elírtam...

Egy kis pontosítás. Nem csecsemőgondozó szakma. Hanem csecsemőápoló. (újszülött, koraszülött osztály).

Jól haladnak a dolgok…..

Rég írtam a munkával kapcsolatban, de most olyan híreket kaptam, amit meg kell osztanom.

Szóval lassan jön a bölcsődei felvétel ideje. Ezért újra megkerestem a főnököt. Leírtam Neki, hogy  ha nem dolgozhatok 6 órában akkor le kell mondanom a gyesről. Jött hamar a válasz, hogy oké engedélyezi a 6 órát is. Ma beszéltem a hr-el akik elmondtak mindent, hogy mennyit fogok kapni és, hogy mellé még jár az étkezési utalvány+ egészség pénztár is. Azt is megbeszéltük, hogy agusztustól leszek állományban, és szeptember 12-én kezdek. Azért ezt az időpontot választottam, mert benust így lesz időm szépen nyugiban beszoktatni.

Apró örömként ért, hogy mindent én intéztem kivételesen. Vagyis amikor itthon maradtam a fiúkkal én apára ruháztam az összes ilyen jellegű „megbeszélést” , ügyintézést. (Nagyon köszönöm apa!!!!) De ezt a munkába visszaállásos dolgot csak én. Így most kicsit lelkesebben és bátrabban állok a dolgok elé. És kimondottan várom az őszt. Valahogy olyan mintha kicsit vissza felé lépnék a felnőtt világba. Képes voltam normális e-mailt írni és normálisan kommunikálni emberekkel. Persze eddig is normálisan tettem csak ez most olyan mintha visszatérnék a valós életbe. Imádtam itthon lenni és imádom a fiúkat. Nagyon sokszor síratom, hogy milyen nagyok már, de most asszem itt van az ideje, hogy újra fenőt nő és ne „csak” anya, feleség legyek. Ez nem azt jelenti, hogy nem vágyom a 3. babára, de most még nincs itt az ideje. Jelen pillanatban úgy érzem, kaptam én is és apa is egy olyan esélyt az élettől, hogy talán ki tudunk ugrani a szűkölködésből. És sajnos ez igenis nagyon sokat jelente nekem is és szerintem Apának is. Milliónyi kérdés jár a fejemben, hogy mi lesz, hogy lesz, de most nem riasztanak el a kérdések, hanem érdeklődéssel várom. És így, hogy tudom mi a helyzet maximálisan, megpróbálom kiélvezni a fiúkat és a hátralévő időt.

A másik jó hír, hogy lehet benussal kihagyhatjuk a bölcsit. Ez nekem azért öröm, mert nagyon nem szimpatikus a néni aki a bölcsőde vezető. Menetközben tudtam meg , hogy koli ovijában működik egy úgy nevezett mini csoport amibe állítólag 2,5 éves kortól vesznek fel gyerekeket. Eközben több forrásból is hallottam ugyan ezt az infot, hogy elvileg hivatalosan is létező dolog. Ez még egyáltalán nem biztos, de hétfőn megyek az oviba és megkérdezem az óvó néniket ha létező akkor irány az óvoda vezető és  bízok benne sikerül felvetetnem benit. Ez annyira nagyon jó lenne, hogy el se hinném…. Minden a lehető legjobban alakulna J

Akkor már csak 1 fontos dologra kell sort kerítenem és ez a tanulás. Sokan nógatnak, hogy nyelvet kéne, de nem érzek rá affinitást. Talán majd egyszer később. Viszont én rájöttem, hogy olyan szakmát szeretnék, aminek a csecsemőkhöz, terhes anyákhoz van sok köze. Kinéztem a szülésznőt és a védőnőt is. Sajnos jelen pillanatban nem tudok jelentkezni, mert nem indítják csak nappali tagozaton. Ami az adott okok miatt kivitelezhetetlen. Viszont van valami ami az egyik feléhez közel áll. Ez pedig a csecsemő gondozó. Találtam is sulit már körüljártam az egész szakmát. Két baj van. Az első, hogy ez is szeptemberben indulna nem vagyok benne biztos, hogy ez nem-e lenne egy kicsit sok nekem. A másik, hogy tudom ez nem az a szakma amiből gazdag leszek. De ha egyszer ez áll közel hozzám??!!

Kicsit a fiúkról…

Koli!

Újabban tudománya van. Felismeri a betűket. Egyik délután ülünk a szobában és hallom t.h.o.m.s.o.n ezt így mondja . mondom mi van??? Erre oda nézek és a tévéről olvassa a thomson felíratott. J Azóta már sokszor kértem meg , hogy olvassa el a betűket és megy neki tényleg. Számokkal és a számolással már rég elkáprázatott minket, de ez nekem földön túli volt J Igazi nagy fiú! Viszont mi lesz vele a suliban? Olyan türelmetlen mint én (sajna) és ha még érdekelni se fogja, mert ő már tudja akkor mi lesz. Na jó az még két év! Te jó ég márcsak??!! El se hiszem….

Viszont ma el kellet mennünk doki nénihez. Reggel a kapkodásba játékot elfelejtettem nekik berakni. (doki nőnél minimum az 1óra). Mikor oda értünk kérdezte, hoztál játékot. Mondom nem. Végül oda adtam neki a telcsimet és 45 percig el volt vele. Meg se mozdult mellőlem. Pedig volt 2 kisfiú, akik össze vissza futkároztak, de őt nem érdekelte szépen „türelmesen” várt. Igazából meglepett. ÉS el is mondtam neki, hogy nagyon ügyes volt és hogy köszönöm. Szóval azért változik Ő is.

Benus!

Nagy feladvány van sajnos. Találnunk kell nyárig egy fül-orr-gégészt aki hajlandó műteni. Ma a házi orvos is azt mondta, hogy óriási a garatmandulája. Meg is mutatta nekem is és tényleg nagyon nagy…. Azért is mentünk, mert éjjel már megint nem kap levegőt meg már nappal se és folyik az orra is. Ezen felül elkezdett már fogyni is L 13.6 kg volt a 18 hós oltáson most 13 kg…Tudom van neki miből, de ez már a doktornő szerint is jelent valamit. A gond csak az, hogy 3 éves kor alatt nem vesznek általában ki garatmandulát. Így kell egy doki, akit rá lehet venni. Egy, holt biztos ahhoz a nőhöz akkor sem visszem vissza, ha emiatt nem kezdhetek dolgozni. Ezt a fülészünk is tudja. Remélem, hogy találunk valakit, mert különben nem tudom mi lesz. Azt most már én is beismerem, hogy ha nem történik valami, akkor nem fogja bírni a közösséget. Hiszen attól is beteg, ha kimegy 2 percre a hidegben.

Koli szösszenet.

Drága kisfiamnak ma van a névnapja. (tegnap kezdtem el írni a bejegyzést.) Már hétvégén a család egyik fele ünnepelte. Már akkor láttam, hogy nem igazán érti az egészet. Mért nincs torta, gyertya stb.

Ma reggel mikor felkeltettem a következő párbeszéd zajlott le köztünk J

Én: Nagyon Boldog Névnapot kisfiam

Koli: Köszönöm anya. Neked is nagyon boldog névnapot J

Ezen is látszott, hogy nincs képbe.

Beértünk az oviba. Eszter néni (ovo néni) Koli közötti párbeszéd.

Eszter: Kolikám tudod mit jelent az hogy ma van a névnapod?

Koli: Hát nem igazán. De kapok ajándékot, lesz süti és délután jönnek a Mamáék.

Igaz , hogy nem érti, de azért hiszem, hogy hihetetlen értelmes és persze amellett, hogy megmosolyogtat, könnyek szöknek a szemembe, hogy az én kicsi babáim már nem babák. És, hogy mind ketten nagyon komoly érzelmeket tudnak kimutatni. Lehet sok mindent nem csinálok jól, de úgy gondolom az, hogy ők ilyen érző kis emberek az azért Nekem és Apának köszönhető. Vagyis akkor a hibáink mellett még is jó amit csinálunk J És ez nagy örömmel tölti el a szívemet.

Este végül fel is köszöntöttük. Mindennek örült a szokásos módon. Kicsit furcsa ahogy reagál ezekre a helyzetekre, de ez van. Ő ilyen így kell elfogadnunk. Félre értés ne essék nem csinál ő semmit. De szó szerint. Nem látszik rajta az öröm és nem igazán akarja megköszöni. De mikor már nem rá figyelünk akkor beleveti magát és elkezd játszani velük. Csak ne legyen a középpontban. Azt nagyon nem bírja. De olyan annyira örül egyébként, hogy ma sírt, hogy ne kelljen oviba menni, mert szeretne velük játszani. J  Persze tarolt a kirakó J És nagyon tetszett neki a memóriajáték is. Ami megdöbbentett, hogy érti is hogyan kell vele játszani.

Az első és talán a legfontosabb az elmúlt időszakból, hogy Adri túl van a műtéten. Elég nagy műtét volt, de Adri hősként bírta/bírja. Persze vannak jobb és rosszabb napok. Mikor könnyebben hol nehezebben megy. De megyünk hozzá minden nap és én úgy látom, hogy most jól van. Még vannak kisebb technikai problémák és rendezkedünk , hogy hogy a legjobb neki. Azért azt el kell mondanom, hogy ennél kiszolgáltatottabb helyzetet nehezen tud az ember elképzelni. Csak a fejét, kezeit mozgatja, de mint említettem egész jól megy Neki. Már túl van az 1 héten. Még 5 hét hason…

Koli!

Édes kisfiú J Bár már néha olyan nagyos dolgai vannak, hogy nem igaz. Péntek reggel mikor Adrit műtötték mondtam kolinak. Este elém ált és megkérdezte, hogy „anya megműtötték Adrit? Mondom: igen. És, hogy van? Nagyon fájt Neki?” Miután lezajlott ez a párbeszéd közölte, hogy akkor csináljak egy foto Róla meg a beniről és küldjük el Adrinak, hogy jobban érezze magát. ( a fenti képről van szó) Szerintem ez azért egy 4 éves gyerektől nem rossz. És nagyon jó látni, hogy azt a szertettet és kötödést amit én közvetítek feléjük az ennyire fog is rájuk. Ezen kívül mostanában nagyon élvezi a szabadságot. Hogy ez miben nyilvánul meg? Abban, hogy mondjuk anyum haza, hozza oviból, és akkor mondja, hogy”Mama engem nem kell bekísérni, be tudok menni.” Vagy hogy apa, ahogy itthon volt a héten mindig előre mentem a kocsihoz és ő egyedül jött utánam J Imád kirakózni és minden érdekli. Bár asszem kicsit ellustult. Bent el van, de kint nagyon szenved, de nem baj mindjárt itt a tavasz és újra hozzá szokik J

Beni!

Sajnos megint beteg. És a héten nem is kaptunk túl jó híreket. L Elvittük a fülészünkhöz (Ő az egyetlen orvos akiben még bízzunk. Mindent tud róla. Emlékszik, hogy 1 éve milyen gázos volt a műtét stb-)Kiderült megint középfülgyulladása van. Persze antibiot kell… De a rosszabb, hogy mondta akkora nagy a garatmandulája, hogy majdnem összeér. És, hogy probáljuk meg nyárig húzni, de lehet akkor megint műtét. Mondta emiatt simán, lehet a nem evés a sok köhögés stb stb., Nagyon elszomorodtam, mert nem értem ezt az egészet és sajnálom őt. Egyébként egy tündér. Iszonyú dolgokat beszél már tőmondatokat is. Érti minden kérdésünk, és szépen válaszol, rájuk vagy megcsinálja, amit éppen kérek.. Nagyon szereti a mesekönyveket nézegetni, mondja az állatokat. Rengeteg érzelem van benne. Ma este koli pl hisztiből földhöz csapta magát és sírt. Erre beni ment és mondja „koli koli simi simi puszi puszi” és persze simizte,puszilta J szóval egy cuki pofa.

Én néha estére hulla vagyok. Gondolatimat továbbra is a munkába visszamenetel és a szakma/képzés tölti ki. Sokra nem haladok a dolgokkal…

Viszont volt drága Hugim szülinapja és készítettem Neki tortát. Aztán apával kinéztük, hogy hogyan is kell fondantot csinálni. Megcsináltuk és jól sikerült. A rózsa apa műve persze az a szebb J A pillangó az enyém. Azért készült, mert hugi imádja őket J

 Ilyen: