Helyzet jelentés...

Koli!

Tegnap vissza mentünk a dnőhöz aki megvizsgálta. Mondta a himlőn túl van, tiszta a tüdeje, füle, torka rendben. Először azt szerette volna, hogy jövő héten végig maradjon. Ezen én kicsit fennakadtam és kérdeztem mért? Mondta, mert a bárányhimlő teljesen legyengíti az immunrendszert és rögtön nagyon beteg lesz. De mondta, hogy lelkem rajta ő ad igazolást csütörtöktől, de készüljek fel beteg lesz és ő szólt. Szóval jó kis lelki terror a szar anyának aki otthon van a kicsivel és nem akarja 3 hétig otthon tartani a gyerekét. És nem azért nem akarom itthon fogni, mert utálom vagy ilyesmi egyszerűen azért mert szeret oviba járni, mert itthon nem bírom úgy elfoglalni mint ők bent és mert nagyon hiányzik neki a gyerektársaság….Mondhatom ez az anyai szívemnek megint csak nem esett túl jól.

Megnyugodtam és elfogadtam, hogy hétközepéig itthon lesz. Erre este haza jövök anyuéktól és lázas lett. 38,6. Én úgy elkezdtem bőgni , hogy az nem igaz. nem értem és persze megint úgy érzem én rontottam el. Apa próbált vigasztalni, de nem sok sikerrel… L

Aztán egész éjjel sírdogált. Reggel még mindig magas láza volt 38.4 és mondja, hogy nem érzi a száját meg hogy folyik a nyála. Ami igaz is volt így hívtam apát, hogy amint haza ér megyek kolival az ügyeletre. Apa mondta munka nap van kérdezzem meg a dokinkat nincs-e bent. Hál istennek bent volt és nem volt nála senki így rögtön bementünk. Persze rögtön mondta, hogy ő szólt….. Valami bakteriális torokgyulladás.+ beürüsödött a váladék és „áll” a torkán. + kezdődnek az afták a szájában…. Ezért volt a nyálcsorgás. Kapott köptetőt+ antibios orrcseppet+ öblögetőt…. Azt mondta talán hétfőre már elmúlik a láz és jobban is lesz. Onnantól meg immunerősítőt kell kapnia!!! Nem mondta, hogy ne menjen csütörtöktől oviba. Gondolom ez is a kegyetlen anyai szívemre van bízva….. Meglátom, hogy lesz ha nem tökély akkor természetesen marad majd. Hát szegényem jól belelépet ebbe a carba és nehezen vergődünk ki belőle.. Annyi még, hogy hívtam az óvó nőt és mondta , hogy a többi gyerek is nagyon keményen elkapta a himlőt és hogy általában 2 hét után jönnek vissza. Kolinak a 2 hét 23-án telik le. Tehát a 24. teljesen reális csak most itt van ez a másik dolog is….

Beni!

Nem merem nagyon leírni se, de mintha hatna neki a multivitamin. Ma reggel kapott kakót és megevett rá 1,5 kiflit aztán evett rudit és ebédelt túros derelyét. Jó hozzá tenném a hivatalos ebéd tejszínes husi volt amit szokás szerint meg se kóstolt és sírva rohant el…. Valamiért a szaftosakat nem eszik meg? Jó lenne tudni miért?! Ő még nem beteg most még jól állja a sarat, de pont ma mondta  dnő, hogy 30-án telik le a 21 nap lappangási idő a kolitól számítva addig még jöhet ki rajta. Persze az ő amúgy is gyenge immunját haza fogja vágni…

Én!

Picit megnyugodtam. Nem tudom a tegnapi kiadós sírás vagy a tény hogy apa már csak 2 éjjelt megy vagy mi, de ma határozottan jobb…. Miután haza értünk felporszívóztam  + felmostam. Aztán beültem a gyerekekhez és meséltem nekik (erre tök rég nem szakítottam időt. Mindig csak nézegetjük a könyveket, de ma olvastam is J) Aztán gyurmáztunk egy nagyot miközben nyuszis mondókákat, dalokat mondtam nekik. Ez nagyon tetszett mind kettőnek. végül 11:30kor megkérdezték nézhetnek-e mesét. Mondtam oké. Megérdemelték. Aztán ebédnél sikerült nem összeomlanom azon, hogy koli csak a tésztát ette a beni sírva szaladt el az asztaltól. Végül mindenki evett egy keveset és maguktól szóltak, hogy mennének aludni. Ez az elmúlt napokhoz képest fény évekkel jobb…..

2011. március 19

Elevenpark!!!

Ma nem bírtam tovább. 9 napja vagyunk „bezárva” a fiúkkal .és már velük se meg magammal se tudtam mit kezdeni. Ráadásul az idő is elromlott így a lakás fogsága maradt. Ami egyenes út volt a tébolyhoz. Így felhívtam dokit mondta Koli már nem fertőzhet. Ezen felbuzdulva délután elmentünk az elevenparkba. 17:30-ra értünk oda és 19kor jöttünk el. J A legnagyobb öröm az volt, hogy benus élvezte. Tavaly még nem igazán, de most aztán mindent kipróbált és nagyokat rötyögött. Csúsztunk a nagy csúszdákon, bújócskáztunk,, trambulin, befeküdtünk a labdák közé. Aztán a labdás lövővel is játszottak. Egy szóval tényleg mindent kipróbált. 1 óra után kész volt. Már állandóan csetlett botlott és mondogatta, hogy elfájadt J Koli is nagyon elemében volt, de meg kell, hogy dicsérjem, mert szót fogadott. Nem volt giga hiszti haza jövetelkor. Na jó egy noddyt ígértünk Neki, de tényleg nem volt gáz. Ráadásul az első 30 percben egyedül voltam a két fiúval és teljesen jól megvoltunk. Így már bármikor egyedül is be merem vállalni. Nem  hiába nőnek J Beni mellett még ott kellet lenni, de Koli már simán elment néha azt se tudtam hol van, de minden rendben volt J Aztán oda ért apa is és koli akkor érezte magát igazán jól. Mert apa „csak” az övé lett J  Felmásztak mindenhová  és rengeteget ugráltak J 19:30ra értem velük haza, de nem volt semmi gond. Szépen elaludtak. Olyan kellemesen fáradtnak tűntek . Csak Apát hiányolták. Sajnos még mindig éjjeles L

Én meg rájöttem, hogy mi volt pozitív koli itthon léte alatt J Eszik és végre normális adagokat. Magához képest még sokat is J És ennek a legjobb jele, hogy normálisan kakil. Ugyanis annyira nem eszik az oviban, hogy csak bogyózni szokott és sokszor mondja is, hogy fáj a hasa. Mióta itthon van nem panaszkodott és rendben megy a wc dolog is. Ma reggel már ő szólt hogy kéri a reggelit. Itthon nem nagyon szokott reggelit enni. Szóval ennek örülök.

Beni!

Sok változás nincs. Bár…. Rakott krumplit csináltam tegnap és megette még ma is J Előtte meg karfiol leves volt diós tésztával azt is meg ette. Szóval 3 napja eszik. Bilit asszem hanyagolnunk kell egy kicsit. Tegnap levetkőztettem és sírva fakadt, hogy nem bili. Koli kihozta neki de onnantól csak rinyált és le se ment az ölemből. Lehet egy két hétig félre tesszük…

Én!

Hát nyugodtabb még mindig nem vagyok. Türelmetlenkedek. De tegnap 10ből 3x sikerült vissza fogni magam. Ma is ….! Feszült vagyok , de még mindig nem értem az okát.. Most holnapra is van program. Vásárlás, Kolit visszem dokihoz vissza. Addig Benu meg anyumnál lesz így egy kicsit könnyebb lesz. Aztán szombaton megyünk dédihez meg Adrihoz délelőtt. Remélem azzal, hogy kimozdulok kibillennek ebből a rossz kedvű állapotból… De tudom, hogy ha Koli mehet hétfőn oviba, apa leteszi az éjjelt akkor fogok tudni megnyugodni…. Minden vissza áll a normál kerékvágásba…

JA és a LEGFONTOSABB!

ADRI!!!!!!!!!!!!!!

Annyira ügyes volt a tesókám, hogy tegnap azt mondták vége a 6 hétnek!!!!! Éljen! Amúgy pénteken járt volna le és úgy gondoltuk majd csak jövő hét hétfőn történik valami. Erre tegnap már 30 percet háton tölthetett. Ma 2x volt a hátán és kiültették 10 percre. Azt mesélte, hogy az egy kicsit nehéz volt, mert nem tudta magát rendesen tartani, de 6 hét hason fekvés után nem csoda. Szóval NAGYON BÜSZKÉK VAGYUNK RÁD ADRI!!!!!!!!

2011.03.17

Nem túl jól….

Nem túl jól….

Ide menekültem L Nem tudom kivel megosztani a problémámat és a fájdalmamat. Az egész ebédkor indult…. Beni immáron 5 napja megint nem eszik meleg ételt. Sokan mondták hagyjam tudja mi kell neki. Nálam ez nem működik. Én ezt az anyai szívemmel és lelkemmel nem bírom elfogadni. Sokan vádolnak azzal is, hogy miattam alakult ki, mert hogy érzi rajtam a stresszt. Lehet, talán igazi is, de nem tudok ellene tenni. Minden nap ugyan az játszódik le. 11:30kor már ül az asztalnál és kiabál ebéd, ebéd. Amint elérakom kezdődik a cirkusz. Ma odáig jutott, hogy ránézet és elment meg se kóstolta azt se tudta mi az egyszerűen elment (pörkölt ,nokival, tejfölel) . Persze kirobbantam és kiakadtam. Apa szokás szerint nem ért. „Megkérdezte mért kiabálok? Attól jobb lesz?” Nem valószínűleg nem, de muszáj kiadnom magamból mert fel fogok robbanni. Nincs más eszközöm.  Aztán persze lenyugodtam és néztem a kisfiút ahogy potyogó könnyekkel totális undorral utasítja el az ételt. Végül apa nem bírta tovább és elvitte aludni. Ekkor már persze a dühömet felváltotta a mérhetetlen szomorúság. És a kérdés.. Mért és Mit rontottam el??? Aztán a felismerés , hogy a legrosszabb fajta anya lettem L Lehet nem cigizek nem iszok és szeretem a fiúkat mégis csapnivaló! Sajnálom a fiukat. A fent említettek közül lehet, hogy egy napi 1 doboz cigit elszívó nő többet ér mint én. Hogy mért gondolom így? Mert türelmetlen vagyok és nagyon sokat kiabálok velük. Sokszor este jut eszembe, hogy semmi értelmeset nem csináltam velük. Jó azért ezt nem úgy kell elképzelni, hogy le se szarom őket meg van, hogy totálisan jól el vannak egyedül/egymással. És persze apa nem hogy segítene a helyzeten szokás szerint ront… Volt egy mondat amit persze kimagyarázott, de hallani nagyon rossz volt még ha nem is úgy értette… Megkérdeztem, hogy mi vagyok egy bejárónő? Válasz „Nem annál is rosszabb….” Mire kikeltem magamból hozzá tette, hogy „mert nem mondhatsz fel. „ Valahol érthető, hogy nem bír megérteni hiszen nem abban él amiben én és nyilván nem szórakozni jár el a munkahelyére, de elmozdul és emberek között van. És míg a munkájára koncentrál addig neki nem kell ezekkel a gondokkal küszködni. Míg nekem csak ez marad egész napra. Ráadásul valamikor kb 5 és fél évvel ezelőtt tettem neki egy ígéretet, hogy meg fogok változni türelmesebb, nyugodtabb leszek és minden álomba illő lesz. Hát gondolom sokszor ő is csak a rémálmot észleli az egészből…..

Állandóan betegek hisztiznek és labilisak. Gondolom ez mind az én félre sikerül nevelésem miatt van. De mit tegyek? Más elveket vallok mint mások és valószínűleg nem jók, de azt se találom feltétlen jónak amit mások csinálnak. Semmi mást nem szerettem volna csak egy boldog családot. Néha viszont az egész rémálommá változik…. Tudom ,mik az én problémáim egy földrengéshez, de nekem ezek súlyos problémák. Sok gond van a szívemmel és a gyomrommal is. Nem kérdés, hogy mért csak mit tegyek? Miből indult ez az egész?? Mért nem tudok megállt parancsolni és sikeresen nevelni őket? Nem tudom nem tudom. És ezek után marad az elkeseredettség és a remény hogy talán azért egy picit szeretnek engem is, mert én nagyon őket csak nem sülnek jól el a dolgok. És persze tőlük nem elvárható hogy megértsék….

Kiültem a teraszara egy kicsit. És mellém állt egy társ…. Érdekes a mindig szófogadatlan lujzi (kutyus) megérzi mikor baj van.  Leült mellém és semmit nem csinált csak ráhajtottam a fejem és hagyta, tartotta a fejem és hagyta hogy áztassam a bundáját a sírásommal. Nem mozdult csak erősen mellém simult és „vigasztalt”. Lehet nem lehet normálisan sétáltatni, lehet, hogy egy hebrencs és néha még rossz indulatú is, de kölyök kora óta velünk van. A terhességeket, drámákat mind végig csinálta velünk. ÉS igenis egy érző lény. Sokszor ott volt és van mikor kell…

Koli beteg!

És most jól elkapta. Először is szerdára nagyon csúnya véreres lett a szeme. Ki se látszódott a fehérje. Sikerült találnom egy gyerekszemészt aki hajlandó volt még aznap megvizsgálni. Kiderült, hogy kötőhártya gyulladás.. Ami viszont megnyugtató volt, hogy a doktornő elsőre kancsalnak látta ezért mondta leszűri rá. Kolika nagyon ügyes volt mindent megcsinált amit kértek Tőle és ki is derült, hogy csak álkancsal és ezt kinövi és hogy semmi baj a látásával. Ugyan ezen a napon este apa mondja, hogy pöttyös a háta. Ekkor még nem volt egyértelmű, de másnap már igen, hogy bárányhimlős. Csütörtök elvittük dokihoz aki mondta, hogy tényleg az. Akkor még úgy tűnt enyhe lefolyású lesz. Hát nem az L Azóta már rengeteg pötty lett rajta szinte az egész testét elborítja és szegénykémnek viszket is nagyon. És még ma is jöttek újjak. Folyamatosan van hőemelkedése is ami azért nyilván zavaróan hat rá is. Ráadásul már szerda óta itthon vagyunk és már unja a banánt pedig egész héten még itthon kell lennie. Annyival talán könnyülünk, ha nem jön újabb pötty és kezdenek száradni a régiek akkor mehetünk játszótérre addig még oda se. Most milyen jó, hogy van kertünk legalább oda kimehet….. Persze eközben érzi a feszültséget és próbál ügyes lenni. HA feladatott adok neki nagyon boldog és mindig kérdezi anya most én ügyes voltam? Meg látszik hogy annyira boldog ha kirakózunk stb..

Benusról most nem tudok írni, mert teljesen el vagyok keseredve miatta…. A bilivel egy centit nem haladtunk előre L Enni nem eszik és persze itt van az, hogy 98%-ék hogy ő is himlős lesz… Eközben tombol nála a dackorszak és a hisztik tömkelege….

elírtam...

Egy kis pontosítás. Nem csecsemőgondozó szakma. Hanem csecsemőápoló. (újszülött, koraszülött osztály).

Jól haladnak a dolgok…..

Rég írtam a munkával kapcsolatban, de most olyan híreket kaptam, amit meg kell osztanom.

Szóval lassan jön a bölcsődei felvétel ideje. Ezért újra megkerestem a főnököt. Leírtam Neki, hogy  ha nem dolgozhatok 6 órában akkor le kell mondanom a gyesről. Jött hamar a válasz, hogy oké engedélyezi a 6 órát is. Ma beszéltem a hr-el akik elmondtak mindent, hogy mennyit fogok kapni és, hogy mellé még jár az étkezési utalvány+ egészség pénztár is. Azt is megbeszéltük, hogy agusztustól leszek állományban, és szeptember 12-én kezdek. Azért ezt az időpontot választottam, mert benust így lesz időm szépen nyugiban beszoktatni.

Apró örömként ért, hogy mindent én intéztem kivételesen. Vagyis amikor itthon maradtam a fiúkkal én apára ruháztam az összes ilyen jellegű „megbeszélést” , ügyintézést. (Nagyon köszönöm apa!!!!) De ezt a munkába visszaállásos dolgot csak én. Így most kicsit lelkesebben és bátrabban állok a dolgok elé. És kimondottan várom az őszt. Valahogy olyan mintha kicsit vissza felé lépnék a felnőtt világba. Képes voltam normális e-mailt írni és normálisan kommunikálni emberekkel. Persze eddig is normálisan tettem csak ez most olyan mintha visszatérnék a valós életbe. Imádtam itthon lenni és imádom a fiúkat. Nagyon sokszor síratom, hogy milyen nagyok már, de most asszem itt van az ideje, hogy újra fenőt nő és ne „csak” anya, feleség legyek. Ez nem azt jelenti, hogy nem vágyom a 3. babára, de most még nincs itt az ideje. Jelen pillanatban úgy érzem, kaptam én is és apa is egy olyan esélyt az élettől, hogy talán ki tudunk ugrani a szűkölködésből. És sajnos ez igenis nagyon sokat jelente nekem is és szerintem Apának is. Milliónyi kérdés jár a fejemben, hogy mi lesz, hogy lesz, de most nem riasztanak el a kérdések, hanem érdeklődéssel várom. És így, hogy tudom mi a helyzet maximálisan, megpróbálom kiélvezni a fiúkat és a hátralévő időt.

A másik jó hír, hogy lehet benussal kihagyhatjuk a bölcsit. Ez nekem azért öröm, mert nagyon nem szimpatikus a néni aki a bölcsőde vezető. Menetközben tudtam meg , hogy koli ovijában működik egy úgy nevezett mini csoport amibe állítólag 2,5 éves kortól vesznek fel gyerekeket. Eközben több forrásból is hallottam ugyan ezt az infot, hogy elvileg hivatalosan is létező dolog. Ez még egyáltalán nem biztos, de hétfőn megyek az oviba és megkérdezem az óvó néniket ha létező akkor irány az óvoda vezető és  bízok benne sikerül felvetetnem benit. Ez annyira nagyon jó lenne, hogy el se hinném…. Minden a lehető legjobban alakulna J

Akkor már csak 1 fontos dologra kell sort kerítenem és ez a tanulás. Sokan nógatnak, hogy nyelvet kéne, de nem érzek rá affinitást. Talán majd egyszer később. Viszont én rájöttem, hogy olyan szakmát szeretnék, aminek a csecsemőkhöz, terhes anyákhoz van sok köze. Kinéztem a szülésznőt és a védőnőt is. Sajnos jelen pillanatban nem tudok jelentkezni, mert nem indítják csak nappali tagozaton. Ami az adott okok miatt kivitelezhetetlen. Viszont van valami ami az egyik feléhez közel áll. Ez pedig a csecsemő gondozó. Találtam is sulit már körüljártam az egész szakmát. Két baj van. Az első, hogy ez is szeptemberben indulna nem vagyok benne biztos, hogy ez nem-e lenne egy kicsit sok nekem. A másik, hogy tudom ez nem az a szakma amiből gazdag leszek. De ha egyszer ez áll közel hozzám??!!

Kicsit a fiúkról…

Koli!

Újabban tudománya van. Felismeri a betűket. Egyik délután ülünk a szobában és hallom t.h.o.m.s.o.n ezt így mondja . mondom mi van??? Erre oda nézek és a tévéről olvassa a thomson felíratott. J Azóta már sokszor kértem meg , hogy olvassa el a betűket és megy neki tényleg. Számokkal és a számolással már rég elkáprázatott minket, de ez nekem földön túli volt J Igazi nagy fiú! Viszont mi lesz vele a suliban? Olyan türelmetlen mint én (sajna) és ha még érdekelni se fogja, mert ő már tudja akkor mi lesz. Na jó az még két év! Te jó ég márcsak??!! El se hiszem….

Viszont ma el kellet mennünk doki nénihez. Reggel a kapkodásba játékot elfelejtettem nekik berakni. (doki nőnél minimum az 1óra). Mikor oda értünk kérdezte, hoztál játékot. Mondom nem. Végül oda adtam neki a telcsimet és 45 percig el volt vele. Meg se mozdult mellőlem. Pedig volt 2 kisfiú, akik össze vissza futkároztak, de őt nem érdekelte szépen „türelmesen” várt. Igazából meglepett. ÉS el is mondtam neki, hogy nagyon ügyes volt és hogy köszönöm. Szóval azért változik Ő is.

Benus!

Nagy feladvány van sajnos. Találnunk kell nyárig egy fül-orr-gégészt aki hajlandó műteni. Ma a házi orvos is azt mondta, hogy óriási a garatmandulája. Meg is mutatta nekem is és tényleg nagyon nagy…. Azért is mentünk, mert éjjel már megint nem kap levegőt meg már nappal se és folyik az orra is. Ezen felül elkezdett már fogyni is L 13.6 kg volt a 18 hós oltáson most 13 kg…Tudom van neki miből, de ez már a doktornő szerint is jelent valamit. A gond csak az, hogy 3 éves kor alatt nem vesznek általában ki garatmandulát. Így kell egy doki, akit rá lehet venni. Egy, holt biztos ahhoz a nőhöz akkor sem visszem vissza, ha emiatt nem kezdhetek dolgozni. Ezt a fülészünk is tudja. Remélem, hogy találunk valakit, mert különben nem tudom mi lesz. Azt most már én is beismerem, hogy ha nem történik valami, akkor nem fogja bírni a közösséget. Hiszen attól is beteg, ha kimegy 2 percre a hidegben.

Koli szösszenet.

Drága kisfiamnak ma van a névnapja. (tegnap kezdtem el írni a bejegyzést.) Már hétvégén a család egyik fele ünnepelte. Már akkor láttam, hogy nem igazán érti az egészet. Mért nincs torta, gyertya stb.

Ma reggel mikor felkeltettem a következő párbeszéd zajlott le köztünk J

Én: Nagyon Boldog Névnapot kisfiam

Koli: Köszönöm anya. Neked is nagyon boldog névnapot J

Ezen is látszott, hogy nincs képbe.

Beértünk az oviba. Eszter néni (ovo néni) Koli közötti párbeszéd.

Eszter: Kolikám tudod mit jelent az hogy ma van a névnapod?

Koli: Hát nem igazán. De kapok ajándékot, lesz süti és délután jönnek a Mamáék.

Igaz , hogy nem érti, de azért hiszem, hogy hihetetlen értelmes és persze amellett, hogy megmosolyogtat, könnyek szöknek a szemembe, hogy az én kicsi babáim már nem babák. És, hogy mind ketten nagyon komoly érzelmeket tudnak kimutatni. Lehet sok mindent nem csinálok jól, de úgy gondolom az, hogy ők ilyen érző kis emberek az azért Nekem és Apának köszönhető. Vagyis akkor a hibáink mellett még is jó amit csinálunk J És ez nagy örömmel tölti el a szívemet.

Este végül fel is köszöntöttük. Mindennek örült a szokásos módon. Kicsit furcsa ahogy reagál ezekre a helyzetekre, de ez van. Ő ilyen így kell elfogadnunk. Félre értés ne essék nem csinál ő semmit. De szó szerint. Nem látszik rajta az öröm és nem igazán akarja megköszöni. De mikor már nem rá figyelünk akkor beleveti magát és elkezd játszani velük. Csak ne legyen a középpontban. Azt nagyon nem bírja. De olyan annyira örül egyébként, hogy ma sírt, hogy ne kelljen oviba menni, mert szeretne velük játszani. J  Persze tarolt a kirakó J És nagyon tetszett neki a memóriajáték is. Ami megdöbbentett, hogy érti is hogyan kell vele játszani.

Az első és talán a legfontosabb az elmúlt időszakból, hogy Adri túl van a műtéten. Elég nagy műtét volt, de Adri hősként bírta/bírja. Persze vannak jobb és rosszabb napok. Mikor könnyebben hol nehezebben megy. De megyünk hozzá minden nap és én úgy látom, hogy most jól van. Még vannak kisebb technikai problémák és rendezkedünk , hogy hogy a legjobb neki. Azért azt el kell mondanom, hogy ennél kiszolgáltatottabb helyzetet nehezen tud az ember elképzelni. Csak a fejét, kezeit mozgatja, de mint említettem egész jól megy Neki. Már túl van az 1 héten. Még 5 hét hason…

Koli!

Édes kisfiú J Bár már néha olyan nagyos dolgai vannak, hogy nem igaz. Péntek reggel mikor Adrit műtötték mondtam kolinak. Este elém ált és megkérdezte, hogy „anya megműtötték Adrit? Mondom: igen. És, hogy van? Nagyon fájt Neki?” Miután lezajlott ez a párbeszéd közölte, hogy akkor csináljak egy foto Róla meg a beniről és küldjük el Adrinak, hogy jobban érezze magát. ( a fenti képről van szó) Szerintem ez azért egy 4 éves gyerektől nem rossz. És nagyon jó látni, hogy azt a szertettet és kötödést amit én közvetítek feléjük az ennyire fog is rájuk. Ezen kívül mostanában nagyon élvezi a szabadságot. Hogy ez miben nyilvánul meg? Abban, hogy mondjuk anyum haza, hozza oviból, és akkor mondja, hogy”Mama engem nem kell bekísérni, be tudok menni.” Vagy hogy apa, ahogy itthon volt a héten mindig előre mentem a kocsihoz és ő egyedül jött utánam J Imád kirakózni és minden érdekli. Bár asszem kicsit ellustult. Bent el van, de kint nagyon szenved, de nem baj mindjárt itt a tavasz és újra hozzá szokik J

Beni!

Sajnos megint beteg. És a héten nem is kaptunk túl jó híreket. L Elvittük a fülészünkhöz (Ő az egyetlen orvos akiben még bízzunk. Mindent tud róla. Emlékszik, hogy 1 éve milyen gázos volt a műtét stb-)Kiderült megint középfülgyulladása van. Persze antibiot kell… De a rosszabb, hogy mondta akkora nagy a garatmandulája, hogy majdnem összeér. És, hogy probáljuk meg nyárig húzni, de lehet akkor megint műtét. Mondta emiatt simán, lehet a nem evés a sok köhögés stb stb., Nagyon elszomorodtam, mert nem értem ezt az egészet és sajnálom őt. Egyébként egy tündér. Iszonyú dolgokat beszél már tőmondatokat is. Érti minden kérdésünk, és szépen válaszol, rájuk vagy megcsinálja, amit éppen kérek.. Nagyon szereti a mesekönyveket nézegetni, mondja az állatokat. Rengeteg érzelem van benne. Ma este koli pl hisztiből földhöz csapta magát és sírt. Erre beni ment és mondja „koli koli simi simi puszi puszi” és persze simizte,puszilta J szóval egy cuki pofa.

Én néha estére hulla vagyok. Gondolatimat továbbra is a munkába visszamenetel és a szakma/képzés tölti ki. Sokra nem haladok a dolgokkal…

Viszont volt drága Hugim szülinapja és készítettem Neki tortát. Aztán apával kinéztük, hogy hogyan is kell fondantot csinálni. Megcsináltuk és jól sikerült. A rózsa apa műve persze az a szebb J A pillangó az enyém. Azért készült, mert hugi imádja őket J

 Ilyen: