet jól sikerül!!!

Egyébként biztosan jól döntöttem, mert határozottan jobban érzem magam, megkönnyebbültem.

2011-08-01

Zajlik az élet megint….

Szóval valójában nem itthon kéne ülnünk. Ugyanis már tegnap el kellet volna utaznunk sárvárra egy szállodába. Minden porcikám vágyott rá. Ez éltetett míg korházban voltunk és utána is. Mint egy gyerek visszaszámoltam a napokat. És titokban nagyon rettegtem attól, hogy nehogy beni vissza essen. Csütörtökön direkt nem kezdtem el csomagolni. csak vasalgattam mikor koli mondta, hogy fáj a hasa, de gondoltuk csak figyelem felkeltés lévén, hogy ő hajlamos rá….. Aztán lefeküdtünk. Éjjel egyszer bementem hozzá mondom jé , de meleg, de gondoltam biztos csak melege van. Reggel ki is ment a fejemből. Elkezdtünk készülődni becsomagoltam, megreggeliztünk. Apa már éppen indult lujzival mikor koli megszólalt jaj le kell feküdnöm. Na ez gyanús lett megmértem és 38,2 volt neki L Apa elment vele az itteni orvoshoz. Aki nagyon antipatikus volt és egyáltalán nem volt segítőkész. Közölte, hogy nagyon beteg lesz Még hányni, fosni is fog így ne vigyük sehova. Hát én azt hittem megkövülök. Elkezdtem bőgni és 2 órán át bőgtem. És nem azért , mert nem szeretem kolit vagy mert őt hibáztatnám csak szimplán nagyon szar érzés volt. Kicsit mint amikor nagyon vágysz a rántott husira rá készülsz már érzed a szádban az ízét és haza érsz és csak egy zsíros kenyér van…. Szegény apának mondtam csomagoljon ki, mert nekem nem megy.,…. Aztán megnyugodtam és most már hálát adok a sorsnak, hogy nem mentünk, mert tényleg marha beteg Bár nem fosik és nem hányik még, de magas láza van általában 38,3 és 39,5 között van. Enni nem eszik, de hál istennek inni iszik. Sikerült ma 1,5 litert megitatni vele. Alap esetben nem iszik ennyit. A láza csak 1,5-2 órára megy le aztán újra jön. Nagyon sajnálom őt. Ki van terülve és nem panaszkodik nem sír. Hősként viseli, de látszik , hogy szenved…..

Benus is bekavart egy kicsit, mert hétfő óta nem kakilt. Ügye nála most ilyen nem megengedet így apa reggel telefonált a korháznak és mondták ez nagyon nem jó így glicerines kúp. Hál istennek 5 perc alatt volt eredmény. És ráadásul teljesen normális egészséges kaki. Tehát legalább ő jól van…

Attól tartok egyébként, hogy ez a doktornő elkezelte kolit és valami olyan baja van amire mehetne gyógyszer, de most már hétfőn visszem a saját dokinkhoz…..

A szállás nagyon jó fej, volt mert kaptunk máskorra szobát. 08.05-08.08 ig most már csak azon drukkolok, hogy koli is meggyógyuljon és ha vírus akkor mi ne kapjuk el. Na meg persze a legnagyobb para, hogy beni el ne kapja …..

2011-07-30

Befejeződött a tanév…..

Koli már nem lesz többet kis csoportos! MA volt utoljára oviban. Mikor köszöntünk el elgondolkoztam, hogy lehet rosszul tettem , hogy kivettem?? De hát itthon vagyok benivel és 1-2 hét múlva összevonják a csoportokat azt meg sose szerette. A másik hogy az utolsó nyarunk amit úgy tölthetünk, hogy bármikor mehetek velük bárhova, hogy egyáltalán egész nap velük lehetek. Nem kell szabit kivenni stb.  A tanév zárásaként elvittem őket és Mamát cukrászdába. Mindenki evett egy sütit és elmondtam, hogy nagyképűség nélkül büszke vagyok Kolira és kivételesen magamra is. Hosszú volt a tanév. Koli nagyon sokat változott/komolyodott. A legfeltűnőbb, hogy többet ül le játszani. Már nem akar mindig menni menni. Azt mondhatom, hogy csökkentek a hisztik. Sokkal jobban partner mindenben. Meglehet vele beszélni a dolgokat. És magamra mért? Mert egy kívülállónak vagy egy férfi embernek sose tűnik egy anya „munkája” megterhelőnek. Pedig néha nekünk is nagyon nehéz. Beni még csak 1,5 volt év elején. Sokszor volt beteg és mindig húzni-vonni magammal. Hóban fagyban, szélben. És közben mindent észben tartani ami az oviba kell. Persze nagyon oda figyelni kolira, hogy ne érezze úgy őt csak lepasszolom. És igen voltak napok mikor azt mondtam feladom. De megcsináltuk és ezt sok mindenkinek köszönhetem, de legfőképpen magunknak, mert erősek voltunk és átéltük együtt a jót és a rosszat/nehézségeket is! De azért nagyon köszönöm Apának, hogy sokszor segített. Köszönöm még Anyukámnak aki hol ment helyettem koliért hol benust pesztrálta míg loholtam Koliért. Köszönöm továbbá annak a 3 embernek akinél tudom, hogy legalább olyan jó helyen van a fiam mint Nálam, mert látom és érzem, hogy imádják Kolit!!! Szóval köszönöm a drága ovo néniknek és a dajka néninek.

Kicsit szomorú vagyok hiszen most megint lezáródott egy korszak  és haladunk az „új” élet felé, de azért még mindig könnybe lábad a szemem, mert már a fiúk egyre jobban nem babák. A nehézségek ellenére szerettem „főállású” anya lenni és szerettem velük itthon lenni. 5 csodálatos évet kaptam.

Most ezt a megmaradt 2,5 hónapot megpróbálom maximálisan kihasználni. És ezt úgy kezdjük, hogy hétfőn elutazunk wellneselni. 5 csodálatos napra megyünk Sümegre. Sok vívódás árán lett meg a hely, mert azt szerettem volna, hogy ezt mindenki nagyon élvezze és, hogy töltődjünk fel. Hogy mért nem közvetlen balcsi? Mert az idő miatt nem mertem bevállalni. Mindenképpen olyan hely kellet ahol lehet sokat fürdeni. Én 2 napig bújtam a szállásokat, de végül apa találta!! Köszi!!!

Kirándulás!

Meg volt életünk első ovis kirándulása! Nagyon jól sikerült. A budakeszi vadasparkba mentünk busszal ami a gyerekeknek óriási élmény volt. Nagyon büszke és boldog voltam Koli miatt. Teljesen normálisan viselkedet és mindenben részt vett(tavaly nyílt napon azt mondták nevelési tanácsadóhoz kell majd mennünk, mert nem lehet bevonni semmibe).

Volt kötélhúzás, focizás, kergetőzés. Kaptak az óvó néniktől buborékfujot amitől teljesen oda voltak és fél órán keresztül kergették. Kolival bementünk az állat simogatóba ahol nagyon ügyes volt. Megmutattam neki, hogyan nyissa ki a kezét és , hogy nagyon lassan menjen. Be is vált a módszer, mert egy jól megtermett pöttyös őzike oda jött és evett a kezünkből. Még azt is hagyta, hogy megsimogassuk.

És végre megismertem az ő híres barátját. Szebeni Dominikot. Aki egy nagyon aranyos kisfiú. Persze nagyon gézengúz is, de tényleg imádják egymást. Kézen fogva sétáltak és puszival köszönnek egymásnak. Nagyon aranyosak.

Ovo nénikről most már sokadszorra is  bebizonyosodott, hogy szuperek! Imádják a gyerekeket és nagyon kötetlenek!

Szóval nagyon jól sikerült!!

2011-05-27

Koli biciklizik!!!!

Kijelenthetem, hogy Koli 4 évesen tud 2 kerekűvel biciklizni. Még van, hogy segédkezni kell az elindulásban, de már 5-ből 3x az is sikerült. Sőt ma papájéknál megtanult kanyarodni J Szóval nagyon élvezi meg az elismerést is. Én pedig nagyon büszke vagyok rá, mert igazán nagy fiús ahogy tekeri J a motort pedig lassan megörökli Beni, mert Koli már hála égnek nem igen használja….

2011-05-07

Mikor ezt megírtam a blognak valami baja volt és nem tudtam közzé tenni. Így annyival bővíteném a dolgot, hogy ma Koli kb. 1km letekert. Persze apa segédkezésében. Vagyis apa nagyon meglepődött, mert igen csak gyors tempóban kellet utána futni. Még csiszolni kell, de elindul egyedül, kanyarodik és meg is áll! Egy kisebb domb jelentet gondot haza felé, de utána tekert mint az örült J Szóval Koli megtanult kétkerekűn biciklizni J

2011-05-09

Anyák napja!

Meg volt életem első anyák napi ünnepsége. Igazából nagyon féltem Tőle, mert ha valahol ott vagyok Koli nem igazán produkál. Lelkemet egy hete készítettem rá, hogy Koli még csak oda se megy majd a többiekhez… Hála istennek nagyon kellemes csalódás ért. Koli oda ment és mondókázott, énekelt a többiekkel. Annyi volt az extra , hogy a mondókák végét hadarta és a többieknél hangosabban vagyis őszintén kiabálva mondta… De ennyi. Miután oda ment mindenki az anyukájához egy verset suttogtak a fülünkbe… Na ennek hatására már nem bírtam gátat szabni könnyeimnek és Koli annyira édesen meghatóan mondta, hogy még most is könnyes a szemem. Elvittem a fotógépet, de nem mertem elő venni.. Féltem, hogy akkor nem lesz hajlandó meg kicsit úgy is éreztem, hogy ez a dolog Rólunk Koliról és Rólam szólt.. Szerettem volna rá őzpontosítani…

Nagyon büszke vagyok Rá J

És hálás vagyok az égnek, hogy Mariann és Eszter az óvó nénink. Mert persze a gyerek tanulta meg, de ez az ő érdemük is.. . És soha nem látott dolgokat tudnak elérni Kolinál. És ezért nagyon hálás vagyok Nekik.

Most pedig minden anya társammal szeretném megosztani a versikét:

Színes ceruzával rajzoltam egy képet,

Anyák napján reggel, Édesanyám Neked!

Lerajzoltam én egy aranyos madarat.

Aranyos madárra, aranyos tollakat!

Elkészült a madár, nem mozdul a szárnya,

Pedig, hogyha tudna a válladra szállna.

Eldúdolná csöndben, Tenéked egy dalban,

Anyák napján, amit mondani akartam!

2011. április 28.

Elő szülinap!

Kolikám 2 nap és 4 éves lesz J Hihetetlen. Még csak most hoztam haza a korházból és tessék egy nagy fiú! Okos, ügyes. Na , de majd részletesen 19. után. Lévén, hogy idén húsvéttal nagyon közel van így apa családjával ma ünnepeltünk. Aranyos volt koli. Mindennek örült és mindent megköszönt!! (ez fontos mert, sajnos ez nem mindig sikerül).

Kapott egy több funkciós rajztáblát ami nagyon tetszik neki. Így itt is szeretném megköszöni. Papáéktól egy védőfelszerelést kapott( sisak, térd-könyök védő és egy kulacs). Ezt mind azért mert egyre ügyesebb és tanuljuk a 2 kerekűzést a bringával. Annyira tetszett neki a sisak , hogy le sem vette.

Egy kicsit dicsekednék. Változtatni akartam a szokásos tortán és túrókrémet készítettem + étcsókival vontam be. Isteni lett és mindenki nagyon dicsérte. Apa keze munkáját dicséri a díszítés ami Kolinak nagyon tetszett! J

Először felkiáltott, hogy az ott én vagyokJ Aztán meg, hogy az egy házikó a jelem!!! Szóval asszem, hogy jól érezte magát a „kis” ünnepelt.

És persze itt volt kedvenc keresztlányunk is J Aki egy tündérke. Jön megy, játszik vigyorog magyaráz. Számomra nagyon kedves volt mikor a rajztáblánál sorban álltak. Koli, Beni Bogi Szigorúan Csökkenő sorrendben és együtt pakolgatták a mágneseket J Kár hogy apa mire oda ért a géppel szétszéledtek….

Bajok.

Eltelt 1-2 hét…. Úgy ahogy meggyógyultak… Bár Beninek megmaradt egy csomó pöttynek a nyoma. Ezek nem mélyek és nem elkapartak, de ott vannak. Ez aggaszt, de remélem igazi lesz  apának és a következő hámréteggel lejön..

Viszont Beninek eddig tartott a jól lét. Folyik az orra, kicsit köhög. Amikor este kivettük a kádból nagyon sírt és belenéztem a szájába kár volt L Hívtam is Apát, mert hihetetlen volt amit láttam. Akkorák a mandulái, hogy egy borsó nem férne le ott. Az alap problémánk, hogy nem eszik megint súlyosbodót. MA volt az 5. nap , hogy nem ebédel. Csak kifli, joghi és egy rudi a napi kajája. Hát ez az állapot amit láttunk erősen indokolja. Így holnap hívom a fülészt és megpróbálok Tőle segítséget kérni. A házi orvos továbbra sem foglalkozik a problémánkkal. Ő elkönyvelte, hogy én „rossz” szülő vagyok aki nem bírja megállni, hogy ne édességgel tömje a gyereket… Hozzá teszem mikor jön a nem evés akkor szegénnyel nagyon nehéz. Sír, nyögős… Semmi sem jó. Vajon fáj ez neki??? A kinézete alapján igen…

Ja és voltunk a védőnéninél 2 éves státuszon. Nagyon megdicsérte, hogy milyen okos és , hogy milyen nagy. J 94 cm 12,70 kg

Koli!

Jaj Vele se egyszerű. Ügye 3 hét után ment oviba. Nehezen rázódik vissza és kicsit folyik az orra, de nem vészes.. Viszont  folyamatosan panaszkodnak rá.  Az egyik kedvencem a Koli ma kicsit „zizi” J Köszi ebből találjam ki mit takar. A másik „nagyobb” gond, hogy nem alszik az oviban aminek következménye, hogy délután 17 körül lényegében már kezelhetetlen…. A 3., hogy az asztalnál izgága… és a 4. az ami már tényleg veri a biztosítékot. Állítólag füllent. És sajnos ez bizonyosságot is nyert. Erről kaptam egy szép kiselőadást, hogy ez mennyire nem jó és kezelni kell. Persze igaz és értem én, de akkor is elég sok ez most… Hogy mit értek füllentés alatt. Pl: MA kijön az oviból. Azt mondja nagyon beteg vagyok. Kérdezem mi a baj erre: lyukas a lábam… Hát sajnos rosszul reagáltam, mert elröhögtem magam, de már nem bírtam vissza tartani. A füllentései általában testi dolgok. Fáj a hasam, fülem, torkom stb… Kedvencem: Nem tudok öltözni, mert fáj a kezem… Viszont a fáj a hasam dolog az nehéz ügy, mert rajtam kívül nem igen hisz neki senki, de ebben az egyben hiszek neki. Ugyanis mióta oviba ját megint nem eszik L Ma megkérdeztem és mondták, hogy minimális amit ott eszik és, hogy csak azt ami a fogára való. Megkérdeztem szokott-e kakilni mondták nem. Hát ez a nagy baj… Itthon sem eszik túl sokat és van, hogy 3-4 napig nem kakil. Múltkor mikor mondta, hogy fáj a hasa akkorákat korgott, hogy nem igaz, de enni meg már nem bír mert összeszűkül szerintem a gyomra .A kaja legtöbbször tényleg förtelem az oviban én sem enném meg. De mit tegyek?? Szerintem az óvónők által említett „ziziség” is emiatt van hisz nincsen meg a komfort érzete…. Valami hiányzik, de ő 4 évesen ezt még nem fogja tudni megfogalmazni. A himlő óta nem a multivitamint hanem imunerősítőtt kap azóta lett rosszabb a helyzet. Mert míg a multit kapta itthon annyit evett, hogy volt már nem akartam adni neki, mert féltem, hogy rosszul lesz. Igazából már csak 12 szem van….

Viszont, hogy meséljek jót is. Nagyon jól haladunk a kétkerekű bringázással J Már 1-2 métert megtesz úgy, hogy nem fogjuk J És nagyon büszke magára. A másik ami nekem nagy élmény volt. Ül a kádban egyik este és megszólalt Guten Tag! Majdnem elejtettem ami a kezemben volt. Visszakérdeztem és elismételte. Elmondta, hogy anya ez másik nyelven szia. (tudom, hogy szó szerint nem az). Az óvónők év elején mondták, hogy ők az elsők akik engedély kaptak, hogy napi 30 percet németül foglalkozzanak a gyerekekkel, de eddig nem úgy tűnt, hogy bármi is történik erre meg J Én büszke vagyok rá. Lehet nem a legjobb magatartású, de okos mint az isten nyila J Ezért van a füllentés is, mert pontosan tudja mivel mit ér el. Persze ettől még nem megengedett és ezt nem is mondom neki csak itt..

Ő 104 cm és 17 kg J

Én alakulok bár az elmúlt időszakom eléggé hororisztikus volt, de apa is megértette, hogy segítenie kell, mert egyedül ezzel már nem bírok megbirkózni és én is sokat teszek érte….

2011-04-14

Koli szösszenet.

Drága kisfiamnak ma van a névnapja. (tegnap kezdtem el írni a bejegyzést.) Már hétvégén a család egyik fele ünnepelte. Már akkor láttam, hogy nem igazán érti az egészet. Mért nincs torta, gyertya stb.

Ma reggel mikor felkeltettem a következő párbeszéd zajlott le köztünk J

Én: Nagyon Boldog Névnapot kisfiam

Koli: Köszönöm anya. Neked is nagyon boldog névnapot J

Ezen is látszott, hogy nincs képbe.

Beértünk az oviba. Eszter néni (ovo néni) Koli közötti párbeszéd.

Eszter: Kolikám tudod mit jelent az hogy ma van a névnapod?

Koli: Hát nem igazán. De kapok ajándékot, lesz süti és délután jönnek a Mamáék.

Igaz , hogy nem érti, de azért hiszem, hogy hihetetlen értelmes és persze amellett, hogy megmosolyogtat, könnyek szöknek a szemembe, hogy az én kicsi babáim már nem babák. És, hogy mind ketten nagyon komoly érzelmeket tudnak kimutatni. Lehet sok mindent nem csinálok jól, de úgy gondolom az, hogy ők ilyen érző kis emberek az azért Nekem és Apának köszönhető. Vagyis akkor a hibáink mellett még is jó amit csinálunk J És ez nagy örömmel tölti el a szívemet.

Este végül fel is köszöntöttük. Mindennek örült a szokásos módon. Kicsit furcsa ahogy reagál ezekre a helyzetekre, de ez van. Ő ilyen így kell elfogadnunk. Félre értés ne essék nem csinál ő semmit. De szó szerint. Nem látszik rajta az öröm és nem igazán akarja megköszöni. De mikor már nem rá figyelünk akkor beleveti magát és elkezd játszani velük. Csak ne legyen a középpontban. Azt nagyon nem bírja. De olyan annyira örül egyébként, hogy ma sírt, hogy ne kelljen oviba menni, mert szeretne velük játszani. J  Persze tarolt a kirakó J És nagyon tetszett neki a memóriajáték is. Ami megdöbbentett, hogy érti is hogyan kell vele játszani.

Koli és a jézuska....

Egy kis szöszenet amiért érdemes várni, hogy nőjenek a gyerkők
Koliék elkezdtek a karácsonyi témával foglalkozni. hétfőn mikor mentem érte megkérdezte, hogy otthon van a jézuska. úgy meglepődtem, hogy először köpni, nyelni nem tudtam, aztán mondtam neki, hogy nem még nincs ott, és hogy még csak figyeli a jó és rossz gyerekeket. NA erre jött a köv. kérdés. Honnan figyeli? Fentről az égből. De honnan a fa tetejéről, mert én nem látom ott őt. Na valahogy elterelődött a szó róla, aminek nagyon örültem, mert kezdtem belezavarodni a válaszokba. Váratlanul ért. Erre meg tegnap megyek. "Anya akkor a jézuska fent van és néz? Igen. Jó akkor én jó leszek. De anya ezt nem értem, hogy jön le? Hát leszáll hozzánk, mert vannak szárnyai.." megyünk a kocsihoz, és egyszer csak megáll. Néz nagyon, és nem mozdul. "Hát én nem értem ezt a jézuskát. Mért nem láthatom? Szeretném neki elmondani, hogy jó vagyok és puszit adni"
Annyira édes volt, hogy az nem igaz. Látom, hogy nem érti, és nem tud vele napi rendre térni. Már várom ma mi lesz

Koli és Bölcsi

Koli!


Kicsit aggódom. Vagyis már régóta figyelem ,hogy mindent nagyon vág, de a színekkel nincsen tisztában. És hiába mondom Neki, hogy mi milyen szín látom dunsztja nincsen az egészről. Mamától kapott egy matricás „színekről” szóló könyvet. Iszonyúan tetszik neki, de csak a ragazgatás… Próbálom Neki mondani, de egyszerűen a feketére azt mondja piros, a piros rózsaszín a fekete lila,,,, nem értem. Nyáron kelet volna szemészetre mennünk, de akkor történt , hogy kilukadt a lába és na jó igazából kifogást kerestünk mert nyár közepén bemászni a mária utcába és 2-3 órát ott dekkolni baromira nem volt kedvem. Hiba volt.. De most nagyon aggódom. Hétfőn asszem megkérdezem az óvónőket , hogy ez meddig normális?? Meg az első dolgom lesz, hogy bejelentkezzem a szemészetre…
Vajon felelőtlenek voltunk.???? A doktornőnk már nagyon régen nyaggat minket, de mi azt mondtuk nincs baja, de tényleg sokat bandzsít. Na jó tudom ez a jellegű elmélkedés már nem oldja meg a gondot, de aggaszt. Szóval hétfőtől nagy erőkel rajta leszek.

Egyébként jól telt a hét. Bár kedden sírva ment be, mert nem szeretett volna ott aludni, de azóta minden oké. Bár látom rajta nagyon fáradt, mert nehezen kell. ÉS ma ebéd után hoztam és 3 órát aludt. Viszont tegnap egyáltalán nem aludt el az oviban. Nem tudom teljesen rendben vannak az óvónők meg az ovi is, de furcsa, hogy nem hordják ki őket. Hol az időre hol pedig arra fogják, hogy még nem ismerik a gyerekeket. Pedig Kolinak tudom, hogy ez hiányzik ezért van meghülyülve. Mikor haza hozom olyan mint egy kis bezárt állat akit kiengednek. Dühöng, őrjöng nyafog, hisztizek. Na nem gond vesszük az akadályt és bízok benne pár hét és rendeződik a kis lelke.


Bölcsi!

Egyenlőre nagyon úgy áll, hogy nem mehet januártól az állami bölcsibe. Hétfőn megkerestem a „nagyon kedves” Bölcsőde vezetőt. Aki lepattintott azzal , hogy nincs felvétel és rengeteg várakozó van. Másnap vissza ment, mert akkor nagy zavaromban nem töltöttem ki semmilyen papírt. Közölte persze szívesen ad papírt , de nem hozhatom el.. NA ez már érdekes mért nem? Mért nem tölthetem nyugodt körülmények között ki…. Aztán azt is elmondta ez a papír nem kerül sehova csak az ő fiókjának a mélyébe… Mért amikor a törvény szerint 6 hós kortól biztosítani kell a férőhelyet… Vajon az önkormányzat határozta így meg? Vajon mit szólnának hozzá ha ezt elmesélném?? persze gondolom elvágnám magam örökre és még egy pici esélyem se maradna arra, hogy felvegyék ide. Vagy felvennék, de utána úgy viselkednének szegény gyerekkel amit nem szeretnék. És még egy óriási kérdés maradt bennem. Mi a csudáért kell nekik a kereseti igazolásom??? A munkáltatóit értem, de kereset igazolás? Szerintem ehhez nincsen joguk…. Hiszen azt a pénzt akkor kapnám ha dolgoznék… És azon elég nagy összeg állna. Amiből gondolom azt hoznák ki, hogy túl sok pénz és ezért nem vagyok rászorulva az állami bölcsire…

Baromi nehéz és nem tudom mi a helyes…. Egy tuti ide csak márciusban jelentkezhetünk és addig marad a családinapközi. Havi 40 ezerért. Ez is nagyon baráti hiszen azért megyek el dolgozni , mert szükségünk van a pénzre….. Lehet mégis el kéne menni az önkormányzathoz???!!!!

Amúgy meg a „drága” munkahelyem se túl aktív. Tehát lehet nincs is hova mennem. Ugyan is kézről kézre járok. Mindenhol azt kapom hogy ja nem engem hanem a 3x et keresem. Most az az utolsó történés, hogy küldtünk valakinek egy e-mailt aki dönt és határoz. Ez a valaki annyira aktív, hogy hétfő óta még csak annyit se röffentet, hogy ügyintézés alatt áll vagy valami. Semmi… szóval még mindig maradt a sok sok kérdőjel….

Ovi

Nos!


Vége a nyárnak 30-án elkezdődött az ovi. Vártuk már nagyon .... Reggel mikor csörgött az óra furcsa volt. És nehezen is keltem fel.. mentem Kolihoz aki azt mondta ő inkább nem megy oviba és alszik. 15 perc után sikerült kirángatnom az ágyból. Míg öltöztünk és mentünk az ovi felé végig le volt görbülve a szája. :-( Az ovi kapujában már erősen kapaszkodott a kezembe. Ez kicsit nehézkes volt, mert közben beni fogta a másik kezem és még az ovizsák és még az elbizonytalanodott kisfiam is szóval kicsit nehéz volt. Aztán eszembe jutott, hogy mi van, ha Mariann néni nem emlékszik Kolira. Hiszen csak 1,5 hónapot járt hozzá és utána 3 hónapig nem is látta... Szóval már én is kezdtem ideges lenni.. De Mariann néni mikor meglátta nevén, szólította nagyon kedvesen és mondta neki nagyot, nőt :-) Koli rögtön felengedett. Megmutatta az új cipőjét és az új verdás ovizsákot :-) Aztán nyomtam neki egy puszit, és már húztam is el benivel. hallottam még mondta az óvó néni, hogy megmutatja a wc-ét és hogy jó kedvű volt :-) Nagyon furcsa volt Nekem is. Egész nap ő járt a fejemben és nagyon hiányzott. 3 hónap alatt megszoktam, hogy van, aki beszélget velem meg azt is, hogy ő is velünk van.. Másnap délben mikor mentem érte közölte, hogy menjek haza, mert ő ott alszik (úgy beszéltük meg, hogy az első héten ebéd után még eljön). Minden nap szépen elmondja mit ebédelt, és hogy voltak-e kint. Hogy jót játszott és sokat mondókázott. Állítása szerint nagyon aranyosak az óvó nénik. Kis barátnője Bogika is már jár szerda óta. Azóta világbéke van :-) Mosolyogva, kézen fogva mennek be a csoportba. És mikor eljönnek akkor szájra adott puszival, köszönnek el :-) Annyira édesek :-) Viszont mindentől függetlenül Kolikában van valami zűr valami kimondatlan félelem :-( Mert mióta elkezdődött az ovit 3x bepisilt éjjel :-( (pedig már 6 hónapja teljesen szobatiszta) és sokszor felsír, kiabál éjjel.... mikor reggel kérdezem mi volt, azt mondja semmi ... Nem tudom valamitől, szorong. Remélem, hamar megoldódik, mert azért aggódom a kis lelkéért.

Beni!
Minden nap keresi Kolit. Neki társa volt. Ha mondom hol a koli elkezd jönni, menni a lakásban és keresi. Kint mutogatja a bicaját, motorját. Egyik nap mikor haza hoztam Beni oda rohant, és össze visszaölelgették egymást. Ez számomra egy nagyon megható jelenet volt :-) Viszont nagyon szépen el van egyedül. Játszik :-) Jön, megy a lakásban. Látszik, élvezi, hogy minden az övé beleértve engem is. :-) szóval kinyílt előtte a világ. Rengeteget beszél mindent, kommentál, táncol, huncutkodik, de ami számomra sokat jelent nagyon sokat mosolyog. Azt hiszem hosszú idő óta, végre kijelenthetem, hogy többet jó kedvű, mint rossz......

Én:
És itt bennem egy újabb kétely: úgy érzem most egy igazán szép időszak előtt állunk/állhatnánk. De ügye itt a munka kérdés. Ha megyek már nem sok időm maradt arra, hogy kiélvezzem benit. ez rossz és nagyon elveszi a kedvemet a munkába menetelttől, mert most kezd egy kicsit önálló lenni. Most már könnyebb mellette és persze most érzem azt, hogy sok mind ki fog maradni az életemből... A szokásosak nem leszek ott mikor el, kezd beszélni, rajzolni stb stb...