Pénteken kora délután Nálunk volt kis keresztlányunk. Aki egy tündér. Bár szegény kicsit álmosan érkezett így volt egy kis sírás, de mikor fel kelt Benus mintha minden véget ért volna. Onnantól kezdve le voltam ejtve. J Egy percre se akart feljönni a kezembe. Hangosan sikongatott, magyarázott beninek. Láthatóan nagyon jól érezte magát. Aztán kezdődött a kergetőzés J beni elkezdett mászni utána meg Bogi. ÉS közben iszonyú jó ízűen röhögcséltek. De hogy ebből Nekem még mi volt a „tanulság”.? Az, hogy Beni szépen „lágyul” Egy percig eszébe nem jutott, hogy bántsa Bogicát . Simogatta, puszilgatta és minden játékát kipakolta neki. Ha valamit kért Bogi akkor rögtön adta is oda. Ez számomra nagyon jó érzés. Nem csinált jelenetet és nem féltékenykedet .(pedig ettől kicsit azért tartottam), de semmi. Nyilván hozzá tartozik, hogy már ismeri Bogit meg , hogy a kislány is kommunikált vele. De akkor is nagyon büszke vagyok rá. J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése