A nagy ijedségre való tekintettel úgy döntöttünk Apával elvisszük a fiúkat a Thomas-os előadásra. Már korábban is fontolgattam, de mindig eltereltem róla magam. Mondván nem élveznék.
Nos elmentünk. Fel készültünk arra, hogy lehet „menekülni kell” így szélre vettünk jegyet . Hamar értünk így a megelőző várakozás hosszúra nyúlt. Jó helyünk volt és a gyerekek kaptak kis emelőt így jobban láttak. Végre elkezdődött. Számomra nagy meglepődés volt, mert a sport arénában volt és egy elégé kicsi színpadon. A gyerekek tátott szájjal nézték. Őket lenyűgözte és mind a ketten végig ülték a 2X35 percet. Ez számunkra nagy öröm és tanulság volt, hogy már ilyen „nagyok” a fiúk. Mondjuk az egész darab inkább musical-es volt mint sem a mozdonyokról szólt. Így mikor nem voltak ott a mozdonyok nagyon izgultam, hogy beni meg ne unja, de hál istenek végszóra mindig begördült egy vonat. Szóval igazából felnőtt szemmel nagyon nem volt jó (finoman fogalmazva), de a gyerekek csillogó szeme kárpótolt minket. J
Koli másnap megkérdezte az ovo nénit, hogy ő is volt –e a szüleivel meg a tesójával? ! J Ez nála azt jelenti (mármint, hogy mesél róla), hogy nagyon tetszett neki. Tőlem is kérdezte, hogy ügye megyünk holnap is J Benike másnap (hétfőn) semmi mással nem játszott csak a mozdonyokkal. Szóval sikerült Nekik nagy örömöt szerezni. Ennek nagyon örülök .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése