Ma volt az utolsó napunk amit teljesen együtt töltöttünk az „új” életünk előtt. És nagyon boldog voltam, mert békében telt el. Mintha éreznék a fiúk is a változás szelét. Lévén , hogy apa éjszakás (nagyon sajnálom, hogy ma nem lehetünk együtt normális családként) átmentem anyumékhoz. És nagyon jó volt, mert homokoztunk játszottunk elvoltunk. Szóval nagyon jó volt. Meg így legalább nem egésznap őrlődtem azon, hogy „elvesztem” benit és hogy milyen gyorsan elment ez az idő. Mikor hazajöttünk akkor kitört belőlem 30 percen keresztül sírtam. Hogy vége. Már soha többet nem lesz olyan mint volt, mert bár lesznek hétvégék az nem ugyan az (na már is folynak a könnyeim). Még emlékszem milyen volt vele haza jönni, hogy az ágyunk mellett aludt a babakocsi mozekosarában J Emlékszem jóra és a rosszra vagyis inkább a nehézségekre. Nagyon vegyes érzelmeim vannak. Várom és már mindent elkészítettem a holnapi napra. De a lelkem sír….. (persze még meg is kínoztam magam, mert megnéztem a baba képeit J Nagyon fog hiányozni valahogyan más mint kolival volt. Ő nála éreztem készen ál rá. Beninél nem ennyire biztos na meg ő nagyon anyás. És elképzelni nem tudom, hogy lesz meg nélkülem…… Meg, hogy mennyire nehéz lesz neki, mert sok minden nem lesz ami most van….
Nem is ragozom holnap jövök az első élményekkel, de most számomra nagyon nehéz
Ilyen volt :-)
És ilyen lett :-)
2011.09.04
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése