A döntésem cseppet se végleges, de végre kicsit megnyugodtam én is. Szóval nem igazán éreztem a munkahelyem azt, hogy nagyon várnának és nem is kaptam túl jó híreket. És eleve az egész eljárás (hetekig huztak 3 mondat választ) nem hozta meg a kedvem, hogy vissza menjek. Még a családinapközik is csak várólistán tudják fogadi benit. Tehát egyáltalán nem biztos, hogy lesz helye. Így Apa elé álltam és mondtam mit szólna ha valahogy megoldanánk 2-3 hónapot míg „csak” gyesen lennék és akkor nem kéne vissza mennem tavasszal. Beleegyezett Nagyon örültem mert asszem a lelkem mélyén ezt szerettem volna. Így szépen márciusban jelentkezünk az állami bölcsibe. Szeptemberben beszoktatom és utána hajrá. Azt hogy hogyan és merre hajrá még nem tudom, de még arra van is időm. Legrosszabb esetben vissza megyek a régi helyre, Így viszont Beni megkapja ugyan azt az időt amit Koli is velem tölthetett! Koli is 2,5 évesen ment bölibe. Addigra kész volt rá. Remélem beni is. Az hogy megint beteg rövid időn belül már másodszor megint ebben az elhatározásomban erősít meg. Még valami miatt nagyon örülök. Anyukáméknak úgy tűnik sikerül ideköltözni( ezekben a percekben írják alá a szerződést) Már november közepén költöznek. Nekem ez hatlamas dolog…. És így legalább tavasszal és nyáron még tudok nekik segíteni és velük lenni…..
Persze lehet ha vissza szólnak valahonnan ,h ogy felveszik benit és sikerülne akkor itt érden találnom munkát lehet bele mennék, de ehez az kell, hogy legyen konkrétum. Meg persze függ attól is beni, hogy vészeli át a telet. Még bármi lehet, de most ezt az utat követem. Ha közbe minden úgy adodna , hogy sikerül jobb helyre vagy itt érden elmennem dolgozni akkor lehet borul az egész, de addig ez a döntés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése