30. Hét!

Ma voltam dokinál. Igazából minden oké, de van egy pici de... 

Szóval megint sok a magzatvizem  Nem értem, hogy mért??? Igazából Daniért nem aggódom  mert voltunk kombinált szűrésen is, meg egy elég elismert genetikus vizsgált a 18. héten. Dokim is azt mondta Danival nem lesz baj. Csak mondta készüljek rá fel lelkileg, hogy ő kb ugyan úgy fog érkezni mint Beni (36. hét). Vagyis márc 4 helyett kb február eleje -közepe. Ez engem most lelkileg nem érint jól. részint mert atya ég már csak 6 hét??  Másik fele, hogy mivel nekem ez az utolsó terhesség nem akartam, hogy ilyen gyorsan vége legyen :-( Felmerül bennem a kérdés normális vagyok-e? Hiszen tudtam, hogy nem marad örökre bent, de most valahogy nagyon finis állapothoz közelítünk.... Persze félek is Tőle, mert mi lesz 3 gyerekkel elképzelni sem tudom. És bár 3. gyerek , de nem igazán állunk készen a fogadására. Jó itt bekavarnak az ünnepek és tudom, hogy januárban még lesz idő mindenre , de azért akkor is na... A rossz hír még mindig medence fekvésű tehát egyre jobban hajlunk a császár felé. Doki próbált megnyugtatni, hogy még az utolsó percben is fordulhat, de azért ő is a császárról beszélt....

A jó hír, hogy tegnap sikerült elérnem a szülésznőt aki velünk volt a fiúknál is és elvállal!!! Ez nekem óriási öröm és nyugalom, mert bennük bízok!! Mondtam is Daninak most már nem lesz semmi baj :-) Hogy mért volt kérdés, mert már nem szülőszobán dolgozik és nem is vállal igazából szüléseket.. 

Fiúk továbbra is nagyon várják Danit. Persze a karácsony csillogása és várakozása kicsit elvonja a figyelmet, de Benus oly annyira be van indulva Danira, hogy azzal hülyít mindenkit, hogy holnap szülök :-)

BENI!!!!

Szóval rég nem voltam pedig nagyon sok mindent le akartam jegyezni , de hihetetlen, hogy mióta itthon vagyok nem igen van időm!!!

Szóval a legfontosabb DECEMBER 13-án Életünk egy nagyon nehéz szakasza lezárult. :-)
Mindenki tudja mennyit kínlódtunk a kakival. elég nagy válságba kerültünk októberben. November közepére vissza állt a rend beni újra tudott kakilni pelusba sírás és fájdalom nélkül. Következő lépcső az volt, hogy be kellet terelni őt a wc-be, hogy kakilhat pelusba de nincs játék és csak a wc-ben. ezt nagyon könnyen vette :-) Elmondtuk megértette és így is csinálta. A karácsonyi őrületben el is feledkeztem arról, hogy tovább kéne lépni. Bár a  kineziológusunk megmondta, hogy egyenlőre örülünk és nyugiban vagyunk .
A fent említett dátumon mentem beniért az oviba és azzal fogadta, hogy az én okos ügyes nagyfiam BELEKAKILT  a Wc-be :-) Hát voltak óriási örömkönnyek :-) Óvó néniben nagyon jó "társra" találtam, mert végig segített és támogatott minket a folyamatban. így mikor sikerült nagyon megdicsérte benit keresett neki szaloncukrot és mindenkinek elmesélték mi is történt. Jött a kérdés de vajon mi lesz itthon, máshol? Hát most már lemerem írni semmi! Azóta napjában többször is kakil wc-be. Eszébe se jutott a pelus :-) Mindig örömmel tájékoztat mindenkit mi meg megdicsérjük és látszik nagyon boldog és büszke magára hát lehet is :-)
1,5 éven át cipeltük ezt a terhet. Borzalmasan sok időt és energiát vett el Tőlünk most meg mintha feloldozást kaptunk volna. Megkönnyebbültem nem is kicsit.
Kimondhatatlanul hálás vagy a kineziológusunknak  az óvó néninek és persze drága kisfiamnak, hogy megtudta lépni ezt a pszichés korlátot.
És kivételesen büszke vagyok magamra is , mert bár útmutatással , de sikerült Nekem és Beninek megoldanunk!!!
Én ennél szebb karácsonyi ajándékot nem is kaphattam volna az Angyalkáktól! :-)