Nos reggel mentünk. Nagyon féltem és nagyon izgultam is. Bementünk mosolygott nézegette a szekrényeket és jött is érte a Ildi néni. Bement és én gyorsléptékkel mentem el. Még annyit láttam, hogy, kinéz utánam, de addigra nagyon gyorsra vettem a lépteimet, mert nem akartam hallani ahogy sírt. Hazajöttem, de életem leglassabb egy órája volt. Visszaérve nem hallottam ordítást és akkor kihozták. Jó kedvű volt, mosolygós és kiegyensúlyozott J És elmondták, hogy egyáltalán nem sírt. Szóval jól sikerült. Én csak akkor sírtam el magam mikor hazaérve beleszagoltam a kutyuskájába amivel alszik. Az nagyon rossz volt…. Este lefekvéskor kérdeztem Tőle, hogy holnap megyünk-e bölcsibe és mondta, hogy jó J
2011-09-06
Jaj, nagyon jó, hogy ilyen jól vette! Ez a jobbik, amikor mi viseljük rosszabbul! :) Én is sírtam, mikor először üres lett a ház :)
VálaszTörlés