Nyaralás!

Szóval a többszöri lemondott nyaralásnak meg láttam az értelmét. 08.22-08.26-ig anyukámékkal mentünk volna nyaralni Csopakra. Apával kitaláltuk, hogy mivel nagyon jó időt mondanak keresünk egy helyett és elmegyünk már előtte valahova , így pótolva a lemondott nyaralást is. Végül balatonszemesre mentünk el. 08.19-től. ÉS azért írtam az elején, hogy megláttam az értelmét, mert ez a 9 nap alatt olyan időnk volt mint talán egész nyáron nem. Sose volt 30 fok alatt sőt és teljesen kihasználtuk a Balatont J És akkor a részletes élmény beszámolom!

Szemes!

Szóval péntek reggel elindultunk lévén , hogy nagyon jó idő lesz. Gondoltuk míg nem foglalhatjuk el a szobánkat addig strandolunk. Mivel nem voltunk biztos hol van a strand elsőre bement apa a szállodába ahol mondták, hogy már készen van a szobánk. Ez délelőtt 10kor volt. (amúgy 14 órakor lehetett volna elfoglalni) Ennek nagyon örültünk és be is pakoltunk. A szállodánk a Szindbád wellnes volt.

 Én ezt minden családos ismerősömnek meleg szívvel ajánlom. 3csillagos a szálloda, de nagyon gyerekbarát, túl nyomó részt családosok voltunk és egyszerűen nem tudtunk olyat kérni amit a személyzet ne teljesített volna. Iszonyúan kedvesek voltak a gyerekekkel és velünk is. Látszott , hogy erre vannak berendezkedve. Persze a 3 csillag itt-ott meglátszódott. És ezt nem azért írom, mert sznob vagyok és nem volt jó csak idén voltunk már és az összehasonlítás miatt. Szóval a medencéi és a wellnes része kicsi. Ha rossz idő lett volna és mindenki wellneselni akart volna lehet nem férünk be. Még egy volt ami feltűnő volt az a tisztaság. 4 nap alatt egyszer nem söpörtek fel, de a törcsiket cseréltek. Ja nekem még egy plusz dolog volt , hogy az infraszaunáért fizetnem kellet volna, de így inkább kihagytam. A kaják nagyon jók voltak csak néha sietni kellett hogy maradjon enni. A legjobb az volt a szállodában hogy a kerthelyisége a játszószobára nézett így mikor a fiúk már felugrottak és mentek oda be mi nyugodtan befejezhettük az étkezést, mert rá láttunk a helységre. Ez nekünk így nagyon kényelmes volt.

A szemesi strand nagyon jó volt. Kulturált szépen rendezett tiszta és számomra retro J Éppen búcsú volt a városban így minden este jó nagyot sétáltunk és a végén felülhettek a körhintára és ezt nagyon élvezték J

Ellátogattunk a Lellére is a híres strandra. Jó volt, de iszonyú nagy maga strand ezért érthetően rengeteg ember volt nekem már túl sok asszem apának és a gyerekeknek is, mert nem bírtuk sokáig.

Vasárnap ellátogatunk zamárdiba kipróbálni a kis élménygőzöst.

 Hát ez nagyon jó volt. Minden mint az igazin csak picibe. Nagy hatással volt a fiúkra. Főleg Benusra akivel meg kellet verekedni a leszállásnál. Közben persze sokat fürödtünk és pihentünk. A szobánk nagyon kényelmes volt olyan volt mint egy kis apartman volt hűtő, mikro volt benne tányér , kés , pohár. Szóval nagyon jó volt. Jövőre is szívesen vissza mennék egy hosszú hétvégére.

Aztán hétfő reggel útnak indultunk Csopakra. Végül apa úgy döntött, hogy menjük szántódról komppal így benzint, és időt spórolunk és még egy élmény a fiúknak. És így is lett tetszett nekik nagyon és hamar odaértünk.

Hétfőtől igazán nagyon meleg lett. Lényegében semmi mást nem lehetett csinálni mint fürdeni és a fürdeni. Ezt is tettük. Benussal küzdenünk kellet. Nem tudom mi történt vele, mert szemesen fürdőt még velünk a balcsiban itt meg nem akart bejönni. Így vele végig küzdenünk kellet, de azért apával mindig bevittük.

 Koli nagyon nem vágyott ránk, mert Papa, Krisztián és Niki sokkal nagyobb élvezetett nyújtott neki. Dobálták, pisztolyoztak, labdáztak Vele. És itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy Köszönetet mondjak Apukámnak. Én soha nem gondoltam volna, hogy az én Apukám ilyen szuper nagypapa lesz.

 Olyan papa lett belőle amilyet az ember csak kívánhat magának és mindenkinek. Jó volt látni hogy szereti a gyerekeket törődik velük. Eddig ennyire nem volt ilyen persze szeretette őket mindig , de ez valami más. Olyan hihetetlen türelme volt a fiúkhoz, hisztikhez mindenhez hogy elképesztő. Ő volt az első aki ment velük játszótérre, sétálni. Olvasott nekik szívesen. Autózott Benivel, Kolival kártyázott, pinpongozott, szóval ezekre nehéz szavakat találni, de nagyon jó volt és Boldog vagyok, hogy Ő az Én apukám és ő a fiúk nagypapája J

És persze Köszönöm Nikinek és Krisznek is na és persze Anyumnak is! Mind szenzációsak voltak és lehetővé tették, hogy én vagy is mi is pihenjük egy kicsit.

Itt Csopakon sok programot nem csináltunk, mert iszonyú meleg volt. Egyszer bementünk Füredre. NA az nagyon jól sikerült. Volt városnéző kisvonat természetesen erre is felültünk amit tátott szájjal nézték a fiúk, de ami ez után jött az hihetetlen volt. Füred közepén van egy tér aminek a közepén olyan szökőkút van ahonnan a földből jön ki a víz. A fiúk egy szál bugyiban rohangásztak pont úgy mint a filmekben. Iszonyúan élvezték és nagyon aranyosak voltak. Egyszer még bementünk Tihanyba na azt nagyon gyorsan lezavartuk, mert azt hittük este itt is lesz élet. Hát nem volt így csak tettük egy kört. Az utolsó 2 nap már úgy éreztem , hogy a fiúknak elég volt. Benus már nem találta a helyét sehol nem volt el 10percnél többet. Koli pedig már inkább a játszótér körül volt mint a vízben.

A nyaraláshoz még két dolgot szeretnék írni. Kolin nagyon látszik, hogy ahogy nő úgy egyre okosabb. Nagyon sok szituációban mikor vártam a hisztit egyszerűen nem jött J Mikor azt mondtuk valamire, hogy csak 1 kör vagy csak 1x akkor ezt megértette és semmi akarom még vagy még egyszer nem volt. Szemesen nagyon kiéleződött, hogy Benusnak Koli a mindene. Mindig azt csinálta amit Koli és egyik este mikor megijedt valamitől mondta Koli gyere gyere és végül kézen fogva sétáltak annyira cukik voltak J

A másik pozitív, hogy tényleg lazultunk apával. Nem volt érdekes hányóra van mikor fekszenek le ahogy esett úgy puffant. Ami nekem nagy változás volt, hogy nem kellett altatnom a fiúkat Így én sem maradt ki a beszélgetésekből, kártyapartikból. Nagyon ügyesek voltak Egy szobában aludtunk, de bevittem őket este elköszöntünk és szépen elaludtak maguktól…

2011-08-28

Átok??!

Aztán persze haza jöttünk és kezdődtek újra a szürke hétköznapok…. Az csak egy dologvolt, hogy a gyerekek elég nehezen zökkentek vissza a régi kerék vágásba, de én olyan türelmetlen lettem, hogy azt kimondani nem lehet.,…. Jó persze a fiúk is tesznek róla, mert állandóan megy a vita, verekedés, ordítás és persze a végén sírás. Számomra tök értelmetlen dolgokon. Tudom nekik nagyon fontos, de a guta üt meg amikor a 60 db autó közül pont ugyan arra van szükségük és a nagy okos fiamat sem tudom ész érvekkel meggyőzni. Beni meg mint egy kis malac úgy ordít mindenért. Már kezdet leszokni erről és most megint. Persze persze azt is tudom, hogy ő érzi az én feszültségemet, de nem tudom hol rontom el?! Próbálok igazságos lenni, de akkor tutti megbántódik valamelyik. Ha leülök olvasni akkor a másiknak rögtön kell valami,. Ha leülök mondjuk Kolival kirakózni beni jön rombol és szinte őrjöng, hogy nem vele foglalkozom… Na és hogy ez ne legyen elég. Elterveztem, hogy szerdán elmegyünk az állatkertbe. Erre benus kedd estére lázas lett. Én akkor ezt nem hittem el. De persze igaz volt… de én nem értem és igazából jól kétségbe is vagyok esve hiszen 3 hét és kezdjük a bölcsit. Most még közösségbe se jár és jul17 óta beteg. 1 hét megszakítással… Elvittem másnap dokihoz mert vele kapcsolatban asszem már túl paranoiás vagyok, de nem tehetek róla. Azt mondták, hogy vírus. A hasa puha betapintható. Ennyi. Azóta nem volt láza, de megállás nélkül ordít és folyamatosan cipelnem kell. Néha bele nyúl a szájába és mondja fáj. Lehet hólyagos??? De akkor mért nem kapott ecsetelőt?! Viszont mára egy nagyobb probléma lett. Ami az én hibámból, de csak este tűnt fel. Benus egész nap 2x pisilt . És mellette ivott rendesen. Így holnap vihetem megint dokihoz , mert jön a hétvége meg amúgy is… Szóval én komolyan nem értem mit vétettem, hogy sehová nem bírok elmenni és ha igen az csak is kizárólag orvosi rendelő… Tudom, hogy bármikor mehetek állatkertbe nem is azt bántam hanem azt, hogy itt ragadtam megint a lakásban és megint egy beteg gyerekkel. Az már csak nagyon mellékes, hogy elkezdtem fizikoterápiára járni a hátammal éppen kezdtem érezni, hogy használ hát mivel ma megint csak cipeltem benust így megint nagyon fáj. Ami nagyobb gond, hogy Koli iszonyúan unatkozik, de mivel beni nincsen jól sehová nem bírok elmozdulni. Az unatkozás meg tudjuk mivel jár. Hiszti, őrjöngés stb stb.

Remélem a sors most már megszán egy kicsit, mert úgy érzem a határaim végét járom és előbb utóbb én megyek korházba….. Nagyon elegem van!!

2011-08-11

Vidéken!

Koli nagyon lassan gyógyult Végül 6 napig volt lázas. És mivel lemondtuk a szállást anyukám felajánlotta, hogy menjek el vele a vidéki rokonokhoz. Először nem akartam, de mindenki azt mondta, hogy lázcsillapított ott is tudok kolinak adni ( egyébként ekkor már sokkal jobban volt). Így elmentünk. 3 nap volt, de én annyira jól éreztem magam, hogy haza se akartam jönni. A fiúk teljesen oda voltak mindenért. Volt testközelben disznó, tyúk  tehén J Koli félt a tehéntől, de benus imádta. És nagyon aranyosak barátságosak voltak a gyerekek. Rögtön feltalálták magukat J Pont aratás volt mikor mentünk és ez nagyon nagy élmény volt. Közelről láttak kombájnt , traktor pótkocsival J És este ők is segítettek leszedni a búzát a pótkocsiról hát egyszerűen imádták J Valami még hihetetlen volt. Az én baromi rosszul evő gyerekeim iszonyú mennyiségű kaját ettek meg. Beni lángost evett (lett egy szuper lángos receptem ami nem krumplis hanem kefires így még én is tudtam enni). Első este volt a vacsi és benus megevett 2,5 aztán eldugtuk, mert nagyon féltem, hogy rosszul ne legyen. 2 nap nagyon rossz időnk volt. Így mivel Koli láztalan volt elmentünk Sárvára (10perc megyehídtól) a fürdőbe (ide mentünk volna eredetileg). Hát én egy felvilágosult 21. századi embernek tartom magam , de rendesen tátva maradt a szám. Ez valóban egy gyerekparadicsom volt. A gyerekek ki se tudták használni míg ott voltunk , mert már az első medencében annyi minden volt, hogy ott leragadtunk. Koli és még benus is csúszdázott is. Szuperül éreztük magunkat. Azt nagyon sajnáltam, hogy apa nem lehetet ott velünk. És bízok benne, hogy valamikor eljutunk több napra is, mert ezt egy nap alatt nem lehet kiélvezni. Aztán másnap jó idő lett. Koli talált magának egy játszótársat így ő otthon maradt. Anyukám, Benus meg én vissza mentünk sárvára. Mivel szikrázó napsütés volt láttuk, hogy ez egy gyönyörű város J Kicsit mintha Ausztriában lettünk volna. Nagyon jó volt!!! És sajnos jött a búcsú és jöttünk haza. De a gyerekek és én is nagyon jól éreztem magamat. Köszönjük!!!!!

2011-08-07

Nehéz szülőnek lenni….

Amikor az ember babát vár vagyis amikor én vártam a fiúkat rengeteg mindenen gondolkoztam és elképzeltem sok szituációt vagy élet helyzetet. Valahogy az viszont nem jutott eszembe, hogy milyen nehéz döntéseket kell majd meghozni. Na jó ez nem teljesen igaz, de például nem gondoltam, hogy bátornak is kell lennie egy szülőnek. Pedig igen. Vállalni mindennek a következményét és leadni a saját vágyainkról. Persze sejti az ember milyen, de ezt igazán az tudja akinek van már gyereke.

Hogy mi ez az elmélkedés. Koli nincs jól. Még mindig lázas ez a 4. nap és nem kicsit még mindig felmegy neki 39 fölé. Pénteken voltunk egy dokinál nem talált semmit. Ma megint elvittem reménykedtem hátha kap gyógyszert, de azt mondják nem látnak semmit. A lázon kívül nincsen semmi… most annyi van, hogy írtak egy vizelet vizsgálatot és maradt a lázcsillapító. Ha nem javul szerdán vissza… És , hogy a fenti sorokba ez hogy illik bele?! Pénteken mentünk volna nyaralni azt természetesen lemondtuk. Úgy gondoltuk csak pár napról lehet szó így átraktuk e-hét péntekre, de ma döntöttem és a szívem bár fáj, de mégis úgy érzem jól döntöttem. Lemondtam. Ha koli meg is gyógyul nem biztos, hogy egy ilyen betegség után azonnal kívánná a vizet. Benus se százas így én ezt éreztem biztonságosnak! Még hó közepén elvileg megyünk egyszer így nem bánkódom. Na meg beterveztük, hogy őszi szünetbe is szeretnénk menni. Szóval be lesz ez pótolva. , de valamiért a sors ezt most úgy akarta, hogy ne menjünk….. Persze ezek kapcsán az emberben felmerülnek gondolatok , hogy milyen nehéz is szülőnek lenni  és megpróbálni a helyzetekben a legmegfelelőbb módón dönteni…

És nagyon kezdek nyugtalan lenni, hogy mi baja van. Az is eszembe jutott, hogy lehet a beni féle baj, de mindenki azt mondta az nagy fájdalommal jár. A kolinak nincs fájdalma és ma  a doki össze vissza nyomkodta a hasát és röhögcsélt tehát nem hiszem …. Remélem a vizelet jól sikerül!!!

Egyébként biztosan jól döntöttem, mert határozottan jobban érzem magam, megkönnyebbültem.

2011-08-01

Zajlik az élet megint….

Szóval valójában nem itthon kéne ülnünk. Ugyanis már tegnap el kellet volna utaznunk sárvárra egy szállodába. Minden porcikám vágyott rá. Ez éltetett míg korházban voltunk és utána is. Mint egy gyerek visszaszámoltam a napokat. És titokban nagyon rettegtem attól, hogy nehogy beni vissza essen. Csütörtökön direkt nem kezdtem el csomagolni. csak vasalgattam mikor koli mondta, hogy fáj a hasa, de gondoltuk csak figyelem felkeltés lévén, hogy ő hajlamos rá….. Aztán lefeküdtünk. Éjjel egyszer bementem hozzá mondom jé , de meleg, de gondoltam biztos csak melege van. Reggel ki is ment a fejemből. Elkezdtünk készülődni becsomagoltam, megreggeliztünk. Apa már éppen indult lujzival mikor koli megszólalt jaj le kell feküdnöm. Na ez gyanús lett megmértem és 38,2 volt neki L Apa elment vele az itteni orvoshoz. Aki nagyon antipatikus volt és egyáltalán nem volt segítőkész. Közölte, hogy nagyon beteg lesz Még hányni, fosni is fog így ne vigyük sehova. Hát én azt hittem megkövülök. Elkezdtem bőgni és 2 órán át bőgtem. És nem azért , mert nem szeretem kolit vagy mert őt hibáztatnám csak szimplán nagyon szar érzés volt. Kicsit mint amikor nagyon vágysz a rántott husira rá készülsz már érzed a szádban az ízét és haza érsz és csak egy zsíros kenyér van…. Szegény apának mondtam csomagoljon ki, mert nekem nem megy.,…. Aztán megnyugodtam és most már hálát adok a sorsnak, hogy nem mentünk, mert tényleg marha beteg Bár nem fosik és nem hányik még, de magas láza van általában 38,3 és 39,5 között van. Enni nem eszik, de hál istennek inni iszik. Sikerült ma 1,5 litert megitatni vele. Alap esetben nem iszik ennyit. A láza csak 1,5-2 órára megy le aztán újra jön. Nagyon sajnálom őt. Ki van terülve és nem panaszkodik nem sír. Hősként viseli, de látszik , hogy szenved…..

Benus is bekavart egy kicsit, mert hétfő óta nem kakilt. Ügye nála most ilyen nem megengedet így apa reggel telefonált a korháznak és mondták ez nagyon nem jó így glicerines kúp. Hál istennek 5 perc alatt volt eredmény. És ráadásul teljesen normális egészséges kaki. Tehát legalább ő jól van…

Attól tartok egyébként, hogy ez a doktornő elkezelte kolit és valami olyan baja van amire mehetne gyógyszer, de most már hétfőn visszem a saját dokinkhoz…..

A szállás nagyon jó fej, volt mert kaptunk máskorra szobát. 08.05-08.08 ig most már csak azon drukkolok, hogy koli is meggyógyuljon és ha vírus akkor mi ne kapjuk el. Na meg persze a legnagyobb para, hogy beni el ne kapja …..

2011-07-30

Gyógyulás!

Benike gyógyulgat, Már nem fekszik annyit, de még mindig el- el dől napközben is. Ma nem ment a hasa. Kicsit félek, mert múltkor is azt hittem az a jó és mi lett belőle. De bízok benne, hogy most tényleg a gyógyulást és nem mást jelent. Nagyon ki van éhezve szegény.  Kb óránkét kell neki adni valamit, de így azért jól el van és bírja.. mint mindenki tudja nagyon jól álltunk a szobatisztasággal ez a betegség meg eléggé visszavetett minket legalábbis én ezt hittem. Erre ma megint kapott bugyikát és képzeljétek egyszer se volt baleset és ráadásul a wc-be pisilt J

És most egy kicsit az én okos nagy Fiamról J Koliról!

Szegénynek sok mindent nem lehet most. De annyira büszke vagyok rá ,mert mindent meg lehet vele beszélni. Ugyebár ő is és beni is reggel tejjel kezdik. Ezt most nem csak benitől kellet megvonnom hanem kolitól is, hogy benus ne balhézzon. És annyira ügyes egyetlen egyszer sem hisztizett érte. Megbeszéltük ha este lefekszik benus akkor kapja meg, mert beni különben nagyon szomorú lenne. És már nem is kéri reggel csak este. Minden tejterméket eldugtunk a hűtőből joghi, rudi stb. azokat sem kéri vagy csak oda jön hozzám és mondja, hogy ha beni lefekszik kaphat? És ma még valamit nagyon jól viselt. Tescoban kiszúrta a nyalókákat. Kezdte mondani, hogy kér. Én meg mondtam neki nem lehet, mert beni szomorú lesz. Még mindig beteg a pocija. Erre meg abbahagyta. Nem hisztizet, nem veszekedett semmi. Hihetetlen mennyire értelmes.

Egyébként mikor a korházban voltunk napjában többször próbáltam vele telefonálni, de nem akart. Mikor szerdán haza hozták először úgy tűnt nem is örül nekem. Aztán mikor kettesben maradtunk az ölembe ült és elmondta, hogy nagyon hiányoztam neki és hogy nagyon szeret J Ez többet ért minden telefonbeszélgetésnél. Aztán megkért , hogy mondjam el mi történt benussal. Miután befejeztem ezt mondta „jaj szegény benus akkor most nagyon kell rá vigyáznunk J „ és ezek  után oda rohant benikéhez és össze vissza puszilgatta

Két szó magamról.

Péntekre nagyon padlót fogtam. Egésznap iszonyú hányinger és szédülés gyötört. Alig bírtam talpon maradni. Folyamatosan aludni akartam. Nem tudom mi volt az idegesség vagy az, hogy napokig nem ettem vagy mi, de nagyon rosszul voltam. Aztán mára elmúlt hál istennek. Tudom mindennek meg van a miértje, de remélem, hogy most a sors egy kicsit hagy megpihenni és nem állít rögtön valami erőpróba elé, mert nem tudom menne-e. Bár erre se számítottam és végig csináltam, de nehezen bírom és még az is, hogy nincs aki mellet megpihenhetnék… De lehet azért is vagyok jól, mert apa holnap megy utoljára. Aztán 1 hétig velünk lesz.  Ránk is fér. Még annyi dilemmám van, hogy pénteken mennék 4 napra nyaralni és nem tudom merje-e menni benivel….??

2011. július 23.

Korház!

Az egész múlt héten szerdán kezdődött. A boltban nem volt 1,5 tej csak 2,8 gondoltam hozzunk mi baj lehet. Megitták és beninek elkezdett menni a hasa. Aztán kolinak is, de nem volt vészes. Ekkor még annak tudtam be, hogy túl erős nekik. Aztán beninek még volt 2 napig hasmenése és hétvégre elmúlt. Gondoltam oké túl vagyunk rajta. Erre vasárnap délután 4 kor beni elkezdett sírni és kiabálni, hogy fáj és fogta a hasát. Aztán elmúlt és játszott tovább mintha mi se történt volna. Aztán 1 óra múlva megint. Ekkor adtam neki fájdalom csillapítót és 9ig nem volt semmit. 9 kor megint kezdte. Aztán letettem aludni. Ekkor már hívtam az ügyeletet hogy ha éjjel is így marad akkor mit adjak neki. Azt mondták van egy hasmenős vírus biztosan csak csikar a hasa és, hogy csak normaflort meg nurot adjak neki. 11 kor már hányt egyet. Megint beszéltem ügyelettel azt mondták nincs semmi baj mondván 1 hányás semmiség kapjon hideg vizet és nyissak ablakot nála. Azt mondták ha nagyon rá kezd a hányásra akkor vigyem le. Ekkor elkezdtek ritkulni a felsírások és 3kor elaludt. Reggel 5:30ig (én kb 2 órát aludtam) Ekkor fel kelt. Öklendezett, de hányni nem tudott viszont kezdődött megint a fáj és sírás - sikítás. Ekkor felöltöztettem és elmentünk az ügyeletre. Azt mondta a nő valszeg vírus és hogy diétáztassam. De hozzá tette, hogy nagyon védi a jobb oldalát vigyem el sebészhez ha gondolom. Nehogy vakbél legyen… Végül döntöttem és mentünk sebészhez. Itt megragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem tesóimnak a segítséget. Ugyanis szegény apa éjszakás volt. Így Niki vigyázott Kolira . Adri meg elvitt minket itt érden az sztk-ba a sebészetre. Itt általános sebészet van. A doki azt mondta nem mond semmit menjünk egy vérvételre és , hogy készüljek rá korházba kell menni. Meg lett a labor ami nem lett rossz, de beni már rosszabbul volt így megkérdezték, hová akarok menni jános vagy bethesda? Mivel sok jót hallottam a bethesdáról így ezt választottam. Beértünk beni már készen volt ugyanis nem ihatott és nem ehetett. Nekem is elegem volt már mert úgy éreztem bénáznak a dokik és hogy fölöslegesen hurcoljuk meg benust. Megvizsgálni alig bírták mert üvöltött. Elküldtek uh-ra, Ahol nézte a doki és ahogy haladt felfelé a géppel beni egyre jobban sírt. Mire kérdeztem mi van ott és mondták mindjárt mondják. De tudjátok itt jött az az érzés, hogy valami nem stimmelt. Nagyon nézte a doki és csóválta a fejét. Végül elmondta, hogy beninek bél össze csúszása van. Na ekkor úgy éreztem, hogy kihúzták alólam a talajt. Fel se fogtam amit a doki mondott.. Átküldtek egy másik szobába ahol egy doktornővel tudtam értelmesen beszélni és elmondta, hogy ez Benus korosztályának a betegsége. Ez egy sima hasmenős vírus miatt keletkezett. Megnőttek nagyra a nyirokcsomók és ettől összekuszálódtak a belei. És elkezdtek betüremkedni… Mondták két lehetőség van. Az első hogy uh közben nyomnak be végbélen keresztül valami löttyit. Ha ez nem sikerül akkor műtét. Hát mit ne mondjak egyik sem hangzott túl jól. Vissza uh. Mikor megláttam mennyi cső meg egyéb van előkésztve éreztem, hogy határaim végét járom így mondtam apának, hogy kimegyek. De nem lehetett ugyanis beni nagyabból csak engem fogadott el. Így mikor elléptem mellőle rám szóltak, hogy el ne menjek. Így hát bent ragadtam és végignéztem ahogy megkínozzák őt. Asszem 20-30 percig tartott (bár ekkor már elvesztettem az időérzékem) Először állítólag kapott valami kupott , hogy bebódítsa. Szerintem ez nem használt neki. Ismerem és teljesen a tudatánál volt. Borzalmas volt. Kiterítették én fogtam le a kezét a nővérek a lábát. És akkor be egy buzi cső a popijába és nyomták a lét. Közben nézték uh-val, hogy mi történik. Benike pedig ordított. Végül sikerült. Mondták bent kell maradni megfigyelésre, mert ritkán , de előfordul, hogy vissza csúszik és akkor műtét.. Felkerültünk az osztályra ahol újabb megpróbáltatás a branül behelyezés. 4x sikerült ekkor már fél kábult volt ömlött a nyála és már alig bírt sírni. Ekkor vég lett a kínzásnak. Bekerültünk a szobába ahol végre kicsit megnyugodott és végül elaludt. Ekkor már valahol 13 és 14 óra körül volt. Mikor fel kelt nem lett jobb a helyzet ugyanis megmondták, hogy az nap nem ehet és inni is majd csak este. Na hát ezen nagyon sokat sírt. Persze közben állandóan kapta az infúziót ami nagyon zavarta. Küzdöttünk míg 6kor már majd nem kitépte magból így mondták leállítják és ha elalszik vissza. Ekkor el voltunk egy kicsit aztán 19  kor mondta aludni hát mondom jó legyen, mert már én is nagyon fáradt voltam. Elaludt olyan ügyes volt Tök világos volt, mert hogy égtek a lámpák és egy nagy szobába voltunk 8 ágyas. Gondolhatja mindenki mekkora nyüzsi volt, de ő elaludt. Volt hogy néha megriadt akkor nézelődött pár percet, de aztán megint elaludt. Az nap ez a korház volt ügyeletes így hajnal 1 kor volt az utolsó vizit addig nem lehetet az ágyakat elővenni. Amikor végre idejutottunk akkor se tudtunk pihenni, mert volt egy kisfiú akit ha le akartak tenni az ágyba éktelen ordításba kezdet. Az egész osztályt fel keltve. Nagyon sajnáltam őt , de borzalmasan zavaró volt. Később még a dokik is odajöttek a szülőkhöz, hogy a hasa már nem indokolja ezt a fajta sikítást és ez csak hiszti. De nem lehetett rá hatni. A szülei 24 órát járkáltak vele és amint az ágyhoz értek mint akit nyúznak úgy ordított! Szóval nem volt könnyű mellette… Kedden reggel kontrol uh-ra mentünk megint maradt az éhgyomor. Amit már nagyon nehezen viselt. De ki ne viselte volna nehezen. Vasárnap óta nem evett. Az uh hála  a jó istennek jó lett így mondták nem kell műteni. Mikor felmentünk megengedték, hogy igyon. Aztán nem tudom mi lett mert apa bejött és leváltott 3 órára. Ekkor nagyimnál sikerült aludnom 1 órát ami nagyon sokat jelentett. Mire vissza értem kapott egy kis ebédet, de az is mondták mást nem ehet csak ropi keksz. De ennek nagyon nagyon örült. Úgy tolta be mint egy éhező J ekkor már jobban volt bár bágyadt volt sokat feküdt, de ő vele lehetett bírni. Szépen autózót, hallgatta a mesét (volt hogy 3 órát olvastam egybe…..) Aztán sétálgattunk is néztük a villamosokat, repülőket, buszokat. Nagyon lassan ment az idő.  (De közbe azon gondolkoztam, hogy mennyire nem is rossz az én benim és hogy annyira csak nem vagyunk szar szülök. Hiszen tudtuk azt, hogy hogyan/ mivel lehet lekötni. Mivel lehet hatni rá és hogyan tudjuk megnyugtatni. Arra jöttem, rá , hogy nagyon jól ismerjük őt és ez nagyon jó érzés volt. ) Ha valaki evett valamit a szobában akkor nehéz volt, mert akkor bízza sírás volt, hogy ő is.. kedden éjjel sikerült 3,5 órát aludni. Így 3 nap alatt összejött 6,5 óra. Én olyan fáradt voltam már szerdára , hogy azt kimondani nem lehet. Reggel kapott egy zsömlét amitől nagyon boldog volt. Vére megmondták hazajöhetünk. DE érdekes nem örültem neki annyira, mert féltem. Nagyon beteg volt és nagyon rosszul nézett ki. Elmondták azt is, hogy mikor kell vissza menni, hogy nagyon brutál kőkemény diétát kell tartani, mert a vissza esik akkor műteni kell és, hogy 1 hétig még fen áll a veszély, hogy baj lehet. ( a brutál diéta tényleg az. Nem ehet húst, gyümölcsö, zöldséget, semmilyen tejterméket semmi olajos, zsíros, puffasztós) És még azt is mondták, hogy 10ből 2 gyereknél újra előfordulhat ilyen. És úgy jöttem haza, hogy feri éjjeles volt. Nagyon aggasztott. Féltem egyedül lenni és már este 19kor olyan összefüggéstelenül beszéltem, hogy nem tudtam, hogy birok ki még 1 órát. Végül lefeküdtünk és nagyon nagyot aludtunk. Egy éjjelen túl vagyok. Remélem már csak jobb lesz.

Azóta is nagyon komás vagyok úgy látszik még kell egy pár nap amíg össze tudom magam szedni.

A korházról még annyit, hogy nagyon rendesek voltak. Mind az orvosok mind a nővérek. Bármit kérhetem mindenben készségesen segítettek. A gyerekekkel iszonyú kedvesek voltak és látszott a szakértelem. Valószínű az is elviselhetőbbé tette az ott létünket, hogy nagyon jó anya társakkal voltam együtt. Segítettük egymást mindenben ha valaki kiborult akkor leküldtük mi meg foglalkoztunk a gyerekkel. Vittük egymásnak a kávét és mikor volt egy perc nyugi még beszélgetni is tudtunk. Szóval ha valamikor szükségem lesz ellátásra ide szeretnék menni. Komolyan le a kalappal előttük. Emberek tudnak maradni amellett amilyen tempóban élnek. Köszönöm nekik.

És köszönöm Apának, hogy rohangált köztem, koli és a munkahely között. A türelmet és a szeretetett amit kapunk tőle.

Továbbá köszönet jár apukámnak aki 1,5 órát dekkolt a korház előtt hogy haza hozhasson bennünket. Nagyon jól esett.

És még egyszer Köszönöm Tesóimnak, hogy túl élték Kolit ez a pár nap alatt! Külön köszönöm Nikinek akire először szakadt rá úgy a koli, hogy sokat voltak egyedül ketten.!!! KÖSZI.

Tovább köszönném az összes fórumos barátnőmnek és minden rokonomnak a támogatást a bátorító/együtt érző sms-et, hívásokat. És köszönöm az sok pozitív energiát és imádságot.

És még egy valakinek nagyon köszönöm, hogy meghallgatta az érthetetlen zokogásom és akinek kisírhattam magam aki előtt nem kellet erősnek lennem Gabikám köszönöm!

Benus ma jobban van- bár bágyadt és iszonyú hasmenése van. Amire azt mondták, hogy jó, mert ürül ennek az egésznek az okozója. Szegénykémet nem lehet jól lakatni, mert állandóan éhes. De ma már sokat mosolygott és játszott is J Még nagyon sokat alszik Látszik, hogy eléggé megviselt ez az egész.

2011-07-21