Korház!

Az egész múlt héten szerdán kezdődött. A boltban nem volt 1,5 tej csak 2,8 gondoltam hozzunk mi baj lehet. Megitták és beninek elkezdett menni a hasa. Aztán kolinak is, de nem volt vészes. Ekkor még annak tudtam be, hogy túl erős nekik. Aztán beninek még volt 2 napig hasmenése és hétvégre elmúlt. Gondoltam oké túl vagyunk rajta. Erre vasárnap délután 4 kor beni elkezdett sírni és kiabálni, hogy fáj és fogta a hasát. Aztán elmúlt és játszott tovább mintha mi se történt volna. Aztán 1 óra múlva megint. Ekkor adtam neki fájdalom csillapítót és 9ig nem volt semmit. 9 kor megint kezdte. Aztán letettem aludni. Ekkor már hívtam az ügyeletet hogy ha éjjel is így marad akkor mit adjak neki. Azt mondták van egy hasmenős vírus biztosan csak csikar a hasa és, hogy csak normaflort meg nurot adjak neki. 11 kor már hányt egyet. Megint beszéltem ügyelettel azt mondták nincs semmi baj mondván 1 hányás semmiség kapjon hideg vizet és nyissak ablakot nála. Azt mondták ha nagyon rá kezd a hányásra akkor vigyem le. Ekkor elkezdtek ritkulni a felsírások és 3kor elaludt. Reggel 5:30ig (én kb 2 órát aludtam) Ekkor fel kelt. Öklendezett, de hányni nem tudott viszont kezdődött megint a fáj és sírás - sikítás. Ekkor felöltöztettem és elmentünk az ügyeletre. Azt mondta a nő valszeg vírus és hogy diétáztassam. De hozzá tette, hogy nagyon védi a jobb oldalát vigyem el sebészhez ha gondolom. Nehogy vakbél legyen… Végül döntöttem és mentünk sebészhez. Itt megragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem tesóimnak a segítséget. Ugyanis szegény apa éjszakás volt. Így Niki vigyázott Kolira . Adri meg elvitt minket itt érden az sztk-ba a sebészetre. Itt általános sebészet van. A doki azt mondta nem mond semmit menjünk egy vérvételre és , hogy készüljek rá korházba kell menni. Meg lett a labor ami nem lett rossz, de beni már rosszabbul volt így megkérdezték, hová akarok menni jános vagy bethesda? Mivel sok jót hallottam a bethesdáról így ezt választottam. Beértünk beni már készen volt ugyanis nem ihatott és nem ehetett. Nekem is elegem volt már mert úgy éreztem bénáznak a dokik és hogy fölöslegesen hurcoljuk meg benust. Megvizsgálni alig bírták mert üvöltött. Elküldtek uh-ra, Ahol nézte a doki és ahogy haladt felfelé a géppel beni egyre jobban sírt. Mire kérdeztem mi van ott és mondták mindjárt mondják. De tudjátok itt jött az az érzés, hogy valami nem stimmelt. Nagyon nézte a doki és csóválta a fejét. Végül elmondta, hogy beninek bél össze csúszása van. Na ekkor úgy éreztem, hogy kihúzták alólam a talajt. Fel se fogtam amit a doki mondott.. Átküldtek egy másik szobába ahol egy doktornővel tudtam értelmesen beszélni és elmondta, hogy ez Benus korosztályának a betegsége. Ez egy sima hasmenős vírus miatt keletkezett. Megnőttek nagyra a nyirokcsomók és ettől összekuszálódtak a belei. És elkezdtek betüremkedni… Mondták két lehetőség van. Az első hogy uh közben nyomnak be végbélen keresztül valami löttyit. Ha ez nem sikerül akkor műtét. Hát mit ne mondjak egyik sem hangzott túl jól. Vissza uh. Mikor megláttam mennyi cső meg egyéb van előkésztve éreztem, hogy határaim végét járom így mondtam apának, hogy kimegyek. De nem lehetett ugyanis beni nagyabból csak engem fogadott el. Így mikor elléptem mellőle rám szóltak, hogy el ne menjek. Így hát bent ragadtam és végignéztem ahogy megkínozzák őt. Asszem 20-30 percig tartott (bár ekkor már elvesztettem az időérzékem) Először állítólag kapott valami kupott , hogy bebódítsa. Szerintem ez nem használt neki. Ismerem és teljesen a tudatánál volt. Borzalmas volt. Kiterítették én fogtam le a kezét a nővérek a lábát. És akkor be egy buzi cső a popijába és nyomták a lét. Közben nézték uh-val, hogy mi történik. Benike pedig ordított. Végül sikerült. Mondták bent kell maradni megfigyelésre, mert ritkán , de előfordul, hogy vissza csúszik és akkor műtét.. Felkerültünk az osztályra ahol újabb megpróbáltatás a branül behelyezés. 4x sikerült ekkor már fél kábult volt ömlött a nyála és már alig bírt sírni. Ekkor vég lett a kínzásnak. Bekerültünk a szobába ahol végre kicsit megnyugodott és végül elaludt. Ekkor már valahol 13 és 14 óra körül volt. Mikor fel kelt nem lett jobb a helyzet ugyanis megmondták, hogy az nap nem ehet és inni is majd csak este. Na hát ezen nagyon sokat sírt. Persze közben állandóan kapta az infúziót ami nagyon zavarta. Küzdöttünk míg 6kor már majd nem kitépte magból így mondták leállítják és ha elalszik vissza. Ekkor el voltunk egy kicsit aztán 19  kor mondta aludni hát mondom jó legyen, mert már én is nagyon fáradt voltam. Elaludt olyan ügyes volt Tök világos volt, mert hogy égtek a lámpák és egy nagy szobába voltunk 8 ágyas. Gondolhatja mindenki mekkora nyüzsi volt, de ő elaludt. Volt hogy néha megriadt akkor nézelődött pár percet, de aztán megint elaludt. Az nap ez a korház volt ügyeletes így hajnal 1 kor volt az utolsó vizit addig nem lehetet az ágyakat elővenni. Amikor végre idejutottunk akkor se tudtunk pihenni, mert volt egy kisfiú akit ha le akartak tenni az ágyba éktelen ordításba kezdet. Az egész osztályt fel keltve. Nagyon sajnáltam őt , de borzalmasan zavaró volt. Később még a dokik is odajöttek a szülőkhöz, hogy a hasa már nem indokolja ezt a fajta sikítást és ez csak hiszti. De nem lehetett rá hatni. A szülei 24 órát járkáltak vele és amint az ágyhoz értek mint akit nyúznak úgy ordított! Szóval nem volt könnyű mellette… Kedden reggel kontrol uh-ra mentünk megint maradt az éhgyomor. Amit már nagyon nehezen viselt. De ki ne viselte volna nehezen. Vasárnap óta nem evett. Az uh hála  a jó istennek jó lett így mondták nem kell műteni. Mikor felmentünk megengedték, hogy igyon. Aztán nem tudom mi lett mert apa bejött és leváltott 3 órára. Ekkor nagyimnál sikerült aludnom 1 órát ami nagyon sokat jelentett. Mire vissza értem kapott egy kis ebédet, de az is mondták mást nem ehet csak ropi keksz. De ennek nagyon nagyon örült. Úgy tolta be mint egy éhező J ekkor már jobban volt bár bágyadt volt sokat feküdt, de ő vele lehetett bírni. Szépen autózót, hallgatta a mesét (volt hogy 3 órát olvastam egybe…..) Aztán sétálgattunk is néztük a villamosokat, repülőket, buszokat. Nagyon lassan ment az idő.  (De közbe azon gondolkoztam, hogy mennyire nem is rossz az én benim és hogy annyira csak nem vagyunk szar szülök. Hiszen tudtuk azt, hogy hogyan/ mivel lehet lekötni. Mivel lehet hatni rá és hogyan tudjuk megnyugtatni. Arra jöttem, rá , hogy nagyon jól ismerjük őt és ez nagyon jó érzés volt. ) Ha valaki evett valamit a szobában akkor nehéz volt, mert akkor bízza sírás volt, hogy ő is.. kedden éjjel sikerült 3,5 órát aludni. Így 3 nap alatt összejött 6,5 óra. Én olyan fáradt voltam már szerdára , hogy azt kimondani nem lehet. Reggel kapott egy zsömlét amitől nagyon boldog volt. Vére megmondták hazajöhetünk. DE érdekes nem örültem neki annyira, mert féltem. Nagyon beteg volt és nagyon rosszul nézett ki. Elmondták azt is, hogy mikor kell vissza menni, hogy nagyon brutál kőkemény diétát kell tartani, mert a vissza esik akkor műteni kell és, hogy 1 hétig még fen áll a veszély, hogy baj lehet. ( a brutál diéta tényleg az. Nem ehet húst, gyümölcsö, zöldséget, semmilyen tejterméket semmi olajos, zsíros, puffasztós) És még azt is mondták, hogy 10ből 2 gyereknél újra előfordulhat ilyen. És úgy jöttem haza, hogy feri éjjeles volt. Nagyon aggasztott. Féltem egyedül lenni és már este 19kor olyan összefüggéstelenül beszéltem, hogy nem tudtam, hogy birok ki még 1 órát. Végül lefeküdtünk és nagyon nagyot aludtunk. Egy éjjelen túl vagyok. Remélem már csak jobb lesz.

Azóta is nagyon komás vagyok úgy látszik még kell egy pár nap amíg össze tudom magam szedni.

A korházról még annyit, hogy nagyon rendesek voltak. Mind az orvosok mind a nővérek. Bármit kérhetem mindenben készségesen segítettek. A gyerekekkel iszonyú kedvesek voltak és látszott a szakértelem. Valószínű az is elviselhetőbbé tette az ott létünket, hogy nagyon jó anya társakkal voltam együtt. Segítettük egymást mindenben ha valaki kiborult akkor leküldtük mi meg foglalkoztunk a gyerekkel. Vittük egymásnak a kávét és mikor volt egy perc nyugi még beszélgetni is tudtunk. Szóval ha valamikor szükségem lesz ellátásra ide szeretnék menni. Komolyan le a kalappal előttük. Emberek tudnak maradni amellett amilyen tempóban élnek. Köszönöm nekik.

És köszönöm Apának, hogy rohangált köztem, koli és a munkahely között. A türelmet és a szeretetett amit kapunk tőle.

Továbbá köszönet jár apukámnak aki 1,5 órát dekkolt a korház előtt hogy haza hozhasson bennünket. Nagyon jól esett.

És még egyszer Köszönöm Tesóimnak, hogy túl élték Kolit ez a pár nap alatt! Külön köszönöm Nikinek akire először szakadt rá úgy a koli, hogy sokat voltak egyedül ketten.!!! KÖSZI.

Tovább köszönném az összes fórumos barátnőmnek és minden rokonomnak a támogatást a bátorító/együtt érző sms-et, hívásokat. És köszönöm az sok pozitív energiát és imádságot.

És még egy valakinek nagyon köszönöm, hogy meghallgatta az érthetetlen zokogásom és akinek kisírhattam magam aki előtt nem kellet erősnek lennem Gabikám köszönöm!

Benus ma jobban van- bár bágyadt és iszonyú hasmenése van. Amire azt mondták, hogy jó, mert ürül ennek az egésznek az okozója. Szegénykémet nem lehet jól lakatni, mert állandóan éhes. De ma már sokat mosolygott és játszott is J Még nagyon sokat alszik Látszik, hogy eléggé megviselt ez az egész.

2011-07-21