Az első és talán a legfontosabb az elmúlt időszakból, hogy Adri túl van a műtéten. Elég nagy műtét volt, de Adri hősként bírta/bírja. Persze vannak jobb és rosszabb napok. Mikor könnyebben hol nehezebben megy. De megyünk hozzá minden nap és én úgy látom, hogy most jól van. Még vannak kisebb technikai problémák és rendezkedünk , hogy hogy a legjobb neki. Azért azt el kell mondanom, hogy ennél kiszolgáltatottabb helyzetet nehezen tud az ember elképzelni. Csak a fejét, kezeit mozgatja, de mint említettem egész jól megy Neki. Már túl van az 1 héten. Még 5 hét hason…

Koli!

Édes kisfiú J Bár már néha olyan nagyos dolgai vannak, hogy nem igaz. Péntek reggel mikor Adrit műtötték mondtam kolinak. Este elém ált és megkérdezte, hogy „anya megműtötték Adrit? Mondom: igen. És, hogy van? Nagyon fájt Neki?” Miután lezajlott ez a párbeszéd közölte, hogy akkor csináljak egy foto Róla meg a beniről és küldjük el Adrinak, hogy jobban érezze magát. ( a fenti képről van szó) Szerintem ez azért egy 4 éves gyerektől nem rossz. És nagyon jó látni, hogy azt a szertettet és kötödést amit én közvetítek feléjük az ennyire fog is rájuk. Ezen kívül mostanában nagyon élvezi a szabadságot. Hogy ez miben nyilvánul meg? Abban, hogy mondjuk anyum haza, hozza oviból, és akkor mondja, hogy”Mama engem nem kell bekísérni, be tudok menni.” Vagy hogy apa, ahogy itthon volt a héten mindig előre mentem a kocsihoz és ő egyedül jött utánam J Imád kirakózni és minden érdekli. Bár asszem kicsit ellustult. Bent el van, de kint nagyon szenved, de nem baj mindjárt itt a tavasz és újra hozzá szokik J

Beni!

Sajnos megint beteg. És a héten nem is kaptunk túl jó híreket. L Elvittük a fülészünkhöz (Ő az egyetlen orvos akiben még bízzunk. Mindent tud róla. Emlékszik, hogy 1 éve milyen gázos volt a műtét stb-)Kiderült megint középfülgyulladása van. Persze antibiot kell… De a rosszabb, hogy mondta akkora nagy a garatmandulája, hogy majdnem összeér. És, hogy probáljuk meg nyárig húzni, de lehet akkor megint műtét. Mondta emiatt simán, lehet a nem evés a sok köhögés stb stb., Nagyon elszomorodtam, mert nem értem ezt az egészet és sajnálom őt. Egyébként egy tündér. Iszonyú dolgokat beszél már tőmondatokat is. Érti minden kérdésünk, és szépen válaszol, rájuk vagy megcsinálja, amit éppen kérek.. Nagyon szereti a mesekönyveket nézegetni, mondja az állatokat. Rengeteg érzelem van benne. Ma este koli pl hisztiből földhöz csapta magát és sírt. Erre beni ment és mondja „koli koli simi simi puszi puszi” és persze simizte,puszilta J szóval egy cuki pofa.

Én néha estére hulla vagyok. Gondolatimat továbbra is a munkába visszamenetel és a szakma/képzés tölti ki. Sokra nem haladok a dolgokkal…

Viszont volt drága Hugim szülinapja és készítettem Neki tortát. Aztán apával kinéztük, hogy hogyan is kell fondantot csinálni. Megcsináltuk és jól sikerült. A rózsa apa műve persze az a szebb J A pillangó az enyém. Azért készült, mert hugi imádja őket J

 Ilyen:

A „Nagy” egészségügy…..

Új fent felháborító!!! Bár már nem is értem, hogy mért lepődtem meg....

Szóval tegnap bementem Adrihoz a korházba. Mondja lehet még se műtik pénteken, mert szóltak a dokiknak, hogy nincs elég vér és csak sürgősségi műtétet lehet csinálni. Mondták Adrinak ha esetleg lenne ismerős aki adna akkor mehetne a dolog. Adri hozzá tette, hogy ő már nem foglalkozik vele. Mondtam Neki, hogy de hogy nem. Gyorsan felhívtuk a vérellátót. Mondták, hogy ha ma mennek (szerdán) akkor péntekig megkapja. Közben jött az ápoló aki elmondta, hogy igazából nem is biztos, hogy az övékét kapja, de ha a neve mellett ott van 3 egység vér akkor megcsinálják, mert pótolva van amit elvesznek. Hívtam gyorsan Apát. Természetesen szó nélkül indult is a vérellátóba. Aztán Adri is írt volt kollegáinak, de persze peches voltunk, mert ők most voltak vért adni. Eszembe jutott a sógorom hívtam is. Kiderült ő már nem tud, de vissza hívott kb 10 perc múlva, hogy másik sógorom tud és , hogy mennek adni. Innen is NAGYON KÖSZÖNÖM!!!. NA hívom apát mondja, hogy elég körülményesek, de halad. Kitöltött egy rakat papírt is megy. Következő beszélgetésnél mondja, hogy leállították, mert „túl sűrű” a vére. Szegény teljesen kiakadt hiszen évekig véradó volt és sosem volt gond. Hiába kérte, őket, hogy próbálják meg a másik kezét a válasz az volt, hogy nem, mert egy ember csak egy tű…???!!! Alig hittem el mikor mesélte. Hát kérdezem én ha akkor szar a helyzet, hogy tervezett műtétet nem tudnak csinálni akkor mi az, hogy nem próbálják meg még egyszer. Ott van egy egészséges ember aki vért akar adni az állítólagos nagy hiány közepén és erre közlik, hogy nem???!!!!  Mondta a férjem vissza jön holnap reggel. Persze erre is jött a nem nem, mert ha adott akkor 3 hónapig nem lehet. De hát nem adott, mert nem jött össze akkor mért nem próbálhatja  meg?! És itt nincs vége. Sógoromék oda értek. Egyiküknél nem az a taj kártya volt amit ők szerettek volna így elutasították. Ez megint mi? Ott állnak emberek azzal, hogy vért akarnak adni és egyszerűen Nem Nem és Nem. Így tehát tartottunk 1 egység vérnél és három kell… Apának volt egy kollegája aki felajánlotta segít. Apa hívta is. Ma reggel volt annyira rendes, hogy elment (Neki is nagyon köszönöm). De apa 10-kor hívott, hogy ő vele is kötözködnek, hogy mennyen enni stb stb. De végül Tőle meglett. Hát mi így 2 egységet hoztunk össze és ha jól tudom akadt még valaki aki ad.

De egyszerűen nem értem és komolyan felháborítónak tartom ezt az egészet. Van egy helyzet, hogy kevés a vér ezt én megértem, de hogy oda megy 4 ember és ebből 2 nem jó ilyen olyan kifogásokkal ez számomra hihetetlen. És tudom, hogy vannak szabályok és hogy komolyan kell venni, de az , hogy még egyszer nem szúrják meg??!!! Mikor előtte nem is sikerült….Nem értem.. Az ápoló tegnap viccesen megjegyezte, hogy sok önző ember él Magyarországon. (mert hogy nem adnak vért) Hát ezek után megértek mindenkit. Sírnak, hogy nincs elég és akkor aki oda megy azt ízekre szedik és még kötözködnek és minden féle mondva csinált ok miatt nem veszik le. Megértek így hát mindenkit aki azt mondja, hogy ezt a procedúrát nem vállalja fel……

Még annyit, hogy ez a karolina úti vérellátóban volt. Apa már adott az arany jános utcában és kihelyezett helyeken. Pl munkahelyen mikor jöttek vért venni. Nagyon hálásak és segítőkészek voltak. Megköszönték és mindent meg tettek azért, hogy abból "vér" legyen....  ÉS a furcsa az, hogy azokban az időkben Apa máskép élt mint most. Nem sportolt nem evett és nem ivott rendesen. ha ivott is csak kávét: Ennek hál istennek vége, de ezért hihetetlen, hogy tegnap nem jött össze.

Elkeseredettség, Csalódás!

Mindennek előtt szeretném leírni, hogy attól függetlenül amit most írni fogok nagyon szeretem a férjemet és imádom a fiúkat.

Hogy mi is vezetett odáig, hogy mind azt leírjam, ami bennem van. Hát onnan, hogy beni ma megint nem evett semmit L

Beni!

Szóval karácsony óta nem eszik rendesen. Vagyis inkább sehogy. Ezt úgy kell érteni, hogy főtételt amiben hús van azt egyáltalán nem. Kenyeret, kiflit csak ha üres ha már meg vajazom kirázza a hideg és elkezd öklendezni L Szóval egy napja. Reggel megissza a tejcit aztán délelőtt elvegetál egy fél üres kiflivel. Ebéd. Az vagy vagy. Ha húsos akkor nem eszik ha nem az akkor talán. Persze mindenki mondhatná, hogy örüljek amiért nem húson él. Az a baj, hogy máson se. Nem eszik főzeléket , gyümölcsöt, zöldséget semmit. Uzsira szokott kapni egy gyümölcsös jogit aztán ha ebédelt akkor kap egy rudit. Ha nem akkor nem. Ezek után a vacsi megint lutri. Ha az nap olyan volt az ebéd akkor azt kap ha nem akkor eszi az üres kenyeret. Mellette szedi  a multivitamint és csak teát iszik. Nem merem csak a vizet, mert abból nagyon kevés megy le egy nap fél pohár és félek, hogy kiszárad. Édességet nem kap sütit se. Kész röhej, mert már úgy megyünk a nagyszülőkhöz, hogy előre telefonálunk rakjanak el mindent és nem adhatnak neki semmit. Ez így megy 2 hete. Minden okos azt mondta pár nap után betörik és újra enni fog hát a ló cart. És a legfájóbb, hogy nézi ahogyan eszünk. Látszik, hogy enne és még sem. Tök sokszor hallom azt is, hogy korog  a hasa. Most már egyre többet vagyunk kint is. Délelőtt is igyekszem kivinni és délután is. Gondoltam a levegő megoldja, de semmi….

És az én agyamban pedig az jár hol rontottam el???? Én vagyok az oka??? Mit tettem rosszul?? És egyre másra előjön a régi gyerekorvos mondata a fejembe aki azt mondta: „anyuka ez a maga hibája, mert stresszel…” Egyébként ez volt az amiért otthagytam őt. De ha kolinál is megtörtént ez és most beninél is akkor lehet tényleg az én hibám?! HA igen akkor szívem szerint elásnám magam a föld alá. De mutasson nekem valaki olyan anyát aki nem aggódik azon ha a gyerekének az egésznapi étkezés egy fél kifli és maximum egy gyümölcsös joghurt… Anyaként nem kéne ezen aggódnom? Mikor üres hassal fekszik le? –mikor bágyadt, kedvtelen és rossz kedvű? Nem értem én ezt…

És innen indult a teljes kiborulás, és hogy úgy érzem nem bírok harcolni tovább mindenért. Rossz szó lenne, hogy elfáradtam, mert ez így nem igaz. Az éjszakák nyugodtan telnek és sokszor délután is jut idő sziesztázni, tehát nem fizikai fáradtság ez. Inkább idegi kimerültségnek nevezném és a dolgok nem sokat lendítenek rajta. Kolira panaszkodtak az oviban, hogy egyszer csúnyán megrángatta egyik tárását. Aztán tegnap az egyik szülő elkapott és azt mondta, hogy koli a fia állítása szerint lökdöste… Ezek eleve nem esnek túl jól. De mellette, úgy érzem nem fogad szót és nem tisztel elégé….. L Nagyon csúnyán beszélt ma velem és ráadásul vissza beszél és 10ből 8x nemmel kezdődik. Az idősebb korosztály ilyenkor szokta mondani hogy az én hibám, mert egy jól irányzott pofonnal tudná hol a helye. Lehet , de nem vagyok ennek a híve. ÉS nem mondom , hogy soha nem ütöm meg, de egy tény előbb kiabálok mint ütöm…. Lehet ez se jó sőt biztosan, de nekem még mindig jobb. Én ezt választottam. Tudom, hogy nagyon szeret és én is őt, de nagyon nehezen értünk szót … Ez se lendíti előre a problémámat sőt ez is elgondolkodtat azon, hogy ennyire rosszul megy nekem ez a „szerep” ?? És persze még itt marad gondolkodásnak Apa és én. Egyszer egy okos /bölcs ember (apukám) még a kezdett kezdetén azt mondta nekem nem minden a pénz. Nagyon emlékszem erre a mondatára. Esküvőnk utáni napon volt mikor számoltuk mennyi is a „hozomány” Így szól: „Gyerekek! Nem minden a pénz! Nem szabad, hogy a boldogságotokba ez beszivárogjon és ez legyen az első” Hát ez mostanában nagyon sokat eszembe jut. Azt hiszem sikerült átlépnünk azt a korlátot ami volt és sajnos első lett a pénz L Persze tudom én hogy kell a pénz meg érzem is. Hiszen mikor könnyebben meg tudok valamit venni amit régen nem akkor mindig nagyon örülök, de azért mikor apát 7 napig napi 2 órát látjuk hát az igen kevés. ÉS mért éjjelezik, hogy legyen pénz. Mért kell vissza mennem dolgozni, hogy még több pénz legyen. Nem utálom a munkát csak épp szeretem azt is amit csinálok. Így nagyjából az az ábra, hogy mégis minden a pénz. ÉS kettönkre semmi idő nem jut. Tudom én, hogy szeret meg azt is ,hogy én is őt, de néha ez igen kevésnek érződik. Szeretném érezni/éreztetni a szeretett/ szerelmet. De hogy mikor azt nem tudom..  Azt tudom, hogy fényévekre kerültünk egymástól és hogy borzalmasan hiányzik. Nem tudom vajon ebből az örült malom kerékből vajon van-e visszaút és, hogy mi megtudjuk-e találni a megfelelő irányt a közös életünkhöz?! Vissza a boldogsághoz?! A legnagyobb baj, hogy apa félre is értelmez. Tegnap az mondtam, hogy boldogtalan vagyok. Erre a válasz: az baj, mert ezt az egészet akartad.” Igen ez így van csak, hogy én nem a fiúkra és a házra gondoltam. Hanem arra, hogy kettőnk miatt vagyok szomorú/boldogtalan.

Végül szeretném leírni, hogy tudom, hogy egy ilyen világban élünk azt is , hogy én választottam ezt a jövőt magamnak. És soha egy percig nem bánom és nem csinálnám másképp, de az egésznek az alap pillére nagyon hiányzik a szerelem és a meghittség.

Az elmúlt 6 hónapban én úgy érzem nagyon sokat tudtam meg magamról a hibáimról az életemről és úgy gondolom nagyon sokat is tettem azért, hogy változzak és hogy jobb lehessek. (Köszönöm Mia!!!) Nem járok még az út végén és még bőven van min változtatni magamon. Nagyon hosszú út áll még előttem, de már annyira jó lenne egy kicsit megállni levegőt venni és boldognak lenni. Sokat fogok még változni és tenni az életünkért csak azt kívánom legyen ennek az egésznek értelme is.

Nos asszem ez minden ami nyomta a lelkemet. Sajnos nincs olyan bizalmas barátnőm akivel ezt jól kitárgyalhattam volna  így leírtam. De jól esett egy picit jobb…..

Beni változik

Pénteken kora délután Nálunk volt kis keresztlányunk. Aki egy tündér. Bár szegény kicsit álmosan érkezett így volt egy kis sírás, de mikor fel kelt Benus mintha minden véget ért volna. Onnantól kezdve le voltam ejtve. J Egy percre se akart feljönni a kezembe. Hangosan sikongatott, magyarázott beninek. Láthatóan nagyon jól érezte magát. Aztán kezdődött a kergetőzés J beni elkezdett mászni utána meg Bogi. ÉS közben iszonyú jó ízűen röhögcséltek. De hogy ebből Nekem még mi volt a „tanulság”.? Az, hogy Beni szépen „lágyul” Egy percig eszébe nem jutott, hogy bántsa Bogicát . Simogatta, puszilgatta és minden játékát kipakolta neki. Ha valamit kért Bogi akkor rögtön adta is oda. Ez számomra nagyon jó érzés. Nem csinált jelenetet és nem féltékenykedet .(pedig ettől kicsit azért tartottam), de semmi. Nyilván hozzá tartozik, hogy már ismeri Bogit meg , hogy a kislány is kommunikált vele. De akkor is nagyon büszke vagyok rá.  J

Thomas-os előadás

A nagy ijedségre való tekintettel úgy döntöttünk Apával elvisszük a fiúkat a Thomas-os előadásra. Már korábban is fontolgattam, de mindig eltereltem róla magam. Mondván nem élveznék.

Nos elmentünk. Fel készültünk arra, hogy lehet „menekülni kell” így szélre vettünk jegyet . Hamar értünk így a megelőző várakozás hosszúra nyúlt. Jó helyünk volt és a gyerekek kaptak kis emelőt így jobban láttak. Végre elkezdődött. Számomra nagy meglepődés volt, mert a sport arénában volt és egy elégé kicsi színpadon. A gyerekek tátott szájjal nézték. Őket lenyűgözte és mind a ketten végig ülték a 2X35 percet. Ez számunkra nagy öröm és tanulság volt, hogy már ilyen „nagyok” a fiúk. Mondjuk az egész darab inkább musical-es volt mint sem a mozdonyokról szólt. Így mikor nem voltak ott a mozdonyok nagyon izgultam, hogy beni meg ne unja, de hál istenek végszóra mindig begördült egy vonat. Szóval igazából felnőtt szemmel nagyon nem volt jó (finoman fogalmazva), de a gyerekek csillogó szeme kárpótolt minket. J

Koli másnap megkérdezte az ovo nénit, hogy ő is volt –e a szüleivel meg a tesójával? ! J Ez nála azt jelenti (mármint, hogy mesél róla), hogy nagyon tetszett neki. Tőlem is kérdezte, hogy ügye megyünk holnap is J Benike másnap (hétfőn) semmi mással nem játszott csak a mozdonyokkal. Szóval sikerült Nekik nagy örömöt szerezni. Ennek nagyon örülök .

Hihetetlen...

Ma valami olyan történt velem és a fiúkkal ami ha nem velem történik el sem hiszem ….

Elmentünk auchanba bevásárolni. Minden jól ment fiúk rendesek voltak kibírták a vásárlást. Boldogan nyugtáztam, hogy beni is tud már szívószálast inni. Nagyon boldog volt, hogy ő is olyat kap mint koli. Mikor végeztünk elindultunk kifelé. Beni a kocsiban ült koli pedig a bal oldalamon fogta a kezemet. Elértünk a zebrához elment 5 autó ezután elindultunk és egyszer csak ott termet egy autó… Ordibáltak a hátam mögött, hogy nem áll meg. .. nem tudom, hogy volt annyi lélekjelenlétem, de elrántottam a kolit meg magamat és a benit aki a kocsiban ült is hátra rántottam. Így a bevásárlókocsi elejét kapta telibe a kocsi. Behorbadt a kocsiról lejött a festék… De az a középkorú ember még csak ki se szállt a kocsiból és elkezdett óbégatni velem, hogy mi a ku… anyámért nem figyelek. Engem úgy elöntött az ideg, hogy mondtam neki mindent ami kifért a számon. Hátulról ordítottak vele az emberek, hogy mit csinált és két kisgyerek meg egy asszony… De ez a szemét alak (elnézést, de még mindig nehezen türtőztetem magam) még csak azt se kérdezte meg hogy jól vagyunk-e. Aztán elvonult mint aki jól végezte dolgát. Mire elértünk a kocsihoz vettem észre, hogy koli megvan ijedve. Kérdeztem mi a baj, fáj e valami. Erre szegény csak azt mondogatta, hogy baj történt… hazáig szegények meg se mukkantak engem elkezdett rázni a hideg, remegtem mint a kocsonya és a végén már sírtam is nagyon. Az ideg és az, hogy pillanat alatt kolinak baja lehetett volna és az egész szitu… Ez talán életem legrosszabb élménye. Minden lepergett előttem…. És ha nincs a bácsi akkor valószínűleg most nem írogatnék….

Szilveszter, Új év és kívánság….

Apával nagyon készültünk szilveszterre, hogy mért nem tudom. Talán , mert már annyira nem picik a fiúk. Bulit mi nem nagyon tarunk…. Szóval én vettem a fiúknak trombitát, csákót, szerpentint. Sütöttem egy kisebb darab húst, pogácsát volt gyerekpezsi stb. Apa meg elment és vett egy pár darab tűzijátékot. Röhögtünk is magunkon, hogy két gyerek mellett kezdünk el pírozni. Délután már tök szilveszteri hangulatom volt. Elmentünk Anyumékhoz ott voltunk velük egy 1,5 órát koccintottunk és jöttünk haza. De ekkor már 8 óra múlt. Nagyon örültem, mert benus még csak nyűgi se volt. Szétröhögte magát a trombitán. J Amit ő nem fújt de mikor koli fújta nagyon nevetett. A csákót ő hozta, hogy vegyük fel szóval ő élvezte. Koli már nem volt ilyen egyszerű… sajnos. Vajon ,mért?? Nem akarta a csákót felvenni  a trombitán kisebb idegösszeroppanást kapott, mert pár perc után elázott és nem szólt. JA és persze lujzi kutya nagyon be volt rezelve. Haza érvén anyuéktól gondoltuk fellőjük a tűzijátékot, hogy beni is lássa még. Nagy meglepetés ért minket beni ezen is rötyögött és mondta hoppá. J Koli viszont teljesen be volt rezelve nem volt hajlandó kijönni velünk. A fejére dobta még a párnát is… Szóval ez se nyerte el a tetszését. De nem vagyunk hívei az erőszakosságnak így apa abba is hagyta.. Aztán megfürödtek Benike 21:30kor ment aludni Koli meg 22 után. Éjjel volt nagydurrogás és tűzijáték. Koli néha megriadt, de Beni reggelig egy mukk nélkül aludt…

Én 4 év óta először nem aludtam el éjfélig. Mióta Kolival terhes voltam minden évben bealudtam, de idén nem. J Apával koccintottunk aztán lujzi kutyával együtt aludtunk……

Mindig nagyon várom az új évet, de idén valahogy nem  L Élből annyira gyorsan elmentek az ünnepek… És már most tudom, hogy ebben az évben nagyon sok akadályt kell bevennem.

Szeretnék tovább fejlődni és elérni a hőn áhított vágyamat, hogy sokkal nyugodtabb legyek és , hogy tényleg jó anyuka és jó feleség/ társ legyek. Nekem ezek fontosak és bár úgy érzem, hogy az utóbbi fél évben sokat tettem magamért, apáért és a fiúkért még nagyon messze a célom. Szeretnék még egy kicsit fogyni J Bár már csak egy 5 kg kéne. Karácsony előtt ráálltam a mérlegre és 59-et mutatott. Hatalmas élmény volt, mert a 60-at eddig nem bírtam átlépni. Biztos feljött 1-2 kg, de most hogy minden vissza tér a normál kerékvágásba az hamar le is megy…

Szóval amik miatt már most nehéz. Először is Adri tesókámat műtik nagy/komoly műtét lesz nagyon hosszú lábadozással ez már önmagában megalapozza az év elejét (lassan esedékes a dolog LAztán Beni 2 a Koli meg 4 éves lesz. Ez tök  jó , de engem mindig meg ráz milyen nagyok J De a nagyobb trauma, hogy benus szeptembertől bölcsis lesz én meg megyek vissza dolgozni. A bölcsis kérdés eleve nyomaszt, mert beni nagyon ragaszkodó és mert megint át kell esnem az elváláson és ott végérvényesen már nem lesz babánk… L A munka kérdés az is egy nagy talány nem nagyon szeretnék vissza menni a munkahelyemre, de elég nehéz az egész életünket össze egyeztetni és a megfelelő munkát megtalálni. Ráadásul 4,5 éve vagyok itthon… Ezek a a már betervezett dolgok amik már most nyomasztanak.

Aztán csak bízok benne, hogy végre megoldódnak az anyagi gondjaink és kicsit felkönnyülhetünk. Bár ezt csak halkan jegyzem meg, de én határozott fejlődést láttok ezen a téren is. Már nagyon sok mindent „megtehetünk” (apróságokra kell gondolni) amit egy 6 hónappal ezelőtt még nem. Szóval bizakodok…

És egyet szeretnék még nagyon nagyon, hogy több egészségünk legyen, mert ennek eléggé híján állunk. Főként én és benus, de azért asszem az egész családra ráférne…….

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!