Nos hát eljött a reggel amikor kolitól 2,5 hónap után búcsút kellet vennem. Reggel órára keltünk és ez se nekem se a fiúknak nem esett túl jól. Koli még úgy ahogy felkelt, de benus sírt fejére pakolt mindent és nem akart kimászni az ágyból. Szegény kicsikém nem is sejti, hogy ez csak a kezdet, mert 6 negyed 7 körül kell majd kelnünk… Indulás előtt Koli monda, hogy fáj a hasa. Egyértelmű volt, hogy nem fizikai hanem lelki eredetű, de beszéltem vele és már indultunk is. Mikor beértünk meglepődtem én is meg a gyerek is mert nem volt ott az ovó néni. Kint voltak a többiek az udvaron. Kimentünk és akkor mondták ma még össze vonva lesznek. Megkérdeztem, hogy marad-e ebédig vagy haza jön. De ekkora már körénk gyűltek a tárasai , barátai és már nem is igen figyelt rám. Tudtam maradni fog. Mikor elindultam utánam kiabált, hogy ne menjek ebéd után, de a ügyletes ovonénivel azt beszéltem megyek nehogy kiboruljon. És ekkor jött számomra a nem várt esemény. Koli szépen elment én sem sírtam viszont Benike éktelen ordításba kezdet, hogy koli nem menj el, koli gyere vissza és hatalmas könny cseppek peregtek az arcán. Nagyon megviselte őt vagy 15 percig ordított. Aztán elsétáltam vele a bölcsi felé gondoltam megmutattam neki és szépen kezdett megnyugodni. A bölcsi udvarában állt egy fa mozdony. Na innentől kezdve mondta, hogy na anya gyere menjünk bölcsibe. Menjünk már be J Végül haza jöttünk és lassan telt a délelőtt én magamtól is nagyon sokat gondoltam Kolira, de benike fél óránként jött és kérdezte, hol van Koli? Hol vagy Kolcsi? Koli nincsen? Koli nem iszik? Nagyon car volt, mert látszott rajta, hogy sóvárog utána. És mikor ebéd után mentünk érte kijött a koli a csoportból beni neki esett és ölelgette közben azt kiabálta koli koli J Nagyon aranyos volt. Számomra pedig nagyon megható volt ez a szeretett. Koli nem volt túl beszédes. Nem nagyon mesélte a napjáról, de kifáradt mert este ő szólt, hogy menjünk aludni, mert fáradt….
2011-08-29
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése