Állatkert

Lévén, hogy őszi szünet volt apával megbeszéltük, hogy elmegyünk még egyszer idén állatkertbe. Azon felbuzdulva, hogy mennyire, jól sikerült a sárgabuszos turné gondoltuk, hogy elmegyünk vonattal, metróval, földalattival. Hát eljött a péntek. Én nagyon vártam így mindenki előtt keltem mentem a pékségbe hoztam a friss reggelit és az útra  valót is. Mikor koli fel kelt, már érződött, hogy nem az a csodás nap lesz amire készültünk. Már nem akart felöltözni nem akart reggelizni. Hiába mondtunk bármit is , hogy a vonat nem vár stb nem izgatta. Nagy nehezen összekészültünk és elindultunk. Ekkor már mondtam apának készüljön, mert nehéz lesz, Koli kedvtelen. NA a vonatozás jól indult. Benike kerek szemekkel nézet ő még nem volt. Koli meg vigyorgott. A déli előtt már kezdett fogyni a türelem , de azért beértünk. Aztán metró és földalatti. Ez nagy csoda volt mind kettőjüknek. Egy mukk nélkül jöttek átszálltunk stb. Végre oda értünk ami nem is volt sok idő. Kb 60 perc. Kocsival is lett volna ennyi… Szóval bementünk. Apa elment állateledelt venni már itt kezdődött ordított az apja után és persze földön fetrenget, hogy ő apát akarja. Megjött apa kolit megnyugtattuk és indulás. Először a vízilovakhoz értünk kolit nem nagyon hatotta meg. Erre mondom apának vegyük fel benit hátha látja. Apa á nem hiszem, ha nem mozognak nem látja. Azért én fölvettem és látta J Hangosan elkezdett kiabálni, hogy van ott van J Nagyon édes volt. Az egész történethez tudni kell, hogy beni ez idáig soha nem élvezte az állatkertet. Nem érdekelték az állatok meg semmi.. Aztán mentünk tovább és egy helyen rengeteg flamingo volt. Beninek nagyon tetszet. Közel is ment, hogy jobban lásson. Erre koli elkezdett kiabálni velem is meg apával is, hogy gyorsan vegyük el onnan a benit, mert meg fogják harapni. Ez alapvetően mókás lett volna csak hogy koli majdnem sírógörcsöt kapott, mert nem voltunk hajlandóak arrébb venni. Haladtunk tovább néztük, a rókákat, gólyákat, elefántokat. beninek minden tetszett. Kolit annyira nem hatott meg. Erre oda értünk a játszótérhez. NA itt szakadt vége mindennek. Oda engedtük Kolit csak , hogy utána nem bírtuk elhozni onnan. Sikított, üvöltött olyan óriási könnyeket potyogtatott, hogy mindenki minket nézett, hogy mit csináltunk szegény gyerekkel. Azért tudni kell, hogy vagy 30 percet játszott én a benivel már 3x megnéztem a zsiráfokat mikor szerettünk volna tovább indulni és nem…. NA nagy nehezen nem is tudom végül, hogy de mentünk. Ekkor visszamentünk a zsiráfokhoz a kajával. Legnagyobb megdöbbenésemre Beni nem ijedt meg Tőlük és folyamatosan etette. A zsiráf meg annyira jó fej volt, hogy teljesen lehajolt benihez és nem tágított amíg adta neki benus csak vele foglalkozott J Kolit persze ez se izgatta nagyon és félt Tőle… Na haladtunk tovább elértünk a tigrisekig ahol egy dzsipbe lehet bemászni és játszani. Egy idő után menni szerettünk volna koli persze nem L Mikor kivettem a kocsiból és leakartam állítani a földre jött az üvöltés, földhöz vágta magát és végül megdobott kővel. Innentől bármit akartunk hisztibe fulladt. Sorolhatnám , de nem fogom, mert keserű élmény. Azért csináltuk az egészet, hogy jól érezzék magukat erre egy közel harc lett az egészből. Ami pozitív volt, hogy Beni tényleg nagyon élvezte. Én még ősszel sose láttam az állat kertet és gyönyörű volt. Az állatok is nagyon szépek voltak. Mindenkin már téli bunda volt amitől valami gyönyörűek voltak. S végén még láttunk egy fekete hattyú párt. Én alig hittem a szememnek. Gyönyörű szépek voltak.. Kár , hogy Koli ezt se tudta élvezni L