Jó hogy....

Jó hogy a mai nappal nekem vége lett a hétnek…. Többiek csapatépíteni mennek erre még nem vagyok hivatalos így szabin vagyok. De nagyon besokkoltam most… Szóval  a hangulat jó és továbbra is nagyon szeretnék dolgozni, de ez az oktatás kikészít. Baromi nagy adatmennyiséget kell megtanulnom egyenlőre csak elméletbe úgy hogy hétfőn vizsgázok belőle. Nagyon száraz bemagolós anyag kb 6 éve nem tanultam így… Maga az oktatás is kemény és hihetetlen fáradt vagyok. Persze ez csapódik és kin a fiúkon. Akik amúgy se a legjobb passzban vannak, mer most látom, hogy azért meg viseli őket. Ha elmegy mindenki és én végre haza érek csak a sírás a hiszti és az azt akarom megy. Gondolom mindkettő ezzel szeretné elérni, hogy foglalkozzak velük. És jogos is az igény csak egyenlőre annyira paff vagyok, hogy nézek ki a fejemből…. És persze a hiszti az akarom nem csökken így marad az hogy veszekszem velük… és ezért most nagyon utálom magam. Mert 3 órát találkoztunk és az is harcokkal ment. De kicsit se nyitnak felém dac ezerrel ha a fejemre állok akkor is…. Amitől még pocsékabbul érzem magam, hogy kolival még játszottam egy kicsit fürdés után és beszélgettünk közben. Mire közölte „Anya én most nem szeretlek mert kiabáltál velem….” És igaza van. Nagyon szar volt ezt így egy 4 évestől hallani. Próbáltam elmagyarázni, hogy attól, hogy nem engedek valamit vagy mert mérges vagyok attól én még nagyon szeretem , de nem tudom, hogy fogta-e? És ráadásul tényleg haragudott, mert nem kérte az esti pusziját…. Szegény nyilván nem érti a súlyát, de ezzel jól haza vágott…

Nehezen viselik ezt a korán kelést 6 óra. Első nap kolika tök komásán fel kelt körbe nézet és azt mondta „anya mért keltettél fel még sötét van. Éjszaka van.?!” És ezt persze olyan fejjel, hogy anya Te hülye vagy?! J Alapvetően mókás csak ettől azért már szarul indul a napjuk. Benus minden reggel görcsöt kap attól hogy kelni kell. A bölcsibe mindig sírdogál egy picit. Szépen bemegy a gondozónővel, de azért sírdogál és kiderült 6:45kor ő az első az bölcsiben. És ettől nagyon rosszul érzem magam. Ezt sosem akartam és tessék az én gyerekeim az elsők… Más szülő aki 8- tól dolgozik a városban hogy ér be??? Mert ha én később vinném őket akkor elkésnék…. Szóval most látom a borúsabb oldalát is, de azért még élvezem egy kicsit, mert tudom még 2 hét és vége az oktatásnak és beállhatunk a 6órára az azért könnyebb lesz. Viszont így beleláttam a 8 órás létbe és nagyon félek, hogy mi lesz tavasztól. Hiszen akkor bejelentenek 8 órába. Nem lesz elég, hogy korán megyünk még 4:30ig ott is lesznek L Utálom. És még van valami amitől kiborulok a forgalomtól. Napi bő 2 órát vezetek ha kisebb a dugó ha nagyobb akkor még többet. És a falnak megyek tőle.. bunkók, figyelmetlenek az emberek és a látszólag értelmetlen dugóban való araszolgatástól kész vagyok. Így már jól kimerülve érkezem az oktatásra/munkába ….

Hát ez van, de majd lesz jobb is remélem….

2011-09-21

Sok minden…!

Sok mindent számításba vettem és sok mindenre próbáltam magamat felkészíteni. Például, hogy benus már a 2, héten beteg lesz. Vagy arra, hogy nehéz lesz a beszoktatás. Sőt még arra is, hogy lehet vissza se néz úgy otthagy. De az valahogy eszembe se jutott, hogy lehet nem is tudom elkezdeni beszoktatni, mert beteg lesz. Szerdán volt hőemelkedése 37.5 azóta viszont semmi. Látszólag jól van. Ma ennek örömére kikértem az igazolást a házi dokitól amit vinni kell . Rá 20 percre Koli az ölembe ült és érzem nagyon lázas megmértem és 38.5. Azt hittem össze esek. Egyszerűen ez a legmerészebb álomban sem jött elő. Hogy 4 napot jár oviba és beteg lesz. Ráadásul pont most. Most aztán parázhatok, hogy beni nehogy elkapja.. Meg maga a tudat is kiborító, hogy ennyire hamar. Tavaly novemberben lett először beteg. Egész nap kint voltak az udvaron nem is bezárva  a terembe. Én ezt komolyan nem értem. Vagy 1,5 órát bőgtem. ÉS azért lenne ennyire fontos hogy a benit 5-én elkezdjem beszoktatni, mert akkor először 1órára bemegyünk együtt aztán másnaptól ő megy be 1 órára és mindennap 1 órával többre. Szeretnék ennek részese lenne. És nem azért mert apa vagy mama rosszul csinálná ezt egyszerűen én is szeretnék leválni Tőle. Ez számomra is egy fontos folyamat. És ha kihagyom akkor nem fogom tudni normálisan feldolgozni. És 12-én már megyek dolgozni. Tehát ha most ez tolódik akkor nem tudom mi lesz…

Pedig annyira jól haladtak a dolgok. Mondhatni flottul ment minden. Aláírtam a szerződés ami nagyon korrekt volt. Hívtak közben cafeteria miatt. É egyáltalán annyira kedvesek a cégnél hogy már zavarba ejtő…Betábláztam a napjaimat 12-ig, mert elég sok mindent szeretnék megcsinálni mielőtt megyek. Többek között a nagytakarítást. Ezt is szépen elosztottam napokra. De annyira ügyes voltam J, hogy ma  készen lettem a legnagyobb részével. A fürdő+konyha maradt. De a fürdőt amúgy is apa szokta. A konyhát meg 2 alvás idő alatt megtudom csinálni. Szóval még ezzel is jobban állok. Meg lett beninek is a szekrény azt is átrámoltam úgy hogy már szelektáltam a ruhákat. Koli szekrényét is rendbe tettem és az iratos fiókunkat is. Szóval nagyon sok mindennel megy vagyok amivel akartam és tök örültem és akkor jön megint a baj L Ráadásul még egy örömöm volt. A bölcsiben igen elszomorító helyzettel szembesültem. Nagyon lepukkant és az önkormányzat nem segíti őket. Így mondták minden játék jöhet. Most hogy nagytakarítottam 3 zsák játékot, mesekönyvet gyűjtöttem össze. Úgy örülök, hogy tudok rajtuk segíteni egy kicsit.

Ami még bánt hogy a beszoktatás , ovi és a elvégzendő teendők mellet ott van  a saját félelmem is. Mert azért csak 5 év után megyek vissza és megmondom őszintén nagyon félek/izgulok…

2011-09-01

Úton haza felé!

Talán még az életemben nem éreztem magam annyira rosszul attól hogy haza kell térnem mint most. Kettős érzésem volt. Egyrészt nagyon élveztem a nyaralást és a vele járó „más” világot. Másrészt úgy éreztem, hogy ezzel végérvényesen lezárult 5 év az életemből és, hogy indulnom kell az „új” életem vagyis helyesebben az új életformánk felé. Néha nagyon akarom és várom, hogy menjek dolgozni. Az agyammal tudom, hogy egyszerűen szükségem van rá. Viszont máskor rosszul érzem magam, mert én nem ilyen szerepet akartam betölteni az életünkben. Tudom, hogy több százezer nő illetve család él így , de én szerettem volna főállású anya lenni. Nem azért mert nem szeretek dolgozni hanem , mert ezt éreztem hivatásnak. És nem akarok bűnbakot keresni, mert csak az én hibám, hogy így alakult, de Beninél egy olyan lavina indult be amit nem tudtam visszafordítani. A nagyon sok probléma és betegség miatt egyre nehezebben bírtam lelkileg és nagyon sokat veszekedtem kiabáltam mindenkivel. Egy idő után rájöttem szabadulnom kell ebből a körből mert nem lesz jó vége. És persze érthetően innentől kezdve apa se akart 3. babát. Vagyis akarja csak nem most. Teljesen érthető és nem is hibáztatom és mint már írtam az agyammal pontosan tudom, hogy most nem lehet. De emiatt egy sor kérdés merül fel. Miért lettem ilyen? Ha ennyire erre vágytam mért nem bírtam kordában tartani az érzelmeimet? Jó anya vagyok egyáltalán? Sok kérdés amikre idővel megjön a válasz. Ami még pluszba nehezíti a dolgokat, hogy anyagilag hál istennek most nem vagyunk rászorulva arra, hogy dolgozzak ez még nehezebbé teszi, mert nincs az hogy muszáj hanem csak azért kell, mert én befásultam és elfáradtam. Miután hazaértem és láttam , hogy kezd beindulni a pörgés újra lendületet vettem és most megint bennem van az izgalom, hogy milyen lesz vajon? Sőt most az újabb cél az, hogy így is helyt tudjak állni mint Anya, Nő, Társ… Nem könnyű… Ami még dolgozik bennem, hogy vajon helyesen töltöttem-e el ezt az 5 évet?! És sajnos önmagam tudom a választ, hogy nem. Sokszor sok apróság fontosabb volt mint, hogy élvezzem a csecsemő és kisgyermekkort. Ezeket ma már tudom és mikor 3, babánk lesz nyilván ezekre már figyelni fogok, de emiatt úgy érzem nem adtam meg teljesen azt amit kellet volna.. Jó hozzá tartozik az is, hogy most úgy állunk anyagilag ahogy sose eddig. És nekem többen mondták a pénz nem boldogít. Sajnos én azt tapasztaltam, hogy de igenis boldogít. Mert amikor azért kellett küzdeni, hogy kolinak vegyünk cipőt vagy ha gyógyszer kellet és nem tudtuk megvenni akkor ebből rengeteg vitánk volt. És tudtuk nem tehet róla a másik, de mégis volt. Most , hogy jobb a helyzet a vitáink is meg tizedelődtek, mert apróságokon már nem mennek a harcok. Apa és én is kiegyensúlyozottabbak vagyunk…. Izgalom várom tehát a szeptembert 12-ét. És remélem, hogy nem életem legrosszabb döntését hoztam meg mikor úgy döntöttem, hogy vissza megyek dolgozni. Mert ezt csak is én döntöttem el. Nem voltam rákényszerítve és mindenki csak a véleményét mondta el, de a döntés az enyém volt…

2011-08-29

Nem túl jól….

Nem túl jól….

Ide menekültem L Nem tudom kivel megosztani a problémámat és a fájdalmamat. Az egész ebédkor indult…. Beni immáron 5 napja megint nem eszik meleg ételt. Sokan mondták hagyjam tudja mi kell neki. Nálam ez nem működik. Én ezt az anyai szívemmel és lelkemmel nem bírom elfogadni. Sokan vádolnak azzal is, hogy miattam alakult ki, mert hogy érzi rajtam a stresszt. Lehet, talán igazi is, de nem tudok ellene tenni. Minden nap ugyan az játszódik le. 11:30kor már ül az asztalnál és kiabál ebéd, ebéd. Amint elérakom kezdődik a cirkusz. Ma odáig jutott, hogy ránézet és elment meg se kóstolta azt se tudta mi az egyszerűen elment (pörkölt ,nokival, tejfölel) . Persze kirobbantam és kiakadtam. Apa szokás szerint nem ért. „Megkérdezte mért kiabálok? Attól jobb lesz?” Nem valószínűleg nem, de muszáj kiadnom magamból mert fel fogok robbanni. Nincs más eszközöm.  Aztán persze lenyugodtam és néztem a kisfiút ahogy potyogó könnyekkel totális undorral utasítja el az ételt. Végül apa nem bírta tovább és elvitte aludni. Ekkor már persze a dühömet felváltotta a mérhetetlen szomorúság. És a kérdés.. Mért és Mit rontottam el??? Aztán a felismerés , hogy a legrosszabb fajta anya lettem L Lehet nem cigizek nem iszok és szeretem a fiúkat mégis csapnivaló! Sajnálom a fiukat. A fent említettek közül lehet, hogy egy napi 1 doboz cigit elszívó nő többet ér mint én. Hogy mért gondolom így? Mert türelmetlen vagyok és nagyon sokat kiabálok velük. Sokszor este jut eszembe, hogy semmi értelmeset nem csináltam velük. Jó azért ezt nem úgy kell elképzelni, hogy le se szarom őket meg van, hogy totálisan jól el vannak egyedül/egymással. És persze apa nem hogy segítene a helyzeten szokás szerint ront… Volt egy mondat amit persze kimagyarázott, de hallani nagyon rossz volt még ha nem is úgy értette… Megkérdeztem, hogy mi vagyok egy bejárónő? Válasz „Nem annál is rosszabb….” Mire kikeltem magamból hozzá tette, hogy „mert nem mondhatsz fel. „ Valahol érthető, hogy nem bír megérteni hiszen nem abban él amiben én és nyilván nem szórakozni jár el a munkahelyére, de elmozdul és emberek között van. És míg a munkájára koncentrál addig neki nem kell ezekkel a gondokkal küszködni. Míg nekem csak ez marad egész napra. Ráadásul valamikor kb 5 és fél évvel ezelőtt tettem neki egy ígéretet, hogy meg fogok változni türelmesebb, nyugodtabb leszek és minden álomba illő lesz. Hát gondolom sokszor ő is csak a rémálmot észleli az egészből…..

Állandóan betegek hisztiznek és labilisak. Gondolom ez mind az én félre sikerül nevelésem miatt van. De mit tegyek? Más elveket vallok mint mások és valószínűleg nem jók, de azt se találom feltétlen jónak amit mások csinálnak. Semmi mást nem szerettem volna csak egy boldog családot. Néha viszont az egész rémálommá változik…. Tudom ,mik az én problémáim egy földrengéshez, de nekem ezek súlyos problémák. Sok gond van a szívemmel és a gyomrommal is. Nem kérdés, hogy mért csak mit tegyek? Miből indult ez az egész?? Mért nem tudok megállt parancsolni és sikeresen nevelni őket? Nem tudom nem tudom. És ezek után marad az elkeseredettség és a remény hogy talán azért egy picit szeretnek engem is, mert én nagyon őket csak nem sülnek jól el a dolgok. És persze tőlük nem elvárható hogy megértsék….

Kiültem a teraszara egy kicsit. És mellém állt egy társ…. Érdekes a mindig szófogadatlan lujzi (kutyus) megérzi mikor baj van.  Leült mellém és semmit nem csinált csak ráhajtottam a fejem és hagyta, tartotta a fejem és hagyta hogy áztassam a bundáját a sírásommal. Nem mozdult csak erősen mellém simult és „vigasztalt”. Lehet nem lehet normálisan sétáltatni, lehet, hogy egy hebrencs és néha még rossz indulatú is, de kölyök kora óta velünk van. A terhességeket, drámákat mind végig csinálta velünk. ÉS igenis egy érző lény. Sokszor ott volt és van mikor kell…

Koli beteg!

És most jól elkapta. Először is szerdára nagyon csúnya véreres lett a szeme. Ki se látszódott a fehérje. Sikerült találnom egy gyerekszemészt aki hajlandó volt még aznap megvizsgálni. Kiderült, hogy kötőhártya gyulladás.. Ami viszont megnyugtató volt, hogy a doktornő elsőre kancsalnak látta ezért mondta leszűri rá. Kolika nagyon ügyes volt mindent megcsinált amit kértek Tőle és ki is derült, hogy csak álkancsal és ezt kinövi és hogy semmi baj a látásával. Ugyan ezen a napon este apa mondja, hogy pöttyös a háta. Ekkor még nem volt egyértelmű, de másnap már igen, hogy bárányhimlős. Csütörtök elvittük dokihoz aki mondta, hogy tényleg az. Akkor még úgy tűnt enyhe lefolyású lesz. Hát nem az L Azóta már rengeteg pötty lett rajta szinte az egész testét elborítja és szegénykémnek viszket is nagyon. És még ma is jöttek újjak. Folyamatosan van hőemelkedése is ami azért nyilván zavaróan hat rá is. Ráadásul már szerda óta itthon vagyunk és már unja a banánt pedig egész héten még itthon kell lennie. Annyival talán könnyülünk, ha nem jön újabb pötty és kezdenek száradni a régiek akkor mehetünk játszótérre addig még oda se. Most milyen jó, hogy van kertünk legalább oda kimehet….. Persze eközben érzi a feszültséget és próbál ügyes lenni. HA feladatott adok neki nagyon boldog és mindig kérdezi anya most én ügyes voltam? Meg látszik hogy annyira boldog ha kirakózunk stb..

Benusról most nem tudok írni, mert teljesen el vagyok keseredve miatta…. A bilivel egy centit nem haladtunk előre L Enni nem eszik és persze itt van az, hogy 98%-ék hogy ő is himlős lesz… Eközben tombol nála a dackorszak és a hisztik tömkelege….

elírtam...

Egy kis pontosítás. Nem csecsemőgondozó szakma. Hanem csecsemőápoló. (újszülött, koraszülött osztály).

Jól haladnak a dolgok…..

Rég írtam a munkával kapcsolatban, de most olyan híreket kaptam, amit meg kell osztanom.

Szóval lassan jön a bölcsődei felvétel ideje. Ezért újra megkerestem a főnököt. Leírtam Neki, hogy  ha nem dolgozhatok 6 órában akkor le kell mondanom a gyesről. Jött hamar a válasz, hogy oké engedélyezi a 6 órát is. Ma beszéltem a hr-el akik elmondtak mindent, hogy mennyit fogok kapni és, hogy mellé még jár az étkezési utalvány+ egészség pénztár is. Azt is megbeszéltük, hogy agusztustól leszek állományban, és szeptember 12-én kezdek. Azért ezt az időpontot választottam, mert benust így lesz időm szépen nyugiban beszoktatni.

Apró örömként ért, hogy mindent én intéztem kivételesen. Vagyis amikor itthon maradtam a fiúkkal én apára ruháztam az összes ilyen jellegű „megbeszélést” , ügyintézést. (Nagyon köszönöm apa!!!!) De ezt a munkába visszaállásos dolgot csak én. Így most kicsit lelkesebben és bátrabban állok a dolgok elé. És kimondottan várom az őszt. Valahogy olyan mintha kicsit vissza felé lépnék a felnőtt világba. Képes voltam normális e-mailt írni és normálisan kommunikálni emberekkel. Persze eddig is normálisan tettem csak ez most olyan mintha visszatérnék a valós életbe. Imádtam itthon lenni és imádom a fiúkat. Nagyon sokszor síratom, hogy milyen nagyok már, de most asszem itt van az ideje, hogy újra fenőt nő és ne „csak” anya, feleség legyek. Ez nem azt jelenti, hogy nem vágyom a 3. babára, de most még nincs itt az ideje. Jelen pillanatban úgy érzem, kaptam én is és apa is egy olyan esélyt az élettől, hogy talán ki tudunk ugrani a szűkölködésből. És sajnos ez igenis nagyon sokat jelente nekem is és szerintem Apának is. Milliónyi kérdés jár a fejemben, hogy mi lesz, hogy lesz, de most nem riasztanak el a kérdések, hanem érdeklődéssel várom. És így, hogy tudom mi a helyzet maximálisan, megpróbálom kiélvezni a fiúkat és a hátralévő időt.

A másik jó hír, hogy lehet benussal kihagyhatjuk a bölcsit. Ez nekem azért öröm, mert nagyon nem szimpatikus a néni aki a bölcsőde vezető. Menetközben tudtam meg , hogy koli ovijában működik egy úgy nevezett mini csoport amibe állítólag 2,5 éves kortól vesznek fel gyerekeket. Eközben több forrásból is hallottam ugyan ezt az infot, hogy elvileg hivatalosan is létező dolog. Ez még egyáltalán nem biztos, de hétfőn megyek az oviba és megkérdezem az óvó néniket ha létező akkor irány az óvoda vezető és  bízok benne sikerül felvetetnem benit. Ez annyira nagyon jó lenne, hogy el se hinném…. Minden a lehető legjobban alakulna J

Akkor már csak 1 fontos dologra kell sort kerítenem és ez a tanulás. Sokan nógatnak, hogy nyelvet kéne, de nem érzek rá affinitást. Talán majd egyszer később. Viszont én rájöttem, hogy olyan szakmát szeretnék, aminek a csecsemőkhöz, terhes anyákhoz van sok köze. Kinéztem a szülésznőt és a védőnőt is. Sajnos jelen pillanatban nem tudok jelentkezni, mert nem indítják csak nappali tagozaton. Ami az adott okok miatt kivitelezhetetlen. Viszont van valami ami az egyik feléhez közel áll. Ez pedig a csecsemő gondozó. Találtam is sulit már körüljártam az egész szakmát. Két baj van. Az első, hogy ez is szeptemberben indulna nem vagyok benne biztos, hogy ez nem-e lenne egy kicsit sok nekem. A másik, hogy tudom ez nem az a szakma amiből gazdag leszek. De ha egyszer ez áll közel hozzám??!!

Kicsit a fiúkról…

Koli!

Újabban tudománya van. Felismeri a betűket. Egyik délután ülünk a szobában és hallom t.h.o.m.s.o.n ezt így mondja . mondom mi van??? Erre oda nézek és a tévéről olvassa a thomson felíratott. J Azóta már sokszor kértem meg , hogy olvassa el a betűket és megy neki tényleg. Számokkal és a számolással már rég elkáprázatott minket, de ez nekem földön túli volt J Igazi nagy fiú! Viszont mi lesz vele a suliban? Olyan türelmetlen mint én (sajna) és ha még érdekelni se fogja, mert ő már tudja akkor mi lesz. Na jó az még két év! Te jó ég márcsak??!! El se hiszem….

Viszont ma el kellet mennünk doki nénihez. Reggel a kapkodásba játékot elfelejtettem nekik berakni. (doki nőnél minimum az 1óra). Mikor oda értünk kérdezte, hoztál játékot. Mondom nem. Végül oda adtam neki a telcsimet és 45 percig el volt vele. Meg se mozdult mellőlem. Pedig volt 2 kisfiú, akik össze vissza futkároztak, de őt nem érdekelte szépen „türelmesen” várt. Igazából meglepett. ÉS el is mondtam neki, hogy nagyon ügyes volt és hogy köszönöm. Szóval azért változik Ő is.

Benus!

Nagy feladvány van sajnos. Találnunk kell nyárig egy fül-orr-gégészt aki hajlandó műteni. Ma a házi orvos is azt mondta, hogy óriási a garatmandulája. Meg is mutatta nekem is és tényleg nagyon nagy…. Azért is mentünk, mert éjjel már megint nem kap levegőt meg már nappal se és folyik az orra is. Ezen felül elkezdett már fogyni is L 13.6 kg volt a 18 hós oltáson most 13 kg…Tudom van neki miből, de ez már a doktornő szerint is jelent valamit. A gond csak az, hogy 3 éves kor alatt nem vesznek általában ki garatmandulát. Így kell egy doki, akit rá lehet venni. Egy, holt biztos ahhoz a nőhöz akkor sem visszem vissza, ha emiatt nem kezdhetek dolgozni. Ezt a fülészünk is tudja. Remélem, hogy találunk valakit, mert különben nem tudom mi lesz. Azt most már én is beismerem, hogy ha nem történik valami, akkor nem fogja bírni a közösséget. Hiszen attól is beteg, ha kimegy 2 percre a hidegben.

Elkeseredettség, Csalódás!

Mindennek előtt szeretném leírni, hogy attól függetlenül amit most írni fogok nagyon szeretem a férjemet és imádom a fiúkat.

Hogy mi is vezetett odáig, hogy mind azt leírjam, ami bennem van. Hát onnan, hogy beni ma megint nem evett semmit L

Beni!

Szóval karácsony óta nem eszik rendesen. Vagyis inkább sehogy. Ezt úgy kell érteni, hogy főtételt amiben hús van azt egyáltalán nem. Kenyeret, kiflit csak ha üres ha már meg vajazom kirázza a hideg és elkezd öklendezni L Szóval egy napja. Reggel megissza a tejcit aztán délelőtt elvegetál egy fél üres kiflivel. Ebéd. Az vagy vagy. Ha húsos akkor nem eszik ha nem az akkor talán. Persze mindenki mondhatná, hogy örüljek amiért nem húson él. Az a baj, hogy máson se. Nem eszik főzeléket , gyümölcsöt, zöldséget semmit. Uzsira szokott kapni egy gyümölcsös jogit aztán ha ebédelt akkor kap egy rudit. Ha nem akkor nem. Ezek után a vacsi megint lutri. Ha az nap olyan volt az ebéd akkor azt kap ha nem akkor eszi az üres kenyeret. Mellette szedi  a multivitamint és csak teát iszik. Nem merem csak a vizet, mert abból nagyon kevés megy le egy nap fél pohár és félek, hogy kiszárad. Édességet nem kap sütit se. Kész röhej, mert már úgy megyünk a nagyszülőkhöz, hogy előre telefonálunk rakjanak el mindent és nem adhatnak neki semmit. Ez így megy 2 hete. Minden okos azt mondta pár nap után betörik és újra enni fog hát a ló cart. És a legfájóbb, hogy nézi ahogyan eszünk. Látszik, hogy enne és még sem. Tök sokszor hallom azt is, hogy korog  a hasa. Most már egyre többet vagyunk kint is. Délelőtt is igyekszem kivinni és délután is. Gondoltam a levegő megoldja, de semmi….

És az én agyamban pedig az jár hol rontottam el???? Én vagyok az oka??? Mit tettem rosszul?? És egyre másra előjön a régi gyerekorvos mondata a fejembe aki azt mondta: „anyuka ez a maga hibája, mert stresszel…” Egyébként ez volt az amiért otthagytam őt. De ha kolinál is megtörtént ez és most beninél is akkor lehet tényleg az én hibám?! HA igen akkor szívem szerint elásnám magam a föld alá. De mutasson nekem valaki olyan anyát aki nem aggódik azon ha a gyerekének az egésznapi étkezés egy fél kifli és maximum egy gyümölcsös joghurt… Anyaként nem kéne ezen aggódnom? Mikor üres hassal fekszik le? –mikor bágyadt, kedvtelen és rossz kedvű? Nem értem én ezt…

És innen indult a teljes kiborulás, és hogy úgy érzem nem bírok harcolni tovább mindenért. Rossz szó lenne, hogy elfáradtam, mert ez így nem igaz. Az éjszakák nyugodtan telnek és sokszor délután is jut idő sziesztázni, tehát nem fizikai fáradtság ez. Inkább idegi kimerültségnek nevezném és a dolgok nem sokat lendítenek rajta. Kolira panaszkodtak az oviban, hogy egyszer csúnyán megrángatta egyik tárását. Aztán tegnap az egyik szülő elkapott és azt mondta, hogy koli a fia állítása szerint lökdöste… Ezek eleve nem esnek túl jól. De mellette, úgy érzem nem fogad szót és nem tisztel elégé….. L Nagyon csúnyán beszélt ma velem és ráadásul vissza beszél és 10ből 8x nemmel kezdődik. Az idősebb korosztály ilyenkor szokta mondani hogy az én hibám, mert egy jól irányzott pofonnal tudná hol a helye. Lehet , de nem vagyok ennek a híve. ÉS nem mondom , hogy soha nem ütöm meg, de egy tény előbb kiabálok mint ütöm…. Lehet ez se jó sőt biztosan, de nekem még mindig jobb. Én ezt választottam. Tudom, hogy nagyon szeret és én is őt, de nagyon nehezen értünk szót … Ez se lendíti előre a problémámat sőt ez is elgondolkodtat azon, hogy ennyire rosszul megy nekem ez a „szerep” ?? És persze még itt marad gondolkodásnak Apa és én. Egyszer egy okos /bölcs ember (apukám) még a kezdett kezdetén azt mondta nekem nem minden a pénz. Nagyon emlékszem erre a mondatára. Esküvőnk utáni napon volt mikor számoltuk mennyi is a „hozomány” Így szól: „Gyerekek! Nem minden a pénz! Nem szabad, hogy a boldogságotokba ez beszivárogjon és ez legyen az első” Hát ez mostanában nagyon sokat eszembe jut. Azt hiszem sikerült átlépnünk azt a korlátot ami volt és sajnos első lett a pénz L Persze tudom én hogy kell a pénz meg érzem is. Hiszen mikor könnyebben meg tudok valamit venni amit régen nem akkor mindig nagyon örülök, de azért mikor apát 7 napig napi 2 órát látjuk hát az igen kevés. ÉS mért éjjelezik, hogy legyen pénz. Mért kell vissza mennem dolgozni, hogy még több pénz legyen. Nem utálom a munkát csak épp szeretem azt is amit csinálok. Így nagyjából az az ábra, hogy mégis minden a pénz. ÉS kettönkre semmi idő nem jut. Tudom én, hogy szeret meg azt is ,hogy én is őt, de néha ez igen kevésnek érződik. Szeretném érezni/éreztetni a szeretett/ szerelmet. De hogy mikor azt nem tudom..  Azt tudom, hogy fényévekre kerültünk egymástól és hogy borzalmasan hiányzik. Nem tudom vajon ebből az örült malom kerékből vajon van-e visszaút és, hogy mi megtudjuk-e találni a megfelelő irányt a közös életünkhöz?! Vissza a boldogsághoz?! A legnagyobb baj, hogy apa félre is értelmez. Tegnap az mondtam, hogy boldogtalan vagyok. Erre a válasz: az baj, mert ezt az egészet akartad.” Igen ez így van csak, hogy én nem a fiúkra és a házra gondoltam. Hanem arra, hogy kettőnk miatt vagyok szomorú/boldogtalan.

Végül szeretném leírni, hogy tudom, hogy egy ilyen világban élünk azt is , hogy én választottam ezt a jövőt magamnak. És soha egy percig nem bánom és nem csinálnám másképp, de az egésznek az alap pillére nagyon hiányzik a szerelem és a meghittség.

Az elmúlt 6 hónapban én úgy érzem nagyon sokat tudtam meg magamról a hibáimról az életemről és úgy gondolom nagyon sokat is tettem azért, hogy változzak és hogy jobb lehessek. (Köszönöm Mia!!!) Nem járok még az út végén és még bőven van min változtatni magamon. Nagyon hosszú út áll még előttem, de már annyira jó lenne egy kicsit megállni levegőt venni és boldognak lenni. Sokat fogok még változni és tenni az életünkért csak azt kívánom legyen ennek az egésznek értelme is.

Nos asszem ez minden ami nyomta a lelkemet. Sajnos nincs olyan bizalmas barátnőm akivel ezt jól kitárgyalhattam volna  így leírtam. De jól esett egy picit jobb…..

Hihetetlen...

Ma valami olyan történt velem és a fiúkkal ami ha nem velem történik el sem hiszem ….

Elmentünk auchanba bevásárolni. Minden jól ment fiúk rendesek voltak kibírták a vásárlást. Boldogan nyugtáztam, hogy beni is tud már szívószálast inni. Nagyon boldog volt, hogy ő is olyat kap mint koli. Mikor végeztünk elindultunk kifelé. Beni a kocsiban ült koli pedig a bal oldalamon fogta a kezemet. Elértünk a zebrához elment 5 autó ezután elindultunk és egyszer csak ott termet egy autó… Ordibáltak a hátam mögött, hogy nem áll meg. .. nem tudom, hogy volt annyi lélekjelenlétem, de elrántottam a kolit meg magamat és a benit aki a kocsiban ült is hátra rántottam. Így a bevásárlókocsi elejét kapta telibe a kocsi. Behorbadt a kocsiról lejött a festék… De az a középkorú ember még csak ki se szállt a kocsiból és elkezdett óbégatni velem, hogy mi a ku… anyámért nem figyelek. Engem úgy elöntött az ideg, hogy mondtam neki mindent ami kifért a számon. Hátulról ordítottak vele az emberek, hogy mit csinált és két kisgyerek meg egy asszony… De ez a szemét alak (elnézést, de még mindig nehezen türtőztetem magam) még csak azt se kérdezte meg hogy jól vagyunk-e. Aztán elvonult mint aki jól végezte dolgát. Mire elértünk a kocsihoz vettem észre, hogy koli megvan ijedve. Kérdeztem mi a baj, fáj e valami. Erre szegény csak azt mondogatta, hogy baj történt… hazáig szegények meg se mukkantak engem elkezdett rázni a hideg, remegtem mint a kocsonya és a végén már sírtam is nagyon. Az ideg és az, hogy pillanat alatt kolinak baja lehetett volna és az egész szitu… Ez talán életem legrosszabb élménye. Minden lepergett előttem…. És ha nincs a bácsi akkor valószínűleg most nem írogatnék….

Válság....

Magamról csak annyit, hogy fiatal vagyok ,házas és van a 2 lurkóm akiket imádok és van még az egyetlen női család tagunk (rajtam kivűl) Lujza :-)
Nagyon rég gondolkoztam, hogy szeretnék naplót írni, de valahogy sose jutottam el addig, hogy neki álljak. hogy most mért, mert döntenem kell és  értékelem magamban a múltat is és ez most igen nehéz feladatnak bizonyul. Abban bízom ha leírom talán jobb lesz. Ha nem is segít a döntésben , de legalább megkönnyebbülök...

A döntés ami nagyon nehéz....
Benike lassan közeledik a 2 évhez. amikor is az állam elveszi a támogatást. sajnos nem állunk úgy jelen pillanatban, hogy itthon maradhassak. így több döntés is hoznom /hoznunk kell.
Az első. Mikor is menjek dolgozni és hova? Erre hamar megérkezett a válasz, mert régi barátnőm/kolleganőm meglátogatott . Elmondta mi a helyzet oda bent, milyen lehetőségek vannak. A lehetőségek nagyon jók nem szabad kihagyni... (konkrétumok csak 2 hét múlva lesznek, de ha nem tévedett a barátnőm nem szabad hagynom) tovább kérdések. Mikor menjen Benus bölcsibe? Én vissza? És egyáltalán állami bölcsi vagy valami magán? Hogy ez mért kérdés.? Egyrészt, mert Benike az első évben nagyon beteges volt. Már túl vagyunk mandula műtéten és számtalan betegségen, de leggyakrabban középfül gyulladása volt. A háziorvos szerint ne menjen bölcsibe (ez már számomra gondot okoz, hogy egy orvossal "szembe szállok") Szóval nem tudom az egészsége miatt mi lenne helyesebb... a másik nagy talány egyáltalán fölveszik-e évközben a böcsibe, mert hogy hiába írja elő a törvény hogy 6 hónapos kortól kötelező fel venni őket az intézmény hozhat olyan döntést hogy csak tavasszal lehet felvételezni és csak rákövetkező szeptemberben veszik fel... ebben is sok a ha meg a lehet, de már több tucat kérdés--- A bölcsibe amint Koli kezdi az ovit megyek és remélem pozitív választ kapok bár azért nem fűzök hozzá túl sok reményt...
További dolgok. Hogy is fog ez működni élesben? Helyt fogok tudni állni anyaként, munka vállalóként, kollégaként?Hogy tudnék olyan munka rendben dolgozni, hogy időbe értük érjük, hogy ne kelljen túl sokáig maradniuk... Egyáltalán a 8 órás munka  a jó megoldás? Lehet elsőre elég lenne 6 óra is? igen, de az meg már nem nagyon érné meg... Nagyon félek, hogy rossz döntést hozok. Ezen sok múlik. konkrétan 4 ember élete .. és ez most rajtam áll nehéz és nem szerettem az ekkora nyomást. hiszem, hogy megbirkózok vele csak a gyerekek ne lássák kárát... Tudom ezen sok 1000 nő átesik, de most én állok a döntés előtt és így még nehezebb...
A jövő béli aggodalmaimon kivűl itt motoszkál még pár gondolat/kérdés a fejemben...
Jó , gondoskodó, szerető anya voltam? Mindent megadtam nekik amit lehet a csecsemőkorban? jó alapot kaptak vagy elszúrtam/elszúrtuk...
És a gondolatok: Ez tényleg az utolsó nyaram, karácsonyom itthon? tényleg nem fetrenghetek az ágyban velük reggelente? Nem fogok tudni velük együtt ebédelni? Nem leszek ott Benusnak minden sérelménél? El fogok Tőle tudni szakadni?
2005 dec.6 óta itthon vagyok így most sok mindentől el kell búcsúznom. nem szeretem az ekkora jellegű változásokat. És nagyon szerettem itthon lenni igazgatni a dolgokat és nagyon szerettem az én "kicsi" babáimmal lenni. Tudom minden meg fog változni és azt is tudom, hogy ez az élet rendje, de nehéz...

Nos ezek a gondolatok amik megihletek a naplóm megírásához.