Az pénteki nap nem sikerült túl jól L Pénteken már egyszerre vittem a fiúkat. Nagy gondba voltam, hogy kit vigyek először. Aztán úgy gondoltam beninek biztos rossz lenne ha látná elmegyek kolival így kolit vittem először. Mondtam beninek megyünk mindjárt a bölcsibe. Vigyorgott és mondta jó jó megyünk bölcsibe. Koli ezek után bement a csoportba és beni elkezdet torka szakadtából ordítani. Hogy a koli, koli. Sehogy se tudtam megvigasztalna és így már el volt szúrva a napja. Az ovi és a bölcsi között 3 perc van így a bölcsibe úgy érkeztünk, hogy ordított. Mikor elvették tőlem még elmagyarázni se tudtam mért üvölt ennyire mert felkapta a gondozó néni és bement vele. Mikor vissza néztem óriási vörös fejjel üvöltött, hogy anya…. Hát ez eléggé szívszaggató volt L Mikor érte mentem mondták, hogy el van játszik, megnyugtatható és szófogad nekik. Iszik, pisil. A kajával az a baj, hogy főzi van heti 5 napból 3x amit beni nem szeret, de mondták, hogy ügyesen leül a többiekkel csak éppen nem eszik…… Nem tudom mi lesz vele. Abban bízok, hogy annyira éhes lesz., hogy majd előbb utóbb enni fog. Aztán érte mentem és utána ért a sok. Le se bírom magamról szedni. HA az apjával hagyom itt még akkor is ordít. Nem akar senki elfogadni csak engem néha még apát. És egésznap sír, nyöszörög, nyávog és hisztizik. És ha az ajtón kimerek lépni jön az ordítás. Tudom ez ideig óráig tart csak most így elég nehéz és mellett borzalmasan sajnálom, mert most úgy érzem össze van zavarodva…. Teljesen kifordult önmagából… Míg eddig jó szívű volt mos nem az. Nem vehet el a koli, de senki Tőle játékot és a kajára is irigy lett. Ráadásul a jóistenért nem akar megenni semmilyen főt kaját. Gondolom ezzel dacol… A bajt még tetőzni fogja, hogy én hétfőn már megyek dolgozni így anyukám viszi és megy is érte. Ezt biztosan most nehezen fogja viselni….
Most úgy gondolom, hogy jó lett volna még ezt az 1 hetet ithon lennem. Bánom már, hogy megyek, mert benusnak még nagy szüksége lett volna rá. Meg így hogy már él napot ott van még nekem is jutott volna egy kis idő a fizikai és lelki felkészülésre is…. Bár aztán lehet ez azért jó, mert nincs időm gondolkodni a dolgokon. Csinálom és kész….
2011.09.10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése