BENI!!!!

Szóval rég nem voltam pedig nagyon sok mindent le akartam jegyezni , de hihetetlen, hogy mióta itthon vagyok nem igen van időm!!!

Szóval a legfontosabb DECEMBER 13-án Életünk egy nagyon nehéz szakasza lezárult. :-)
Mindenki tudja mennyit kínlódtunk a kakival. elég nagy válságba kerültünk októberben. November közepére vissza állt a rend beni újra tudott kakilni pelusba sírás és fájdalom nélkül. Következő lépcső az volt, hogy be kellet terelni őt a wc-be, hogy kakilhat pelusba de nincs játék és csak a wc-ben. ezt nagyon könnyen vette :-) Elmondtuk megértette és így is csinálta. A karácsonyi őrületben el is feledkeztem arról, hogy tovább kéne lépni. Bár a  kineziológusunk megmondta, hogy egyenlőre örülünk és nyugiban vagyunk .
A fent említett dátumon mentem beniért az oviba és azzal fogadta, hogy az én okos ügyes nagyfiam BELEKAKILT  a Wc-be :-) Hát voltak óriási örömkönnyek :-) Óvó néniben nagyon jó "társra" találtam, mert végig segített és támogatott minket a folyamatban. így mikor sikerült nagyon megdicsérte benit keresett neki szaloncukrot és mindenkinek elmesélték mi is történt. Jött a kérdés de vajon mi lesz itthon, máshol? Hát most már lemerem írni semmi! Azóta napjában többször is kakil wc-be. Eszébe se jutott a pelus :-) Mindig örömmel tájékoztat mindenkit mi meg megdicsérjük és látszik nagyon boldog és büszke magára hát lehet is :-)
1,5 éven át cipeltük ezt a terhet. Borzalmasan sok időt és energiát vett el Tőlünk most meg mintha feloldozást kaptunk volna. Megkönnyebbültem nem is kicsit.
Kimondhatatlanul hálás vagy a kineziológusunknak  az óvó néninek és persze drága kisfiamnak, hogy megtudta lépni ezt a pszichés korlátot.
És kivételesen büszke vagyok magamra is , mert bár útmutatással , de sikerült Nekem és Beninek megoldanunk!!!
Én ennél szebb karácsonyi ajándékot nem is kaphattam volna az Angyalkáktól! :-)