Drága kisfiamnak ma van a névnapja. (tegnap kezdtem el írni a bejegyzést.) Már hétvégén a család egyik fele ünnepelte. Már akkor láttam, hogy nem igazán érti az egészet. Mért nincs torta, gyertya stb.
Ma reggel mikor felkeltettem a következő párbeszéd zajlott le köztünk J
Én: Nagyon Boldog Névnapot kisfiam
Koli: Köszönöm anya. Neked is nagyon boldog névnapot J
Ezen is látszott, hogy nincs képbe.
Beértünk az oviba. Eszter néni (ovo néni) Koli közötti párbeszéd.
Eszter: Kolikám tudod mit jelent az hogy ma van a névnapod?
Koli: Hát nem igazán. De kapok ajándékot, lesz süti és délután jönnek a Mamáék.
Igaz , hogy nem érti, de azért hiszem, hogy hihetetlen értelmes és persze amellett, hogy megmosolyogtat, könnyek szöknek a szemembe, hogy az én kicsi babáim már nem babák. És, hogy mind ketten nagyon komoly érzelmeket tudnak kimutatni. Lehet sok mindent nem csinálok jól, de úgy gondolom az, hogy ők ilyen érző kis emberek az azért Nekem és Apának köszönhető. Vagyis akkor a hibáink mellett még is jó amit csinálunk J És ez nagy örömmel tölti el a szívemet.
Este végül fel is köszöntöttük. Mindennek örült a szokásos módon. Kicsit furcsa ahogy reagál ezekre a helyzetekre, de ez van. Ő ilyen így kell elfogadnunk. Félre értés ne essék nem csinál ő semmit. De szó szerint. Nem látszik rajta az öröm és nem igazán akarja megköszöni. De mikor már nem rá figyelünk akkor beleveti magát és elkezd játszani velük. Csak ne legyen a középpontban. Azt nagyon nem bírja. De olyan annyira örül egyébként, hogy ma sírt, hogy ne kelljen oviba menni, mert szeretne velük játszani. J Persze tarolt a kirakó J És nagyon tetszett neki a memóriajáték is. Ami megdöbbentett, hogy érti is hogyan kell vele játszani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése