Cukor....

Szóval mindenki aki volt már kismama tudja milyen a terheléses cukor vizsgálat. Én mind 3x-szor a 2 órás cukros lötyis vizsgálatot "kaptam".
Kolinál nem volt anno semmi. Beninél sem lettem cukros, de a vizsgálat közötti 2 órában jó rosszul lettem.
Ebből adódóan a mostanitól tartottam. rossz megérzés+ a rossz élmény. Eleve már előző este tiszta dilis mondhatni depis lettem tőle. Tudom, tudom hogy hülyeség hisz van egy csomó rosszabb a terhességi vizsgálatok közül, de nekem ez a "mumus".
Nos tegnap végig csináltam. nem lettem rosszul és minden rendben ment. Viszont ma mikor mentem az eredményért sokkot kaptam 7,4 volt a 120 perc után. Akkor ott helyszínen nem jutott eszembe azt hogy milyen a normál érték csak az hogy nem hiszem el, hogy ez is megtörténik. Ügye a családban nem egy cukros van (mind öregségi) így jól tudtam ez nem jelent jót. Aztán néztem a és a vörösvérsejt süllyedés is kiugróan magas volt. Ez azért ijesztet meg, mert ügye volt gond a vesémmel.... Haza értünk rögtön hívtam dokit. Ő szépen megnyugtatott és elmondta 7,8-ig jó a cukor tehát semmi gond a süllyedés meg ezek terhesség alatt lehetnek magasabbak így amiatt sem kell aggódni ... Aztán még egy nagyon kedves ismerős is ellátott infóval ami után végleg megnyugodtam. De ezt a kb 35 percet nem kívánom senkinek.
Amúgy is furcsán dili vagyok. 2 napja egyszerűen nem tudtam megmondani mi a baj csak mufurc voltam és nem akartam, hogy bárki hozzám szóljon. Aztán éjjel meg csak sírtam... Hogy mért? Hát csak úgy mindenért... Félek a szüléstől, félek attól , hogy képes leszek-e megoldani...
Aztán tegnap újabb "hiszti" és jó nagy sírás rívás apának. Az indok, hogy nem vásárolgattam még  a babának. Persze semmi dráma semmiről nem maradtam le és jó sok minden meg is van csak pár dolog kell, de akkor is olyan rosszul esett a lelkemnek. Aztán ahogy csak mondtam mondtam apának előtört belőlem , hogy azt hittem rutinos kismamaként megyek neki ennek a terhességnek erre meg tucatjával dőlnek az olyan dolgok amik nem voltak eddig... Nagyon igaz 2 egyforma terhesség nincs.....
Nos tudom lesz jobb is most ez van.

De hogy valami jóról is szóljon a poszt fel teszem Dani 19 hetes képét ( igazából már nagyon rég láttam és olyan jó lenne. Az mindig ad erőt..., Ügye a technika átka)

Kicsit jobban!

Sokáig sírdogáltam még és nem telik el nap, hogy ne jutna eszembe ez az éles "kritika", de azon vagyok, hogy ne lehessen igaza a vén "banyának" (elnézést, de elég intenzívek az érzéseim ).

Most kicsit mindnyájan jobban vagyunk... Kineziológus megtanított nekem pontokat ahol oldani tudom beniben a stresszt meg a kakilos dolgot is. És úgy tűnik használ. Már kevesebbet üvölt és hajlandó játszani is. Sőt ma már végre letett a kutyust+ párnit is a kezéből. És mondja pisilni kell mondom menjél, megy erre kiabál anya megyek és szépen kiesett belőle a kaki. na jó tudom ennek nem így kell működnie, de nem ment pelusba és nem is üvöltött úgy tehát csak használ ez a rengeteg minden. Komolyan más ember le se szállna a wc-ről ha ennyit kapna. Ügye kapja a napi 2 kanalas nyírfacukrot meg minden nap 5 ml levolacot. így 2 hét alatt elértem azt, hogy nem üvölt kakilás közben előtt... még mindig tartogatja, de mindent nem lehet egyszerre. Úgy fogom fel, hogy ezek kis lépések , de talán az őszi szünet végére elérjük, hogy tudjon kakilni és egy 1,5 éve hordott óriási tehert sikerülne mindnyájunknak letenni.

Amúgy ma láthattam hogy az én gyerekeim se olyan rosszak és lehet velük beszélni. sokat segítenek. És most már minden nap rácsodálkoznak, hogy mekkora a hasam :-) Koli azt mondja nekem, hogy ne pakolja anya, mert ekkora hassal nem lehet. Beni meg közölte ma Béla papának is ilyen hasa van :-)

Kis zsarolással ,de sikerült rávenni őket, hogy egyenek krumplifőzit hallal....

Rajzoltunk, énekeltük, kirakóztunk és úgy láttam jól éreztük magunkat.

Ezek közül Daninak is van már kedvence :-) Az éneklés és a mesélés. Ilyenkor nagyon mocorog.

Szóval lassan, de biztosan alakulunk. Remélem az elmúlt hetek után most egy kis jó jön :-)

a

22 hetes pocak :-) Mentségemre legyen mondva, hogy csak a hasam nő!!! :-)))

Hát van Neked szíved….

Ügye azt tudjuk, hogy nem könnyű ez az időszak. Benedek 3 hete itthon van + még a jövő hét is hiszen egy hét őszi szünet. Önmagában is sok lenne ennyi idő, de beteg is volt közben és itt a kaki téma. Ennek ellenére próbáltam nem feladni, de ma teljesen és végérvényesen kihúzták a lábam alól a talajt… És bár pont ma voltam kinez-nél nem tudom most hogy jövök ki ebből. Gyakorlatilag megtörtem nem kicsit.

Szóval Beni a fenti problémák miatt folyamatosan ordít. De itt kérek mindenkit aki követ, hogy higgyétek el nekem tényleg semmit nem csinál csak üvölt. Nagyon nehéz elviselni és akinek gyereke van tudja, hogy 24 óra is elég ahhoz, hogy az ember kiakadjon nem 3 hét (terhesen). Semmit nem játszik semmi nem köti le csak üvölt bármiért mindenért. Ma még eleinte egész jól el volt. Mire mondtam menjen ki egy kicsit. Ki is ment először a vízért őrjöngőt, de ügye nem kapott aztán apa hintáztatta míg feldobtam az ebédet, de szóltam apának jöjjön aludni (éjjeles volt) Beni visít, hogy hintázni mondom neki fogsz csak kiterítem a ruhát veszek egy cipőt és jövök. Erre megkérdezi, hol a kutyusa (ezzel alszik és az utóbbi időben le sem teszi) mondtam fürdik, mert mindig a földön húzod.. Erre kiállt a kert közepére és teli torokból ordít, hogy anya mintha ölném… Kedves szomszédom végig követte , hogy mindent megpróbáltam, de a gyerek csak üvölt…. Kérdeztem Gabikától még is mit tegyek mondta hagyjam hátha abba hagyja. Erre a szembe szomszéd „kedves öreg” néni ide jött és megszólalt, hogy nagyon unja már hogy  gyerek reggel óta üvölt??????? A gyerek 20 perce volt kint előtte meg nem halhatta…. És hogy itt jön az ami nagyon haza vágott. MILYEN ANYA VAGY TE??? HÁT NINCS NEKED SZÍVED, HOGY OTT SÍR??? És csak mondta persze mérgemben próbáltam oda mondani, de már remegtem és görcsöltem…. Gabikám aki istennek hála hogy a tanúm volt nem csináltam semmit a gyerekkel is mondta neki, hogy nem tud szegény mit csinálni vele, de ő csak mondta, hogy olyan nincs blabla….

Tudom és joggal mondja bárki mért nem engedem el a fülem mellet, mert nem megy. Mert lehet , hogy egy senki, de megragadt az a két mondat bennem és nem tudok szabadulni Tőle L

Ezek után csak sírtam , sírtam és most is sírok. Egyszerűen nem hiszem el ami történt. Ami még nagyon bánt (elnézést Apa!), hogy bent volt már, de hallotta mi történt, de nem jött ki nem védet meg nem állt ki mellettem és maradt a szemrehányás, hogy mért okoztam konfliktust… L és itt állok 5 hónapos terhesen meg a nem kicsit gázos kisgyerekkel egyedül és nem vigasztalt meg.

Kinez mit mond??!! Hm. Nagyon érdekes dolog derült ki Beniről és gyógyítjuk, oldjuk rajtam keresztül sok minden segítséget kaptam ma! Viszont azt mondta most állj, mert nincs erőm lemerültem és kedvem sincs „harcba menni”. Amire elmondta jogos és nem szokott ilyet tanácsolni, de azt mondta vagy a benit vigyék el vagy én húzzak el , mert muszáj megkönnyebbülnöm ilyen teherrel nem lehet küzdeni főleg nem kismamaként.

Őszintén nem vágyok semmire csak hogy magam legyek és legyőzzem azt, hogy nem vagyok rossz, mert a hittem a saját anyaságomban az teljesen oda lett…..

És ügye itt van még, hogy szegény Danival mi lesz??!! Meg persze itt van Kolosom is akivel 1 percet sem enged foglalkozni Beni……

Hát ennyi. Nyilván sokunknak van ilyen storyja és tudom tovább kell mennem, de most kicsit nehéz. Lesz ez jobb is tudom én csak volt már jobb és most újra nagyon nagyon lent.

Vártuk ezt a kisbabát. Álom terhességnek indult és képzeltem. Úgy álltam hozzá , hogy mivel az utolsó ezért legyen nagyon jó hát ez nem látszik össze jönni… Ennyit az előző 2 terhesség alatt sosem sírtam…. Mosolyogni kéne, de csak sírok vagy idegeskedek szegény kicsi babám vajon Ő Vele mi lesz??

2012.10.26

Benu!

Szóval aki régebb óta követi életünket tudja, hogy beninek tavaly volt egy nagyon komoly bélösszecsúszása amitől nagyon komoly pszichés problémává vált a kakilás :((( Többen mondták hagyjuk megfog oldódni hát nem történt eddig semmi. Mióta babások vagyunk apával többször mondtuk neki, hogy és akkor Dani baba mibe fog kakilni, de soha nem mondott rá semmit. Ügye itthon van betegen és hétfőn reggel elkezdett lábujj hegyen járni és sírni.. és semmi mást nem csinált csak 4 órán keresztül pipiskedve  sírva járt. Többször mondtam neki adok pelust, de ő nem nem kell. Az Daniká.... Végül nagyon ordított mikor mondtam neki hogy akkor üljünk bilire. legnagyobb csodálatomra közölte jó. ráült. néha kicsit ott hagytam majd vissza mentem. Gondoltam egy ugyan olyan erőtlen próbálkozás mint eddig. Erre egyszer csak ordít bemegyek és zokogva mondja ott a kakim :-) Édesem olyan megkönnyebbültnek tűnt. Mondanom se kell együtt sírtunk és persze rohantunk a játék boltba hiszen megígértük neki már nagyon rég hogy amint belekakil megyünk és azt választ amit szeretne. Haza értünk én boldog voltam azt hittem életünk egyik legnehezebb akadályát leküzdöttük, de hamar kiderült sajnos nem :-(((((
2 óra eltelt és újra elkezdett mászkálni és sírni, hogy fáj a popija.. megnéztem külsőleg nem látszott semmi... Ez így ment tegnap 11-ig. és Benike csak ordított és sírva mászkált se nem játszott, nem ivott és végül már nem is evett. Ekkor hívtam apát. Elég nem bírom tovább se lelkileg se fizikálisan. Túl voltunk egy átordítós és éjjelen is. Hívta doki nőt aki elmondat, hogy lehet belső aranyér vagy végbél repedés is így meg kell mutatni sebésznek. Eközben mondtam beninek neharagudjon, de adok rá pelust.. Így tegnap pelenkába megint kakilt. majd mégegyszer a bugyiba is amit után megfogdosott és bele pakolt a bilibe... Ha úgy vesszük vicces is lehetett volna ha nem az elmúlt napok után történt. Némi előre haladás talán, hogy megnézte, mert eddig még ezt se szó szerint undorodott tőle. Na ma megjártuk a sebészetet ahol kiderült nincs szervi baj, tehát pszichés. :-((((( A tegnapi nap óta kicsit jobban van bár még 2-3 óránként jön hogy fáj. Mint mond a szakember azt hogy vonjuk meg tőle mindent. édesség,keksz, banánt (egyetlen gyümi amit megeszik) stb. hozzá teszem nálunk édesség a rudi és ennyi... Egyen minél több rostot joghit, kefirt stb, de a beni nem eszik ilyet. elvihetném dietetikushoz is csak az a gond pontosan tudjuk mit kéne ennie, de nem hajlandó. 3 év alatt nem bírjuk meggyőzni arról,hogy a kenyeret megkenjük vajjal.... Akkor bárki szerint holnap reggelre meggyőzőm arról, hogy egyen paradicsomot stb?????,,, És a legrosszabb minden orvos szerint mi vagyunk a hülye szülök csak épp azt nem értik meg, hogy mint szülök már mindent megpróbáltunk és megtettünk, de nem törik meg.....  Sokáig halogattuk  de asszem eljött a pont hogy kell kérnünk segítséget vagy pszihologust vagy kinezilogust, mert egyedül nem tudjuk leküzdeni. :-(((((
Ez minden élet helyzetben nagyon szomorú és elkeserítő kudarc szerintem egy szülőnek, de most hogy a hormonjaim tombolnak még rosszabbul viselem. Gyakorlatilag a tegnapi napot már végig sírtam a gyerekkel. Ami persze generálja a másik problémámat mi lesz így a kicsi babánkkal?? Nem éppen a békés terhességben él.......

2012.10.18

Újra! :-)

Nos honnan is kezdhetném. Természetesen nem tudom az elmaradt 8 hónapot pótolni amit nagyon nagyon sajnálok hisz sok minden történt, de a munka, gyerekek, háztartás nagyon kimerített és néha még levegőt venni sem volt kedvem.

Hogy most még is mért. Hm. Újra itthon J Az egész úgy kezdődött, hogy 2012.07.04-én kiderült, hogy babát várunk J az előzményekről annyit, hogy volt két kis élet ami nem jött össze, de ezek után úgy éreztük , hogy még is csak eljött az idő és szeretnénk.

Szóval onnantól kezdve, hogy kiderült lesz még egy picikénk nagyon sokat voltam rosszul. Rengeteget egész nap. Nagyon nagyon nehezen viseltem a munkát ami segített átvészelni az az volt, hogy folyamatosan voltak a nyári szabik. Azonban 08.27 én feladtam. Bűn vagy nem bűn. Egyszerűen könnyebbnek tűnt így. Eleinte gondoltam, hogy csak 1-2 hét táppénz átsegít az egészen és utána ahogyan terveztem dec végéig meló. De elment egy hét és még egy és úgy éreztem nincs erőm. Hosszas gondolkodás és huzavona után úgy döntöttünk apával, hogy mindanyuinknak jobb lesz ha maradok. Így hát immáron lassan 2 hónapja itthon vagyok. Néha kicsit bánom.

A kicsiről és a terhességről annyit, hogy a 20. hétben vagyunk és újra kicsi fiúnk lesz J Dani. Hál istennek minden a legnagyobb rendben van egészséges és  szépen fejlődik. Hivatalosan 2013.03.04-re várjuk Danit J

Most egy kicsit a többiekről J

Koli!

Nagyfiú. Megkezdtük a nagycsoportot az oviban. Egyenlőre elég küzdelmes nagyok az elvárások és kolcsi nehezen viselni. Nehéz neki ülni. Az esze iszonyat jól vág mint a penge, de mentálisan lehet nincs kész a sulira. Óvónők mondják is lehet el kell vinni a nevelési tanácsadóba, hogy ők mondják ki a végszót. Komolyan nem tudom mi lenne a jobb….. De hát még alakulhat is.

Focit hajtja rendületlenül az a kedvence.

Kicsit várja legalábbis ezt mondja, de én ebben nem  vagyok annyira biztos. Sokat mondja, hogy ő a baba. Meg igazából őt a tény adatok érdeklik. Melyik lesz az ő szobája, hogy hívják mi a neve, mikor születik stb…. De a háttérben félek vegyesen érez, de ehhez joga van csak nehéz kezelni. Persze még van  4 hónapunk rá.

Beni!

Hál istennek nagyon nehezen, de túl vészeltük a bölcsit egyszerűen a vége felé rémálom volt, mert a gondozónők nem normálisak voltak, de túl éltük. Most kis csoportba jár oda ahová a koli J Autó a jele aminek ő nagyon örült J

Igazából nagyon szeretné és nagyon aranyosak is így együtt. Nagyon könnyen beszokott csak legnagyobb szomorúságomra egyenlőre nincs jól egészségileg. Mióta elkezdődött az ovi már 3x van itthon. L most már 1 hete és a jövő hét elején is tuti nem mehet, mert nincs jól most épp arcürege van L Nem értem és tanácstalan is vagyok, mert tavaly a bölcsit 4 betegséggel vitte végig. Nem tudom talán a kicsi miatt van??!!

Ezt leszámítva nagyon ügyes nagy fiú Ő is.

Danit ő nagyon várja J Sokat beszél és kérdez róla. Szeretgeti, puszilgatja. Pont ellentéte a kolinak. De hogy nála is vajon valós érzelmekről beszélünk azt nem tudom-

Vagyis úgy gondolom így éreznek, de mellett mindegyikben dúl a „félelem” a saját kis helyük elvesztése miatt….

Igazából annyi minden van, hogy az elmúlt 1,5 hónap alatt még nem igen pihentem és nem tudom munka mellet ezt hogy lehetet volna kivitelezni. Talán így kell lenni. Tudom idő kell ennek is ,hogy letisztuljon és hogy idő kell míg mindannyian megszokjuk hiszen kicsinek nagynak ez nagy változás. Tudtam, hogy nehéz lesz és tudom lesz még nehezebb is, de azért néha aggaszt, hogy képes vagyok-e leszek-e rá….

Ja igen még egy nagy esemény történt. J a fiúk 2012.10.11-én össze költöztek J Mind ketten már várták és nagyon örültek neki. Beni egyáltalán nem vágyik vissza a szobájába. Mondja, hogy, az már Dani baba szobája J

Koli pedig óvja vigyázza a benust J

Nos kezdetnek asszem ez így elég is

2012-10-14

Cumitlanul!

Most már kijelenthetem, hogy megváltunk a cumitól J Éljen jeeee! És egy iszonyú jó „gyerekszáj” van/ volt a cumi mögött. Iszonyú dolgokat mond és nagyon választékosan beszél Beni. Amit eddig nem is tudtunk, mert a cumi mindig a szájában lógót L

Hogy is történt?!

Rég mondtam Neki, hogy ha ezzel a cumival történik valami akkor nincs több. Múlt héten csütörtökön ál a kútnál amin van egy szerelő nyílás… mondom neki Benus vigyázz a cumira. Erre kikapta a szájából és mértani pontossággal beledobta. És itt most erősnek éreztem magam ahhoz, hogy tényleg vége legyen. Apa mondta, hogy hozz egyet, de én mondtam ne, mert akkor nem bírjuk ki. Miután beledobta kérdezte hol a cumi mondom bedobtad a kútba és megbeszéltük nincsen több…  estétől nagyon féltem, de nem volt annyira vészes. Igaz 1,5 órával később aludt el, de gondoltam ennyi belefér. Aztán az éjjel zaccos volt…. Szegényt mint akinek elvonási tünetei voltak úgy sírt fel kb óránként, hogy cummmi. Aztán a bölcsi kicsit nehezített pálya volt, de mondta a gondozónő is, hogy most tartsunk ki. Délután volt még nehezített pálya akkor kb 15 percet sírt a cumiért, de abba hagyta és onnantól kezdve vége… vagyis még 2 este mellé kellet feküdnöm, de az is megszűnt. Még napi egyszer megkérdezni, hogy cumi. Mindig mondom a kútban van…. Vigyorog rajta és ennyi. Kedden el kellet vinnem dokihoz őket  és ott ügye voltak cumisok. Néztem anyumra, hogy most mi lesz, de semmi nem is foglalkozott vele.

Szóval ma egy hete hogy eldobta benike a cumit J (2012.01.19-én) És gyönyörű Tőle és csuda édesen dumál J Egy nehézség leküzdve már csak egy maradt, az átok pelenka. Doktornő ajánlott valamit, de azt mondta ha az se akkor segít szakembert keresni, mert valszeg ez a beavatkozás miatt van pszichés oka, de most arra is van egy jó tervem, meg a doktornő csodaszere… Meglátjuk. Hátha….

2012.01.26

pár szó.

Nem tudom mért, valszeg nem jól osztom az időmet, de nagyabból semmire nem jut.

Pár szó a kariról nem volt az igazi. Ennél sokkal jobb karácsonyok voltak. Rohanós, kapkodós nagyon gyorsan eltelős volt. Nem volt időm megállni és átélni az ünnepet. Ráadásul én azt gondoltam nagyon jó ajikat kapnak és nagyon fognak örülni, de nem. Gyakorlatilag tömör csalódás volt L beni bontotta a doboz és közölte ez nem nino autó. Egy kezemen meg tudom számolni hányszor játszott eddig vele L Koli se örült a várnak. Juj de jó aztán odébb rakta és ennyi. Hozzá se nyúl. Pedig bárhová mentünk mindenhol ezért volt oda… Szóval igazából örülök, hogy vége. Szilveszter számomra már jó ideje nem jelent semmit. Mióta gyerkők vannak. Ugyan olyan nap mint a többi. De ebben volt egy jó pillanat Koli nagyon fél a tűzijátéktól ezért még 00-kor is fent volt. Az ölemben ült és együtt köszöntöttük az új évet aztán megbékélt és néztük együtt a tűzijátékot. Ez jó volt milyen nagy fiú J

Aztán tudtam nehéz lesz az új év, de bizalommal indultam neki. Hát 2-án megjött az első pofon a meló helyen és gyakorlatilag az egész hét erről szólt. Nagyon nagyon nehéz. És nem sajnáltatni akarom magam és tudom több ezer nő csinálja ezt, de nekem  nehéz ezzel az egésszel megbirkózni.  Nem jut időm semmire. Inkább csak egy kapkodás az egész. Reggel rohanunk aztán egyedül rohanok be ott egy örült tempót kell diktálni, mert elég nagyok az elvárások. Aztán futás a fiúkért haza aztán gyors főzés rámolás. Picit fiúkkal lenni akik elég nyügik fürdetés alvás és kész eltel egy nap tartalom nélkül. Sokszor értelmetlennek érzem az egészet. Nem tudom . És még „csak most kezdtem de 1 hete azon agyalok hogy legyen áprilistól, mert onnan 8 órás leszek. És nem tudom mi a jobb ha 6:15 re megyünk akkor én 7-15 ig dolgoznék és 15:30-ra már értük mennék. Vagy marad a kalszik 8-16-ig de akkor 6:45re mennek és kb 16:45ig lennének ott… mire haza érünk leöltözünk stb fél 6 lesz L Az elsőhöz húzok jobban. Mert bár korán mennék, de most is 6kor kellenek úgy meg 5:30kor kéne kelni… Nem tudom jól jönne valami sugallat…..

Aztán itt van, hogy osszam be a szabim, de könyörgöm honnan tudjam egy évre előre meg jöhet nem várt esemény. Nyárra 10 napot kaptam de 15 kéne… hogy oldom meg???? Áh néha nem látom az utunkat.

Beni!

Először is egy kisebb csoda ami vele történik .-) Ugyanis is. Egyszer volt itthon szeptember óta. Az én állítólag beteg gyerköm J Már szereti a bölcsit. Minden nap megkérdezem Tőle, hogy jó volt a bölcsiben eddig rögtön rávágta, hogy nem. Aztán kari előtti héten mondta, hogy jó volt J Kicsit soká tartott, de elfogadta J

Van valami amit sose csinált. –nem érzelgős nem nagyon ad érzelmeket és azt se szereti ha őt akarjuk szeretgetni, de kb 1,5 hete először megsimizet. De úgy igazán érzéssel olyan finom olyan gyöngén hogy még el is sírtam magam. Aztán azóta egyre többször J Pl auchan közepén két kezébe vette az arcom és elkezdet simizni.

Viszont van egy nem kis baj L Kaki dolgot egyre jobban erőltetjük, de valami nagyon nem stimmel ez nem csak sima dac nála valami olyan pszihés oka van amihez félek mi kevesek leszünk. Én továbbra is tartom, hogy valami a bél összecsúszásnál történt vele. Egyik nap ugyan is már magától ráült bilire , wc, de egyszerűen nem ment. Végül 5 óra gyötrődés után annyira megsajnáltam, hogy adtam neki pelust, de abba se ment. Szegény teljesen össze volt zavarodva és míg nem mondtam neki, hogy kakiljon nyugodtan addig nem mert. Nem tudom és a legnagyobb bajom, hogy nem tudom kihez fordulhatnék segítségért.???!!

Koli!

Ó kicsi fiam már majd felnőtt J J Ma megmérette magát 108 cm és 19 kilo és elképesztő módon örült neki, hogy ő milyen nagy J Hihetetlen dolgokat kér! A legfőbb dolog amivel el van foglalva, hogy írjon???!!! Jó ez? Kell ez ennyi  idősen?? Én nem vagyok róla meggyőződve, de azt meg nem mondom hogy nem segítek. Van egy mágnes táblájuk amire először kiírtuk koli. Aztán mondja kiírjuk benit mondom jó. Erre ő de ne segíts majd az ajtójáról leolvasom (ki van írva) és tényleg minden betűnél oda rohant, de végül  hibátlanul leírta. Nagyon büszke volt, de én is. Erre egyik nap oda szalad azt mondja, hányas szám alatt lakunk elmondtam neki, de hiába kérdeztem nem mondta mért kell. Aztán ezzel még jött többször is. Ma estére kiderült, hogy ez faladat az oviba és ha el tudja mondani kap matricát amit haza hozhat. Végül este így feküdt le

-Tircsi Kolos Mátyás vagyok

-Érd arany jános utca 42- ben lakom.

-Apukám Tircsi Ferenc

-Anyukám nem is tudom hogy is hívnak? Na jó Te Tircsi anyukám vagy J J J Valamiért nehéz vagyok.

-Tesóm Tircsi Beni.

-Kutyám Tircsi Lujza

-Cicám Tircsi cica J

Na hát én majd meg zabáltam nagyon cuki volt.  Úgy mondogatta mint aki bemagolta nagyabból így is van J

Nagyon okos Koli, de újra sokat dacol vagyis inkább úgy csinál mint aki nem hallja ha mondunk valamit… Nem könnyű vele, de döbbenet nagy fiú.

A lelkem nincs rendben valójában tombolok, Két dolog miatt vagyis igazából egy. Nem érzem, hogy jó úton járunk. Sokszor este mikor már alszanak jut eszembe, hogy nem csináltam velük semmit. Benyomtam egy mesét aztán rohangáltak fürödtek és ennyi.

Itt a lakás kérdés is. Akartunk valamerre mozdulni. Cserélni a házat ez nem megy per pill. Volt szó bővítésről az se jön össze mert igazából túl nagy befektetés lenne és nem hozná meg. Aztán van /volt szó egy felújításról, de még ez is kérdéses.

Szerettem volna a 3. baby-t, de az is tolódni látszik ha egyáltalán lesz. Egy ős káosz és zűrzavar.

Általában tudni szoktam  mit szeretnék, de most már azt se tudom én mit szeretnék. Minden lépéstől elbizonytalanodok nem tudom helyes-e ha meghozok egy döntést. És nem tudom ez a legnagyobb baj, hogy nem tudom merre kéne tovább kövezni az utunkat. És ha valamit nem bírok az a bizonytalanság és a sok várakozás. Itt a legnagyobb gond, hogy én vagyok bizonytalan. Ha tudom mit akarok legalább tudom tartani magam ahhoz, de most ez sincs. Jó lenne valami iránymutatás, de egyenlőre még nem jön…

2012-01-08