Magamról csak annyit, hogy fiatal vagyok ,házas és van a 2 lurkóm akiket imádok és van még az egyetlen női család tagunk (rajtam kivűl) Lujza :-)
Nagyon rég gondolkoztam, hogy szeretnék naplót írni, de valahogy sose jutottam el addig, hogy neki álljak. hogy most mért, mert döntenem kell és értékelem magamban a múltat is és ez most igen nehéz feladatnak bizonyul. Abban bízom ha leírom talán jobb lesz. Ha nem is segít a döntésben , de legalább megkönnyebbülök...
A döntés ami nagyon nehéz....
Benike lassan közeledik a 2 évhez. amikor is az állam elveszi a támogatást. sajnos nem állunk úgy jelen pillanatban, hogy itthon maradhassak. így több döntés is hoznom /hoznunk kell.
Az első. Mikor is menjek dolgozni és hova? Erre hamar megérkezett a válasz, mert régi barátnőm/kolleganőm meglátogatott . Elmondta mi a helyzet oda bent, milyen lehetőségek vannak. A lehetőségek nagyon jók nem szabad kihagyni... (konkrétumok csak 2 hét múlva lesznek, de ha nem tévedett a barátnőm nem szabad hagynom) tovább kérdések. Mikor menjen Benus bölcsibe? Én vissza? És egyáltalán állami bölcsi vagy valami magán? Hogy ez mért kérdés.? Egyrészt, mert Benike az első évben nagyon beteges volt. Már túl vagyunk mandula műtéten és számtalan betegségen, de leggyakrabban középfül gyulladása volt. A háziorvos szerint ne menjen bölcsibe (ez már számomra gondot okoz, hogy egy orvossal "szembe szállok") Szóval nem tudom az egészsége miatt mi lenne helyesebb... a másik nagy talány egyáltalán fölveszik-e évközben a böcsibe, mert hogy hiába írja elő a törvény hogy 6 hónapos kortól kötelező fel venni őket az intézmény hozhat olyan döntést hogy csak tavasszal lehet felvételezni és csak rákövetkező szeptemberben veszik fel... ebben is sok a ha meg a lehet, de már több tucat kérdés--- A bölcsibe amint Koli kezdi az ovit megyek és remélem pozitív választ kapok bár azért nem fűzök hozzá túl sok reményt...
További dolgok. Hogy is fog ez működni élesben? Helyt fogok tudni állni anyaként, munka vállalóként, kollégaként?Hogy tudnék olyan munka rendben dolgozni, hogy időbe értük érjük, hogy ne kelljen túl sokáig maradniuk... Egyáltalán a 8 órás munka a jó megoldás? Lehet elsőre elég lenne 6 óra is? igen, de az meg már nem nagyon érné meg... Nagyon félek, hogy rossz döntést hozok. Ezen sok múlik. konkrétan 4 ember élete .. és ez most rajtam áll nehéz és nem szerettem az ekkora nyomást. hiszem, hogy megbirkózok vele csak a gyerekek ne lássák kárát... Tudom ezen sok 1000 nő átesik, de most én állok a döntés előtt és így még nehezebb...
A jövő béli aggodalmaimon kivűl itt motoszkál még pár gondolat/kérdés a fejemben...
Jó , gondoskodó, szerető anya voltam? Mindent megadtam nekik amit lehet a csecsemőkorban? jó alapot kaptak vagy elszúrtam/elszúrtuk...
És a gondolatok: Ez tényleg az utolsó nyaram, karácsonyom itthon? tényleg nem fetrenghetek az ágyban velük reggelente? Nem fogok tudni velük együtt ebédelni? Nem leszek ott Benusnak minden sérelménél? El fogok Tőle tudni szakadni?
2005 dec.6 óta itthon vagyok így most sok mindentől el kell búcsúznom. nem szeretem az ekkora jellegű változásokat. És nagyon szerettem itthon lenni igazgatni a dolgokat és nagyon szerettem az én "kicsi" babáimmal lenni. Tudom minden meg fog változni és azt is tudom, hogy ez az élet rendje, de nehéz...
Nos ezek a gondolatok amik megihletek a naplóm megírásához.

Ahogy írtad magad is - ezekkel a helyzetekkel már sokan szembesültünk, de ettől még nem lesz könnyebb a döntés...
VálaszTörlésOlyan anya voltál drága Szilvike, amilyen lenni tudtál. Azt adtad a gyerekeidnek, amire képes voltál. És hidd el, ez éppen elég!
Tudod, magam is elég sokat - 4 és fél évet - voltam otthon a gyerekeimmel, de ma is emlékszem arra a legelső napra, amikor már úgy vittem őket reggel az oviba, hogy én pedig a munkahelyemre mentem...
Nyár volt, augusztus vége, álltam a kerítésen kívül, az én kicsikéim pedig belül, csak néztük egymást és csendben folyt a könnyünk.
Éreztük, hogy ez a nap egy kicsit más. Itt most valami fontos történik. Az elszakadás egy nagyon fontos pillanata volt ez. Azé az elszakadásé, amire a születésük pillanatától kezdve tudatosan készültem...
Az óvónénik néhány percig nézték a búcsúnkat, aztán gyengéden felhívták a figyelmemet, hogy mindenkinek az lenne a legjobb, ha elindulnék.
Megtettem, meg kellett tennem...
Hogy számodra mikor jön el ez a nap, mikor jön el az a pillanat, amikor mind a két gyermeked beviszed a közösségbe, azt egyedül Neked kell eldöntened.
Mert Te vagy az Édesanyjuk, Te ismered a legjobban a lelkük rezdüléseit, és mert az anyaság felelősséggel jár, döntésekkel jár, amit nem hozhat meg helyetted SENKI sem!
Még a gyerekorvos sem!
És mert bárki bármit is gondol, bárhogy vélekedik, attól a perctől kezdve, hogy Édesanya lettél, képessé váltál arra, hogy felelősséget vállalj - amíg ez szükséges - a gyerekeidért is. És képviseld őket ebben a világban, mert azt náladnál jobban senki sem tudja!!! És képviseld önmagad, mert felnőttél, szülő vagy és mert minderre tökéletesen képes és alkalmas vagy!!!
Örülök, hogy írsz, olykor igenis sokat segít! Ha másban nem , hát abban, hogy utána egy kicsit megkönnyebbülünk!
Ölellek szeretettel!
Mia