Ovi!

Nos hát eljött a reggel amikor kolitól 2,5 hónap után búcsút kellet vennem. Reggel órára keltünk és ez se nekem se a fiúknak nem esett túl jól. Koli még úgy ahogy felkelt, de benus sírt fejére pakolt mindent és nem akart kimászni az ágyból. Szegény kicsikém nem is sejti, hogy ez csak a kezdet, mert 6 negyed 7 körül kell majd kelnünk… Indulás előtt Koli monda, hogy fáj a hasa. Egyértelmű volt, hogy nem fizikai hanem lelki eredetű, de beszéltem vele és már indultunk is. Mikor beértünk meglepődtem én is meg a gyerek is mert nem volt ott az ovó néni. Kint voltak a többiek az udvaron. Kimentünk és akkor mondták ma még össze vonva lesznek. Megkérdeztem, hogy marad-e ebédig vagy haza jön. De ekkora már körénk gyűltek a tárasai , barátai és már nem is igen figyelt rám. Tudtam maradni fog. Mikor elindultam utánam kiabált, hogy ne menjek ebéd után, de a ügyletes ovonénivel azt beszéltem megyek nehogy kiboruljon. És ekkor jött számomra  a nem várt esemény. Koli szépen elment én sem sírtam viszont Benike éktelen ordításba kezdet, hogy koli nem menj el, koli gyere vissza és hatalmas könny cseppek peregtek az arcán. Nagyon megviselte őt vagy 15 percig ordított. Aztán elsétáltam vele a bölcsi felé gondoltam megmutattam neki és szépen kezdett megnyugodni. A  bölcsi udvarában állt egy fa mozdony. Na innentől kezdve mondta, hogy na anya gyere menjünk bölcsibe. Menjünk már be J Végül haza jöttünk és lassan telt a délelőtt én magamtól is nagyon sokat gondoltam Kolira, de benike fél óránként jött és kérdezte, hol van Koli? Hol vagy Kolcsi? Koli nincsen? Koli nem iszik? Nagyon car volt, mert látszott rajta, hogy sóvárog utána. És mikor ebéd után mentünk érte kijött a koli a csoportból beni neki esett és ölelgette közben azt kiabálta koli koli J Nagyon aranyos volt. Számomra pedig nagyon megható volt ez a szeretett. Koli nem volt túl beszédes. Nem nagyon mesélte a napjáról, de kifáradt mert este ő szólt, hogy menjünk aludni, mert fáradt….

2011-08-29

Úton haza felé!

Talán még az életemben nem éreztem magam annyira rosszul attól hogy haza kell térnem mint most. Kettős érzésem volt. Egyrészt nagyon élveztem a nyaralást és a vele járó „más” világot. Másrészt úgy éreztem, hogy ezzel végérvényesen lezárult 5 év az életemből és, hogy indulnom kell az „új” életem vagyis helyesebben az új életformánk felé. Néha nagyon akarom és várom, hogy menjek dolgozni. Az agyammal tudom, hogy egyszerűen szükségem van rá. Viszont máskor rosszul érzem magam, mert én nem ilyen szerepet akartam betölteni az életünkben. Tudom, hogy több százezer nő illetve család él így , de én szerettem volna főállású anya lenni. Nem azért mert nem szeretek dolgozni hanem , mert ezt éreztem hivatásnak. És nem akarok bűnbakot keresni, mert csak az én hibám, hogy így alakult, de Beninél egy olyan lavina indult be amit nem tudtam visszafordítani. A nagyon sok probléma és betegség miatt egyre nehezebben bírtam lelkileg és nagyon sokat veszekedtem kiabáltam mindenkivel. Egy idő után rájöttem szabadulnom kell ebből a körből mert nem lesz jó vége. És persze érthetően innentől kezdve apa se akart 3. babát. Vagyis akarja csak nem most. Teljesen érthető és nem is hibáztatom és mint már írtam az agyammal pontosan tudom, hogy most nem lehet. De emiatt egy sor kérdés merül fel. Miért lettem ilyen? Ha ennyire erre vágytam mért nem bírtam kordában tartani az érzelmeimet? Jó anya vagyok egyáltalán? Sok kérdés amikre idővel megjön a válasz. Ami még pluszba nehezíti a dolgokat, hogy anyagilag hál istennek most nem vagyunk rászorulva arra, hogy dolgozzak ez még nehezebbé teszi, mert nincs az hogy muszáj hanem csak azért kell, mert én befásultam és elfáradtam. Miután hazaértem és láttam , hogy kezd beindulni a pörgés újra lendületet vettem és most megint bennem van az izgalom, hogy milyen lesz vajon? Sőt most az újabb cél az, hogy így is helyt tudjak állni mint Anya, Nő, Társ… Nem könnyű… Ami még dolgozik bennem, hogy vajon helyesen töltöttem-e el ezt az 5 évet?! És sajnos önmagam tudom a választ, hogy nem. Sokszor sok apróság fontosabb volt mint, hogy élvezzem a csecsemő és kisgyermekkort. Ezeket ma már tudom és mikor 3, babánk lesz nyilván ezekre már figyelni fogok, de emiatt úgy érzem nem adtam meg teljesen azt amit kellet volna.. Jó hozzá tartozik az is, hogy most úgy állunk anyagilag ahogy sose eddig. És nekem többen mondták a pénz nem boldogít. Sajnos én azt tapasztaltam, hogy de igenis boldogít. Mert amikor azért kellett küzdeni, hogy kolinak vegyünk cipőt vagy ha gyógyszer kellet és nem tudtuk megvenni akkor ebből rengeteg vitánk volt. És tudtuk nem tehet róla a másik, de mégis volt. Most , hogy jobb a helyzet a vitáink is meg tizedelődtek, mert apróságokon már nem mennek a harcok. Apa és én is kiegyensúlyozottabbak vagyunk…. Izgalom várom tehát a szeptembert 12-ét. És remélem, hogy nem életem legrosszabb döntését hoztam meg mikor úgy döntöttem, hogy vissza megyek dolgozni. Mert ezt csak is én döntöttem el. Nem voltam rákényszerítve és mindenki csak a véleményét mondta el, de a döntés az enyém volt…

2011-08-29

Nyaralás!

Szóval a többszöri lemondott nyaralásnak meg láttam az értelmét. 08.22-08.26-ig anyukámékkal mentünk volna nyaralni Csopakra. Apával kitaláltuk, hogy mivel nagyon jó időt mondanak keresünk egy helyett és elmegyünk már előtte valahova , így pótolva a lemondott nyaralást is. Végül balatonszemesre mentünk el. 08.19-től. ÉS azért írtam az elején, hogy megláttam az értelmét, mert ez a 9 nap alatt olyan időnk volt mint talán egész nyáron nem. Sose volt 30 fok alatt sőt és teljesen kihasználtuk a Balatont J És akkor a részletes élmény beszámolom!

Szemes!

Szóval péntek reggel elindultunk lévén , hogy nagyon jó idő lesz. Gondoltuk míg nem foglalhatjuk el a szobánkat addig strandolunk. Mivel nem voltunk biztos hol van a strand elsőre bement apa a szállodába ahol mondták, hogy már készen van a szobánk. Ez délelőtt 10kor volt. (amúgy 14 órakor lehetett volna elfoglalni) Ennek nagyon örültünk és be is pakoltunk. A szállodánk a Szindbád wellnes volt.

 Én ezt minden családos ismerősömnek meleg szívvel ajánlom. 3csillagos a szálloda, de nagyon gyerekbarát, túl nyomó részt családosok voltunk és egyszerűen nem tudtunk olyat kérni amit a személyzet ne teljesített volna. Iszonyúan kedvesek voltak a gyerekekkel és velünk is. Látszott , hogy erre vannak berendezkedve. Persze a 3 csillag itt-ott meglátszódott. És ezt nem azért írom, mert sznob vagyok és nem volt jó csak idén voltunk már és az összehasonlítás miatt. Szóval a medencéi és a wellnes része kicsi. Ha rossz idő lett volna és mindenki wellneselni akart volna lehet nem férünk be. Még egy volt ami feltűnő volt az a tisztaság. 4 nap alatt egyszer nem söpörtek fel, de a törcsiket cseréltek. Ja nekem még egy plusz dolog volt , hogy az infraszaunáért fizetnem kellet volna, de így inkább kihagytam. A kaják nagyon jók voltak csak néha sietni kellett hogy maradjon enni. A legjobb az volt a szállodában hogy a kerthelyisége a játszószobára nézett így mikor a fiúk már felugrottak és mentek oda be mi nyugodtan befejezhettük az étkezést, mert rá láttunk a helységre. Ez nekünk így nagyon kényelmes volt.

A szemesi strand nagyon jó volt. Kulturált szépen rendezett tiszta és számomra retro J Éppen búcsú volt a városban így minden este jó nagyot sétáltunk és a végén felülhettek a körhintára és ezt nagyon élvezték J

Ellátogattunk a Lellére is a híres strandra. Jó volt, de iszonyú nagy maga strand ezért érthetően rengeteg ember volt nekem már túl sok asszem apának és a gyerekeknek is, mert nem bírtuk sokáig.

Vasárnap ellátogatunk zamárdiba kipróbálni a kis élménygőzöst.

 Hát ez nagyon jó volt. Minden mint az igazin csak picibe. Nagy hatással volt a fiúkra. Főleg Benusra akivel meg kellet verekedni a leszállásnál. Közben persze sokat fürödtünk és pihentünk. A szobánk nagyon kényelmes volt olyan volt mint egy kis apartman volt hűtő, mikro volt benne tányér , kés , pohár. Szóval nagyon jó volt. Jövőre is szívesen vissza mennék egy hosszú hétvégére.

Aztán hétfő reggel útnak indultunk Csopakra. Végül apa úgy döntött, hogy menjük szántódról komppal így benzint, és időt spórolunk és még egy élmény a fiúknak. És így is lett tetszett nekik nagyon és hamar odaértünk.

Hétfőtől igazán nagyon meleg lett. Lényegében semmi mást nem lehetett csinálni mint fürdeni és a fürdeni. Ezt is tettük. Benussal küzdenünk kellet. Nem tudom mi történt vele, mert szemesen fürdőt még velünk a balcsiban itt meg nem akart bejönni. Így vele végig küzdenünk kellet, de azért apával mindig bevittük.

 Koli nagyon nem vágyott ránk, mert Papa, Krisztián és Niki sokkal nagyobb élvezetett nyújtott neki. Dobálták, pisztolyoztak, labdáztak Vele. És itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy Köszönetet mondjak Apukámnak. Én soha nem gondoltam volna, hogy az én Apukám ilyen szuper nagypapa lesz.

 Olyan papa lett belőle amilyet az ember csak kívánhat magának és mindenkinek. Jó volt látni hogy szereti a gyerekeket törődik velük. Eddig ennyire nem volt ilyen persze szeretette őket mindig , de ez valami más. Olyan hihetetlen türelme volt a fiúkhoz, hisztikhez mindenhez hogy elképesztő. Ő volt az első aki ment velük játszótérre, sétálni. Olvasott nekik szívesen. Autózott Benivel, Kolival kártyázott, pinpongozott, szóval ezekre nehéz szavakat találni, de nagyon jó volt és Boldog vagyok, hogy Ő az Én apukám és ő a fiúk nagypapája J

És persze Köszönöm Nikinek és Krisznek is na és persze Anyumnak is! Mind szenzációsak voltak és lehetővé tették, hogy én vagy is mi is pihenjük egy kicsit.

Itt Csopakon sok programot nem csináltunk, mert iszonyú meleg volt. Egyszer bementünk Füredre. NA az nagyon jól sikerült. Volt városnéző kisvonat természetesen erre is felültünk amit tátott szájjal nézték a fiúk, de ami ez után jött az hihetetlen volt. Füred közepén van egy tér aminek a közepén olyan szökőkút van ahonnan a földből jön ki a víz. A fiúk egy szál bugyiban rohangásztak pont úgy mint a filmekben. Iszonyúan élvezték és nagyon aranyosak voltak. Egyszer még bementünk Tihanyba na azt nagyon gyorsan lezavartuk, mert azt hittük este itt is lesz élet. Hát nem volt így csak tettük egy kört. Az utolsó 2 nap már úgy éreztem , hogy a fiúknak elég volt. Benus már nem találta a helyét sehol nem volt el 10percnél többet. Koli pedig már inkább a játszótér körül volt mint a vízben.

A nyaraláshoz még két dolgot szeretnék írni. Kolin nagyon látszik, hogy ahogy nő úgy egyre okosabb. Nagyon sok szituációban mikor vártam a hisztit egyszerűen nem jött J Mikor azt mondtuk valamire, hogy csak 1 kör vagy csak 1x akkor ezt megértette és semmi akarom még vagy még egyszer nem volt. Szemesen nagyon kiéleződött, hogy Benusnak Koli a mindene. Mindig azt csinálta amit Koli és egyik este mikor megijedt valamitől mondta Koli gyere gyere és végül kézen fogva sétáltak annyira cukik voltak J

A másik pozitív, hogy tényleg lazultunk apával. Nem volt érdekes hányóra van mikor fekszenek le ahogy esett úgy puffant. Ami nekem nagy változás volt, hogy nem kellett altatnom a fiúkat Így én sem maradt ki a beszélgetésekből, kártyapartikból. Nagyon ügyesek voltak Egy szobában aludtunk, de bevittem őket este elköszöntünk és szépen elaludtak maguktól…

2011-08-28

Átok??!

Aztán persze haza jöttünk és kezdődtek újra a szürke hétköznapok…. Az csak egy dologvolt, hogy a gyerekek elég nehezen zökkentek vissza a régi kerék vágásba, de én olyan türelmetlen lettem, hogy azt kimondani nem lehet.,…. Jó persze a fiúk is tesznek róla, mert állandóan megy a vita, verekedés, ordítás és persze a végén sírás. Számomra tök értelmetlen dolgokon. Tudom nekik nagyon fontos, de a guta üt meg amikor a 60 db autó közül pont ugyan arra van szükségük és a nagy okos fiamat sem tudom ész érvekkel meggyőzni. Beni meg mint egy kis malac úgy ordít mindenért. Már kezdet leszokni erről és most megint. Persze persze azt is tudom, hogy ő érzi az én feszültségemet, de nem tudom hol rontom el?! Próbálok igazságos lenni, de akkor tutti megbántódik valamelyik. Ha leülök olvasni akkor a másiknak rögtön kell valami,. Ha leülök mondjuk Kolival kirakózni beni jön rombol és szinte őrjöng, hogy nem vele foglalkozom… Na és hogy ez ne legyen elég. Elterveztem, hogy szerdán elmegyünk az állatkertbe. Erre benus kedd estére lázas lett. Én akkor ezt nem hittem el. De persze igaz volt… de én nem értem és igazából jól kétségbe is vagyok esve hiszen 3 hét és kezdjük a bölcsit. Most még közösségbe se jár és jul17 óta beteg. 1 hét megszakítással… Elvittem másnap dokihoz mert vele kapcsolatban asszem már túl paranoiás vagyok, de nem tehetek róla. Azt mondták, hogy vírus. A hasa puha betapintható. Ennyi. Azóta nem volt láza, de megállás nélkül ordít és folyamatosan cipelnem kell. Néha bele nyúl a szájába és mondja fáj. Lehet hólyagos??? De akkor mért nem kapott ecsetelőt?! Viszont mára egy nagyobb probléma lett. Ami az én hibámból, de csak este tűnt fel. Benus egész nap 2x pisilt . És mellette ivott rendesen. Így holnap vihetem megint dokihoz , mert jön a hétvége meg amúgy is… Szóval én komolyan nem értem mit vétettem, hogy sehová nem bírok elmenni és ha igen az csak is kizárólag orvosi rendelő… Tudom, hogy bármikor mehetek állatkertbe nem is azt bántam hanem azt, hogy itt ragadtam megint a lakásban és megint egy beteg gyerekkel. Az már csak nagyon mellékes, hogy elkezdtem fizikoterápiára járni a hátammal éppen kezdtem érezni, hogy használ hát mivel ma megint csak cipeltem benust így megint nagyon fáj. Ami nagyobb gond, hogy Koli iszonyúan unatkozik, de mivel beni nincsen jól sehová nem bírok elmozdulni. Az unatkozás meg tudjuk mivel jár. Hiszti, őrjöngés stb stb.

Remélem a sors most már megszán egy kicsit, mert úgy érzem a határaim végét járom és előbb utóbb én megyek korházba….. Nagyon elegem van!!

2011-08-11

Vidéken!

Koli nagyon lassan gyógyult Végül 6 napig volt lázas. És mivel lemondtuk a szállást anyukám felajánlotta, hogy menjek el vele a vidéki rokonokhoz. Először nem akartam, de mindenki azt mondta, hogy lázcsillapított ott is tudok kolinak adni ( egyébként ekkor már sokkal jobban volt). Így elmentünk. 3 nap volt, de én annyira jól éreztem magam, hogy haza se akartam jönni. A fiúk teljesen oda voltak mindenért. Volt testközelben disznó, tyúk  tehén J Koli félt a tehéntől, de benus imádta. És nagyon aranyosak barátságosak voltak a gyerekek. Rögtön feltalálták magukat J Pont aratás volt mikor mentünk és ez nagyon nagy élmény volt. Közelről láttak kombájnt , traktor pótkocsival J És este ők is segítettek leszedni a búzát a pótkocsiról hát egyszerűen imádták J Valami még hihetetlen volt. Az én baromi rosszul evő gyerekeim iszonyú mennyiségű kaját ettek meg. Beni lángost evett (lett egy szuper lángos receptem ami nem krumplis hanem kefires így még én is tudtam enni). Első este volt a vacsi és benus megevett 2,5 aztán eldugtuk, mert nagyon féltem, hogy rosszul ne legyen. 2 nap nagyon rossz időnk volt. Így mivel Koli láztalan volt elmentünk Sárvára (10perc megyehídtól) a fürdőbe (ide mentünk volna eredetileg). Hát én egy felvilágosult 21. századi embernek tartom magam , de rendesen tátva maradt a szám. Ez valóban egy gyerekparadicsom volt. A gyerekek ki se tudták használni míg ott voltunk , mert már az első medencében annyi minden volt, hogy ott leragadtunk. Koli és még benus is csúszdázott is. Szuperül éreztük magunkat. Azt nagyon sajnáltam, hogy apa nem lehetet ott velünk. És bízok benne, hogy valamikor eljutunk több napra is, mert ezt egy nap alatt nem lehet kiélvezni. Aztán másnap jó idő lett. Koli talált magának egy játszótársat így ő otthon maradt. Anyukám, Benus meg én vissza mentünk sárvára. Mivel szikrázó napsütés volt láttuk, hogy ez egy gyönyörű város J Kicsit mintha Ausztriában lettünk volna. Nagyon jó volt!!! És sajnos jött a búcsú és jöttünk haza. De a gyerekek és én is nagyon jól éreztem magamat. Köszönjük!!!!!

2011-08-07

Nehéz szülőnek lenni….

Amikor az ember babát vár vagyis amikor én vártam a fiúkat rengeteg mindenen gondolkoztam és elképzeltem sok szituációt vagy élet helyzetet. Valahogy az viszont nem jutott eszembe, hogy milyen nehéz döntéseket kell majd meghozni. Na jó ez nem teljesen igaz, de például nem gondoltam, hogy bátornak is kell lennie egy szülőnek. Pedig igen. Vállalni mindennek a következményét és leadni a saját vágyainkról. Persze sejti az ember milyen, de ezt igazán az tudja akinek van már gyereke.

Hogy mi ez az elmélkedés. Koli nincs jól. Még mindig lázas ez a 4. nap és nem kicsit még mindig felmegy neki 39 fölé. Pénteken voltunk egy dokinál nem talált semmit. Ma megint elvittem reménykedtem hátha kap gyógyszert, de azt mondják nem látnak semmit. A lázon kívül nincsen semmi… most annyi van, hogy írtak egy vizelet vizsgálatot és maradt a lázcsillapító. Ha nem javul szerdán vissza… És , hogy a fenti sorokba ez hogy illik bele?! Pénteken mentünk volna nyaralni azt természetesen lemondtuk. Úgy gondoltuk csak pár napról lehet szó így átraktuk e-hét péntekre, de ma döntöttem és a szívem bár fáj, de mégis úgy érzem jól döntöttem. Lemondtam. Ha koli meg is gyógyul nem biztos, hogy egy ilyen betegség után azonnal kívánná a vizet. Benus se százas így én ezt éreztem biztonságosnak! Még hó közepén elvileg megyünk egyszer így nem bánkódom. Na meg beterveztük, hogy őszi szünetbe is szeretnénk menni. Szóval be lesz ez pótolva. , de valamiért a sors ezt most úgy akarta, hogy ne menjünk….. Persze ezek kapcsán az emberben felmerülnek gondolatok , hogy milyen nehéz is szülőnek lenni  és megpróbálni a helyzetekben a legmegfelelőbb módón dönteni…

És nagyon kezdek nyugtalan lenni, hogy mi baja van. Az is eszembe jutott, hogy lehet a beni féle baj, de mindenki azt mondta az nagy fájdalommal jár. A kolinak nincs fájdalma és ma  a doki össze vissza nyomkodta a hasát és röhögcsélt tehát nem hiszem …. Remélem a vizelet jól sikerül!!!

Egyébként biztosan jól döntöttem, mert határozottan jobban érzem magam, megkönnyebbültem.

2011-08-01