Életünk...

Huh nagyon régen szerettem volna írni arról, hogy hogyan is vagyunk és hogy hogyan alakul az életünk. Amiért nem tudtam az az volt, hogy bedobtak a mély vízbe és 3 hét tanfolyamon vettem részt. Sok mindent elképzeltem, de arra nem számítottam, hogy 1 hónap eltelik és holnap fogok ténylegesen először dolgozni. A 3 hét oktatás nagyon nehéz volt, mert nem lehetett 6 órában mennem hanem 8-ba és ez nagyon nem volt bekalkulálva. Ráadásul 2x kellet vizsgáznom. Ez szintén váratlanul ért hiszen 7 éve semmit nem tanultam. De azért elszeretnék azzal büszkélkedni, hogy nagyon ügyes voltam , mert az első tesztem 100%-os lett a tegnapi záró pedig 96%os J Nagyon örültem neki, hogy tudok tanulni még és nem butultam el teljesen.  Viszont más téren borzalmasan nehéz volt. 2 hét után mondtam ki, hogy  kellett ez nekem? Nem sejtettem, hogy ilyen hamar eljön, hogy felteszem ezt a kérdést, de nagyon nehéz volt. ÉS ezt a kérdést ráadásul csak magamnak tehettem fel, mert az én döntésem volt, hogy vissza megyek dolgozni… Amikor megfordult bennem a világ az akkor volt mikor Koli nekem szegezte a kérdést, hogy „Te már nem leszel többet az anyukám nem fogsz többet értem jönni??!” És ehhez egy nagyon szomorú arcocskát kell elképzelni. Ekkor szörnyen éreztem magam, mert, hogy a 3 hét alatt Apa és Anyukám (Neki külön köszönet jár!!!) járt a fiúkért a bölcsbe és az oviba. Volt mikor napi 40 percet láttam őket. Na ekkor mondtam azt, hogy én mekkora hülye vagyok, hogy ezt vállaltam… A szívem szakadt meg a fiúékért és majdnem megörültem a tehetetlenségétől. Közben beni is jó alaposan szétcsúszott. Nagyon összezavarodott és durva lett. Szegény kolit a végletekig szekálja és bántja veri, rúgja, harapja szegény koli.  Volt, hogy 1,5 órát ordított azért, hogy vegyük le a gatyát. És nem bírtjuk megnyugtatni, elterelni a figyelmét semmit. Nem lehetett vele kezdeni csak ordított, hogy „veszzük le J” . És akkor még ott van a nagy probléma a meleg kaja kérdés. Az elején úgy indultunk neki, hogy valamelyikünk majd főz minden nap. Volt, hogy elfelejtettük, hogy ha én másnap vinni akarok akkor meg kellet volna főzni. Vagy elfejtettük kivenni a húst a fagyasztóból és volt olyan, hogy szegény apának (aki lelkesen csinálta) nem jött össze és akkor megint nem volt kaja. Az utolsó csepp az volt amikor egy 8 órás nap után és egy végig őrjöngött délután után még 10kor főztem. NA ekkor mondtam vége. A fiúk esznek bent és mi is rendelni fogunk. Igazából ma ettük meg az első adagot. (nagyon finom volt) Viszont ez további 2 problémát vett fel. Az első és legnagyobb baj az, hogy beninek a bölcsiben csak főzelék van amit ő nem eszik meg. Így üres kenyeret eszik reggelitől délutánig (mert hogy nem enged rákenni semmit) Így érthető módon éhesen ér haza. Nem lenne akkora baj ha mondjuk enne virslit vagy tojást vagy normál szendvicset, de ő nem eszik ilyeneket. Viszont ha nem teszek elé semmit akkor estig folyamatosan ordít valami kajáért. Amit megértek és azt is megértem, hogy a kiflire, kenyérre már rá se tud nézni hiszen egész nap csak azt kap (megjegyezném, hogy 6600-, a múlt havi kajája úgy hogy kenyéren kívül semmit nem eszik) nekem se kéne már utána kenyér. Így viszont mega gáz, hogy mi legyen. Tegnap apa rögtönzött és tésztát főzött neki. Ma megint kezdődött a cirkusz így főztem neki tejberizst.. DE ennyi erővel már főzhetnék is. Jó tudom nem ugyan az….. Amint megeszi egyébként a nem kis mennyiségű kaját pl 3 tányér mákos tészta utána kisimul és el is marad a giga hiszti, A másik baj a rendeléssel, hogy gondoltam ezzel majd kicsit spórolok is, de nem L Mert be kellet azért vásárolni meg a kajánk is jóval meghaladta a heti kaja pénzt amitől megint őrlődök…. Szóval valamit a kaja rendszerre kéne kitalálni csak nem tudom mit???

Eközben persze túl mentünk az első betegségeken amit bár apa nem vall be, de azért megviselte őt is, mert ő volt itthon először a kolival egy hetet utána a benivel is 6 napot. Szóval szegény apának se volt egyszerű. Hál istennek a betegség nem volt komoly és beni csak 4 napot hiányzott az bölcsiből, de arra pont elég volt, hogy „újra” kelljen szokni. Mielőtt beteg lett akkor mertem kijelenteni, hogy beszokott, mert már nem sírt reggel még olyan is volt, hogy mosolyogva ment be. Délután nem volt őrjöngés és jó kedvű volt erre múlt hét csütörtökön (akkor ment először) újra kezdődött minden. Megint sír reggel és tiszta kis bolond meg ott van ez a kaja mizéria ami megviseli őt is meg engem is.

Kolcsi jól van. Bár rajta is látom a jeleket. Nyáron elmúlt az a nagyon hisztis koli. Jól kezelhető volt és nagyon jól viselte a dolgokat és jól reagálta őket le. Most meg megint nagyon sok a konfliktus és hiszti. Látom, hogy össze van zavarodva csak nem fejezi ki, de nagyon sokat bújik. Nála ebből lehet érezni, hogy nem oké valami….. Viszont történt valami jó is Vele kapcsolatban. J Mivel rengeteg lekötetlen energiája van jelentkeztünk az ovi fociba és annyira jól sikerült az első alkalom, hogy rögtön mondták, hogy járhat, mert nagyon ügyes volt J Továbbra is nehezen bírja a hajnali kellést. Pedig már fél 8kor fürdünk és 8kor ágyban van, de alig bír felkelni…..

Még mi is bánt két dolog vagyis 3 és érthetően ok okozati összefüggésben vannak a dolgok….

Első az, hogy beni bölcsije marhára nem szimpatikus és nem vagyok meggyőzve arról, hogy jó helyen van. Amikor én mentem érte nem volt sok ilyen alkalom, de akkor majdnem mindig koszos volt. És nem a ruhájára gondolok, mert az nem érdekel viszont , hogy a takony szét van kenve a fején meg tiszta kosz a keze meg homok van a fülében ez nekem nagyon sok. És nem azért mert hígén mániás vagyok hanem mert a koli is járt közösségbe és egyszer nem kaptam így ki és ez olyan elhanyagoltság érzést kelt bennem. Ráadásul ahányszor megyek mindig cigiznek a gondozónők…. L Aztán ott van az, hogy véletlen elmesélték, hogy nem adják oda beninek az alvós kutyusát, párnáját, mert hogy el alszik anélkül is. Én ezt értem, de 6 hós kora óta ezekkel alszik és ezek a dolgok kedvesek neki és közel állnak hozzá akkor mért kell elvenni tőle?? Mert nekik így könnyebb? Hát elmehetnek a búsba. Aztán betegség után bevittem és közölték velem, hogy ez a gyereke egyáltalán nincs jól. NA ekkor már nagyon pipa voltam és elmondtam, hogy úgy gondolom láz nélkül otthon tartom 6 napig (ebből 2 hétvége) és nem kapott csak tüneti kezelését és hogy más láz nélkül biztosan bevitte volna és azt is hozzá tettem, hogy azért jár bölcsibe, mert dolgozunk és nem tudjuk tovább megoldani….. hát erre már csak azt mondogatták persze mi megértjük. Persze a szart én lettem a gonosz szülő….

Második dolog az önmagam problémája az, hogy jelen pillanatban nem bírom tartani azt az étkezési „rendet” amit 2 éve tartok. Ezzel csak annyi a gond, hogy így tudtam tartani azt a súlyt ami számomra ideális. Most viszont annyira felborult minden, hogy már érzem magamon, hogy híztam kg még csak1 kg. De egy hónap alatt. NA szóval ez is baromira frusztrál.

A harmadik pedig az, hogy egyáltalán nem lettem nyugodtabb attól, hogy dolgozom sőt ha lehet még feszültebb vagyok és sokat veszekszem és kiabálok velük az értékes időben amit a gyerekekkel tölthetnék LÉs az utolsó legnagyobb kérdés, hogy vajon nem-e életem legrosszabb döntését hoztam meg mikor belevágtam???? Mert per pillanatban talán Apa , de még rá se merem 100%kijelenteni, hogy jól viseli, mi 3-an biztos, hogy nem jól viseljük vagy is nagyon nehezen, de a mai naptól vége és elvileg már 6 órában járok .remélem ezzel ki tudunk alakítani egy rendszert amitől mindenki megnyugszik. Ma volt is nagyon öröm mikor én mentem értük J Annyira örültek és szaladtak mind ketten felém. Ez nagyon jó érzés volt....

2011.10.11