Furcsa érzések és egy különleges karácsony……
Anyuék szombaton ideköltöztek. Hihetetlen. A ház gyönyörű lett. Iszonyú jó izlése van a szüleimnek és nagyon jó ötleteik. Szegények tegnap este nagyon elkeseredtek, hogy soha nem lesznek kész. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy tegnap nem tudtunk neki állni a pakolásnak így gyakorlatilag az egész életük dobozokban és zsákokban állt mindenhol. Ma már jobb a helyzet. Fáradtak, de csinálják nem hagyják abba és aminek nagyon örülök Apukám attól függetlenül, hogy fáradt jó kedvű és úgy látom lelkes is.
Kimondhatatlan érzés az , hogy mennyire Boldog vagyok, hogy Ők a szüleim. Nem fiatalok és olyan dolgot vállaltak amit mások fiatalon se. És végig csinálják és töretlenek 3 hét alatt kelet egy 190 nm házat felújítaniuk. Apukám munka után rohant a házhoz és utána rohant anyagért segítette a munkásokat. Anyukám pedig majdnem egyedül össze pakolta az életüket. Nem könnyű. Kicsit féltem kiborulnak és lehet még fognak sőt biztos, mert mindig van holtpont, de akkor itt leszünk mi nekik.
Tisztelettel nézem őket és remélem egyszer olyan lehetek mint Ők J Remélem egyszer a fiaim így fognak rám gondolni. (könnyes szemmel gondolok most rájuk).
Nagyon jó érzés, hogy pénteken és szombaton mire jöttek úgy ahogy ki tudtam takarítani náluk ami asszem nagy segítség volt. És itt is szeretném megköszöni a férjemnek a rengeteg türelmet amit tanúsított irántam és a szüleim ,Apukám felé. Aki után tolta a barkácsáruházban a kocsit , J pakolta vele az anyagokat, ha kelet embert keresett ja megtanult parkettázni, lambériát illetve burkolatot verni. ÉS azt, hogy elviselte, hogy vele veszekedtem az időhiánya miatt pedig én kértem, hogy segítsen a szüleimnek.. és még egy fontos dolgot szeretnék köszöni azt hogy az én drága „kishúgomnak” hőn áhított vágyát megvalósítottuk. Elment este 9kor ikában egy komplett ágyat megvenni személy autóval a -15fokban ezek után lehúzott ablak fél vállal tartva a cucost haza jött és pénteken éjjel elment összerakni neki, hogy reggel meglepi legyen. Volt is meglepi és csak azt sajnálom, hogy rajtam kívül senki nem látta Niki arcát. Majdnem eldobta a tükröt ami a kezében és a nyakamba ugorott.
Szóval Apa köszönöm.
Karácsony.
Nos ez most egy kicsit háttérbe szorul MA reggel mentem Benushoz és megtorpantam, hogy az adventi naptárjában már csak az alsó sor van. Vagyis már nincs egy hét. Nehéz így ráhangolódni. Igazából mindenki a házzal van elfoglalva meg azzal, hogy amint tudunk ott legyünk velük, mert kell még a sok kéz. De azért már nagyon várom. Kolival minden este megszámoljuk mennyit alszunk még a jézuskáig. MA nézegettem, hogy meg van minden ajándék csak bekéne csomozni őket. JA és csütörtökön megvettük a fánkat. Na azt nagyon várom ugyanis idén eltértünk a megszokódtól. Nem olyan magas mint eddig volt. Kb 190 magas de annyira terebélyes, hogy szerintem a fél nappali tele lesz vele. Aranyos volt koli mikor megvettük. Elmagyaráztam Neki, hogy a jézuskának segítünk, mert nagyon nehéz és ő nem bírná elhozni stb. De mi mindig az Aposoméknál tároljuk, mert nincs hova tenni itthon. Mikor megálltunk, hogy kitegyük. Koli sírva fakadt és kérdezte, hogy akkor ez nem is a mi fánk??? hanem a papáé és hogy azt mondtam, hogy ez a mi fánk----- Nagyon aranyos volt…. Egy valami bánt egy kicsit, hogy ebben a felfordulásban kevés időm jutott a fiúkra, de ez ma tudatosult bennem és bár majd meg halok azért, hogy a szüleimmel és a tesóimmal legyek ezekben a napokban és hogy nekik segíthessek, de van családom és 2 kisfiam akik számítanak rám. Szóval holnaptól bármennyire is nehéz többet kell együtt lennünk hiszen a szeretett ünnepe jön ők meg napi 2-3 órát látnak.... Tudom nem hallnak bele, de azért akkor is Karácsony jön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése