Mai napon annyira ügyes voltam, hogy nem kellett főzni, mert maradt annyi, hogy együnk. Így az egész napot a gyerekeknek szenteltem. Elkezdtem gondolkodni hova is mehetnék a fiúkkal. Hamar kiderült nem lesz társaságunk így csak magamra számíthatok. Gondoltam a park jó lesz, mert lehet nagyot sétálni járgányozni. Így kicsit félve, de elmentem velük. Ugyanis egy nagy tó körül van és hát azért sose lehet tudni. Mikor megérkeztünk megvettem a jegyet és mondtam a fiúknak. „anya egyedül van nem tudok két felé menni ezért mindig egy irányba kell mennünk. Ha autó azonnal a szélére” Mondták oké így neki vágtunk és nagyon jól sikerült J Gyűjtöttünk rengeteg gesztenyét és makkot is
J Az izgalmas az volt, hogy állandóan potyogtak le volt, hogy pont eléjük amin nagyon röhögtek J Dobáltunk kavicsot a tóba és persze mozgás. Tavaly még nem bírta egyik se végig jönni. Most meg zok szó nélkül. Semmi nyafogás semmi hiszti. És nagyon szófogadóak voltak. Volt hogy egész elmentek de mikor látták messze vagyok félre álltak szigorúan az út szélére és megvártak.
Itt éppen a szélére ment :-) Így nem a szokásos össze- vissza rohangálás volt hanem én is élvezhettem az erdőt ami nem mellékesen gyönyörű volt. Szóval nagyon jól éreztük magunkat és nagyon büszke voltam rájuk, hogy már ilyen nagyok. Kimondottan nagyon élvezetes volt J És azt mondták menjünk máskor is. J Meg tette a hatását is, mert ügyesen ebédeltek és 5:15 kor alig bírtam őket kelteni….. J
Olyan nagy....Ezek után este is elmentünk sétálni ami szintén így sikerült amitől én le vagyok döbbenve. Normális séta volt és nem a gyertek ide, úristen autó a gyerek meg megy ezerrel semmi szépen normálisan igen élvezhető volt J
Köszönöm ezt a szép napot Nektek fiúk…
2011-09-24
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése